Isten kegyelme és Jézus keresztje

Az ISTEN és TE c. sorozat 8. része
Istennek nem az a szándéka, hogy mindenkit megjutalmazzon – nem jegyzi fel egy nagy osztálynaplóba minden érdemünket. Ő meg akar könyörülni! Olyan világot akar, amelyet a kegyelem működtet, nem az érdem.

Istennek az a szándéka, hogy MINDENKIN MEGKÖNYÖRÜLJÖN

“Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön.”
– Róma 11:32

Ezt akarja. Irgalmazni akar. Meg akar könyörülni mindenkin. Nem az a szándéka, hogy mindenkit megjutalmazzon – nem jegyzi fel egy nagy osztálynaplóba minden érdemünket. Ő meg akar könyörülni!

kegyelem-kereszt

Isten olyan világot akar, amelyet a kegyelem működtet, nem az érdem.

Ezért nem akarta, hogy az emberek semlegesnek szülessenek, és aztán ki kelljen érdemelniük tőle a jó osztályzatot, amit a teljesítményükre ad.

Isten olyan világot teremtett, amely a kegyelemre épül – meg nem érdemelt jóindulatára, megbocsátó szeretetére.

Ha azt kívánjuk, hogy bárcsak ne létezne az eredendő bűn doktrínája, azt kívánjuk, hogy bárcsak a teljesítmény-elv működtetné a világot: bárcsak tiszta lapként indulhatnánk, hogy teljesítményünk alapján foglalhassuk el megérdemelt helyünket. Isten nem így akarta.

Ő “mindenkit egybezárt az engedetlenségbe”, hogy az életünk ne arról szóljon, hogy küszködve és félve igyekszünk magas mércéjének megfelelni. Mindenképpen engedetlenek leszünk. Az életünk pedig nem arról szól, hogy mennyire tudunk engedelmeskedni, hanem Isten kegyelméről szól, aki megszabadít.

És – vissza a Római levélhez – itt áll az is, ahogy irgalmát véghezviszi. Engedetlenségbe vagyunk zárva, és Ő könyörül rajtunk. Először Ádám bűnösségébe zár bennünket, de utána Krisztus igazságába (ld. A világ története KÉT ember története). Mindig ez volt a szándéka. Isten először az egész emberiséget eleve elrendeli Ádámban, de csak azért, hogy MINDENKIN MEGKÖNYÖRÜLJÖN Krisztusban.

“Mert a törvényig is volt bűn a világban, bár a bűn nem róható fel, ha nincs törvény. Mégis úrrá lett a halál Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem Ádám vétkéhez hasonlóan estek bűnbe. Ő pedig előképe az eljövendőnek.”
– Róma 5:13-14

Ádám az előképe annak, aki el fog jönni.

Ádámnak az volt a küldetése, hogy előképe legyen annak, aki el fog jönni: Krisztusnak. Isten olyan helyzetbe hozza az emberiséget, hogy az határozza meg létünket, aki a “fejünk”. Ádámba születünk bele, de Isten azt akarja, hogy újjászülessünk Krisztusba.

Krisztus és a kegyelemből igaznak nyilvánított ember

Isten egész terve arra megy ki, hogy Jézus, a Fiú-Isten emberré legyen, és újfajta emberiség jöjjön létre általa. Ahol Ádám elbukott, ott Jézus győzött. Ahol Ádám vétkezett, ott Jézus igaznak bizonyult. “Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az” (János 3:6). Jézus minden “Lélektől született” utóda megkapja az Ő igazságát és szabadítását ugyanúgy, ahogy Ádám bűnét és ítéletét is megkapta Ádám minden “testtől született” utóda.

Tényleg olyan kiakasztó? Tényleg annyira igazságtalan? Megdöbbentő kegyelem!

Jézus tehát egyfelől nagyon hasonló dolgot visz véghez, mint Ádám – amit tesz, azzal Ő is minden utódját képviseli. Másfelől viszont éppen az ellenkezőjét teszi, mivel az ellenkező irányba viszi övéit:

Ádám műve – Jézus műve
Ádám műve - Jézus műve

“De nem igaz az, hogy amilyen a vétek, olyan a kegyelmi ajándék is. Mert ha annak az egy embernek [Ádámnak] a vétke miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és ajándéka még bőségesebben kiáradt az egy ember, a Jézus Krisztus kegyelme által sokakra. És az sem igaz, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan, mint az első ember bűnbeesése. Az ítélet ugyan egyetlen eset folytán vitt a kárhozatba, a kegyelmi ajándék viszont sokak elbukásából vitt megigazulásra. Ha pedig az egynek elbukása miatt lett úrrá a halál egyetlen ember által, akkor azok, akik bőségesen kapják a kegyelem és az igazság ajándékát, még inkább uralkodni fognak az életben az egy ember, Jézus Krisztus által.”
– Róma 5:15-17

Jézus műve több, mint válasz Ádám művére. Ádám elesett az Édenkertben. Szánalmasan. Jézus pedig győzött a Gecsemáné kertben. Dicsőségesen.

Ádám bűnbe vitte az ártatlan emberiséget. Jézus viszont megszabadított bennünket a bűn és a halál fogságából, az ítélet alól. Jézus utódai nem maradnak elítéltek, hanem “uralkodni fognak az életben”.

Ádám azért ment a jó és a rossz tudásának fájához, hogy önmagát szolgálja – és halált hozott az emberiségre. Jézus pedig azért ment a keresztfához, hogy bennünket szolgáljon – igazságot és életet hozott az emberiségre. Jézus a keresztre vitte az Ádám-fajta emberiséget, Ádám bűnösségét és kárhoztató ítéletét. Szembenézett vele, és győzött fölötte.

Jézus látta, hogy a világ elpusztul a bűn súlya alatt. És mit tett? Teljesen alámerült benne. Magára vette a bűnt; a halálos ítélet teljes pusztító átkát magára szabadította. Ezért szeretjük a keresztet. A kereszten Jézus alámerült és belefulladt a bűneink tengerébe. Az emberiség minden gonoszságáért járó kárhoztató ítélet teljes súlya Őrá nehezedett. Mint egy nagyítólencse, amely a napsugarakat egy gyújtópontba fókuszálja – a teremtett világ egész ítélete Jézus ellen lángolt. És a mi halálunkat halta helyettünk.

Jézus a kereszten

De ha Jézushoz tartozol, te is meghaltál; a régi, Ádám-fajta életed meghalt azon a kereszten.