A világ története KÉT ember története

Ádám - JézusAz ISTEN és TE c. sorozat 7. része

A világ története KÉT ember története. Az egyik ember Ádám, aki elvágta magát élete forrásától, Istentől. A másik ember pedig Jézus, aki újra összekötött minket életünk forrásával.

A Róma 5-ben olvashatunk erről. Öveket becsatolni, mert a feje tetejére állíthatja a világodat. Ami itt áll, az eltér attól, ahogy gondolkodni szoktunk. Pedig ez az evangélium értelme. Ádámról és Krisztusról szól.

“…ahogyan egy ember által jött be a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenki vétkezett.”
– Róma 5:12 (REV)

A bűn egy ember, Ádám által jött a világba.

A bűn tehát egy ember, Ádám által jött a világba. Ádámnak hihetetlen szabadsága volt – élvezhette a teremtett világ összes fájának gyümölcsét. Az ÚR arra kérte, hogy bízzon benne egyetlen tiltott fa gyümölcsével kapcsolatban.

Ádám nyugodtan bízhatott volna Istenben: “Tőled kaptam az egész életemet, persze, hogy nem fogok más dolgok után markolászni. Tudom, hogy jó és elég nekem az, amit Te adsz.” De nem volt neki elég, amit Istentől kapott. Nem bízott az ÚRban. Nem hitte el, hogy Isten elég jó, és hogy neki akar jót. Nem volt benne biztos, hogy Isten tudja, mi a jó neki, és gondoskodik is róla, hogy minden jót megkapjon. Attól tartott, hogy ha az Úrra hagyatkozik, valami jóból kimarad… Beleharapott hát a tiltott gyümölcsbe, és a bűn rászabadult a világra. És mi a bűn következménye? A halál (Róma 6:23).

A halál nemcsak Ádámot sújtotta Ádám bűnéért: “a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenki vétkezett.”

Az egész emberiség vétkezett azzal, hogy Ádám vétkezett. Radikális ez a tanítás! Az egész emberiség vétkezett (múlt idő) – mindannyian vétkeztünk – amikor Ádám vétkezett. Egy ember mindenkit magával rántott a “kárhoztató ítélet” (ld. Róma 8:1) alá.

Ha Pál eddigi szavai hagytak is bennünk némi kétséget, a 13. vers eloszlatja. Lényegében azt mondja Pá: Gondoljatok bele – hány törvényt adott Isten az embernek Ádámtól Mózesig? Egyet!

A törvény

Isten egyetlen törvényt adott Ádámnak:

“A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.”
– 1Mózes 2:16-17

Az emberi bűnök jelen voltak a világban Ádámtól kezdve – volt hazugság, gyilkosság, lopás, stb. – de évszázadokon át senki nem szegett törvényt, amíg Mózes meg nem kapta a tízparancsolatot.

Mégis mindenki meghalt.

Kinek a bűne miatt haltak meg? Ádám bűne miatt. Emellett érvel a 13. vers:

“Mert a törvényig is volt bűn a világban, bár a bűn nem róható fel, ha nincs törvény. Mégis úrrá lett a halál Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem Ádám vétkéhez hasonlóan estek bűnbe. Ő pedig előképe az eljövendőnek.”
– Róma 5:13-14

Egyik sírt a másik után ásták az Ádám és Mózes között eltelt évszázadok során, pedig senki nem szegett törvényt. Ádám volt az egyetlen ember, aki megszegte Isten parancsát. Ő vétkezett, és mindenki meghalt miatta.

Ezt mondja a Biblia. Ádám megszegte Isten törvényét, Isten bűnösnek nyilvánította és elítélte – Ádámban pedig minden ember megszegte Isten törvényét, Isten minden embert bűnösnek nyilvánított és elítélt. Mindannyiunkkal történt az, ami Ádámmal történt.

Ádám és az eredendő bűn

Ádám előre elrendelte az emberiség sorsát? Hogy lehet ekkora hatása egyetlen embernek?! Kiakasztó! Igazságtalan!

Tőlünk teljesen idegen az a gondolat, hogy valaki mások sorsát is meghatározza. Autonóm egyénekként szeretünk magunkra gondolni. Saját életünk van, igyekszünk felelős döntéseket hozni, és meggyőződésünk szerint életünk minősége saját döntéseink következménye. Nem így van?

Nos, úgy tűnik nem teljesen… legalábbis ami az élet NAGY kérdéseit illeti. Az Istennel való kapcsolatunk és az örökkévalóság szempontjából nem a mi kis döntéseink határozzák meg a sorsunkat. Életünk kimenetele KÉT EMBER közül az egyik kezében van.

Ádám az egész emberiséget magában foglalta.

Ádám minden ember. Szó szerint. A neve is azt jelenti, hogy ember. Ádám az egész emberiség.

Amikor Isten megteremtette, Ádám az egész emberiséget magában foglalta. Ő volt az első ember, és az egész emberiség egyszemélyben. Éva pedig Ádámból lett – ő is Ádám része. Bűnbe estek, és Isten kizárta őket az Édenkertből. Utána gyerekeik lettek; a gyerekeik is Ádámból lettek, ők is Ádám részei. A régi fa hajtásai. Generációról generációra, minket is belevéve.

Ádám utódai vagyunk. Isten nem formált meg mindannyiunkat külön-külön a porból, ahogy Ádámot. A szüleink utódai vagyunk, akik a saját szüleiké… és ha vissza tudnánk vezetni a családfánkat, kiderülne, hogy mind Ádám leszármazottai vagyunk.

Amikor ő vétkezett, mi vétkeztünk. Amikor Isten bűnösnek ítélte, minket ítélt bűnösnek. Amikor halálos ítélettel sújtotta, minket sújtott halálos ítélettel. Azért, mert Ádámban vagyunk. Bibliai értelemben azonosak vagyunk vele.

Néha valaki elgondolkodik azon, hogy vajon vétkezett volna-e, ha ő lett volna ott az Édenkertben. A Biblia szemlélete alapján értelmetlen ez a kérdés. Mi is ott voltunk az Édenkertben, mert mi is benne voltunk Ádámban. Ádám bűne a mi bűnünk, Ádám halálos ítélete pedig a mi halálos ítéletünk.

Ez az eredendő bűn doktrínája, ami a Biblia alapján álló keresztény hit szerves része. Mi, emberek mindannyian megromlott, bűnnel fertőzött állapotban, ítélet alatt születtünk, mert az Ádám-fajta emberiségbe születtünk bele.

Nem születtünk jónak. Nem is születtünk semlegesnek. Még csak nem is annyiról van szó, hogy esendő alaptermészettel születtünk, és emiatt vagyunk fogékonyak a rosszra. Nem. Azért születtünk bűnös emberként, ítélet alatt, mert Ádám utódai vagyunk.

Ez pedig nem azt jelenti, hogy mindannyian rettenetes szörnyetegek vagyunk, tele gonoszsággal. Azt sem jelenti, hogy Isten gyűlöli a kisbabákat, és alapból gyűlöl minden embert.

Olyanok vagyunk, mint a kivágott és feldíszített karácsonyfa

Mi történik a karácsonyfával?

Mi történik a karácsonyfával?

Először is kivágják, és innentől kezdve halott. Levágják a gyökereiről, elvágják életadó forrásától, elszállítják természetes élőhelyéről. Megvesszük, hazavisszük, feldíszítjük. Egy darabig nagyon szép, és az illata is finom. Pedig már halott volt, mielőtt hazavittük. Néhány hét múlva pedig kidobjuk, a kukások elviszik és elégetik.

A Biblia szerint az emberiség is hasonló állapotban van. Pillanatnyilag jól nézünk ki és az illatunk is finom. Fel is díszíthetjük magunkat egy csomó értelmes, hasznos, jó teljesítménnyel. De igazából halottak vagyunk. Le vagyunk vágva a gyökereinkről, el vagyunk vágva életadó forrásunktól, Istentől. Halandók vagyunk, és csak idő kérdése, mikor kerülünk a kukába. Az Ádám-féle emberiség mind a szemétdombon végzi. Az Ádám-féle halandó emberiség tagjaként születtünk. Az Ádám-féle emberben nincs igazi élet. Jézus mondta: “Ami testtől született, test az…” (János 3:6). Az emberi nem, amelybe beleszülettünk, ilyen természetű. Testi emberként születünk, és a testi mivoltunkat adjuk tovább utódainknak is.

Ádám-természetünkből nem fakadhat szellemi-lelki élet. Szellemi-lelki (spirituális) értelemben nem vagyunk életben; halva születtünk.

De miért ezt látta jónak a mindenható és szerető Isten?

_____________________
Felhasznált forrás:

Glen Scrivener: 3-2-1 Talks (audio)