Meghaltunk, és fel is támadtunk

új hajtásAz ISTEN és TE c. sorozat 9. része
Ádámban, noha egyénileg nem követtél el SEMMIT, ítélet alá estél. Jézusban, noha egyénileg nem tehetsz érte SEMMIT, üdvösséget nyertél. Isten igaznak nyilvánított: igaz ember vagy a világ tetején. És az egésznek semmi köze az érdemeidhez.

Krisztussal együtt meghaltunk

“Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”
– Galata 2:20

Jézus halála az én halálom is volt. Ő volt a fej, aki a halálos lövést kapta, én pedig ott voltam a testében. De minden kárhoztató ítélet, ami valaha ellenem szólt, kifújt a kereszten. Megkaptam minden nekem járó büntetést akkor. Az ítélet napja lezajlott nagypénteken.

“Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak.”
– Róma 8:1

Krisztussal együtt fel is támadtunk

Miután Jézus magára vette a minket kárhoztató ítéletet, számára is elérkezett az igazság órája. Feltámadt: új életre kelt – teljesen maga mögött hagyva a bűnt és a halált. A mennybe ment: az Atya Isten jobbján van most – a tisztesség, az igazság és az áldás helyén. És oda vitte mindazokat, “akik a Krisztus Jézusban vannak”.

Mit jelent ez számunkra?

Azt, hogy vagy Ádámban vagyunk, ítélet alatt, vagy Krisztusban, a világ tetején.

meghaltunk - feltámadtunk

A következményeket így magyarázza Pál:

“Mármost, ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává. Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká.”
– Róma 5:18-19

Isten kegyelmét is segít jobban megérteni az Ádám és Jézus közötti párhuzam.

  • Ádámban, noha egyénileg nem követtél el SEMMIT, ítélet alá estél.
  • Jézusban, noha egyénileg nem tehetsz érte SEMMIT, üdvösséget nyertél. Isten igaznak nyilvánított: igaz ember vagy a világ tetején. És az egésznek semmi köze az érdemeidhez.

Minden ember vagy Ádámban van, vagy Jézusban. Ádámban születtünk. Ahhoz, hogy Krisztusban legyünk, újjá kell születnünk. De egyik állapotnak sincs köze egyéni érdemeinkhez.

Egyéni teljesítményektől függetlenül ítélet alatt áll az, aki Ádámban marad. És egyéni teljesítményektől függetlenül van üdvössége annak, aki Krisztusban új emberré születik. Az állapotunk nem azon múlik, hogy milyen teljesítményt nyújtunk, hanem azon, hogy ki a “feje” annak a testnek, amelyhez tartozunk. Akinek a feje Krisztus, az meg van váltva: megszabadult, üdvözült, Isten a gyermekévé fogadta. De üdvösségét nem a vallásosságának, vagy jó erkölcseinek, sőt, nem is a saját hitének köszönheti. Minden Ádámon és Jézuson múlik.

Jézus mindig erről beszélt. Gyakran használta azt a példát, hogy az ember kétféle fa lehet: Máté 7; Máté 12; Lukács 6; János 15. Lehet valaki rossz fa, vagy jó fa.

rossz-fa-jo-fa

Szükséges, hogy át legyünk oltva a jó fába. A jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. De nem a gyümölcs tesz egy fát jóvá vagy rosszá. A fa minősége határozza meg a gyümölcsöt. A gyümölcs csak megmutatja, milyen a fa.

Mindez képes beszéd az állapotunkról. Vagy Ádámban, vagy Krisztusban vagyunk. Ha Ádámban, akkor termünk bizonyos mennyiségű rossz gyümölcsöt. Bűnöket követünk el. Van, aki nagyon sokat – ők bőven termő rossz gyümölcsfák. Van, akinek sikerül lemetszenie magáról a legtöbb rossz gyümölcsöt. De attól még rossz fa. Még mindig Ádámban van. És aki rossz fa, az nem tud hirtelen jó fa lenni úgy, hogy véghezvisz egy nagy halom jócselekedetet. Aki úgy próbál Isten gyermekévé válni, hogy próbál a bibliai parancsoknak engedelmeskedni és elkezd jó dolgokat véghezvinni, az olyan, mintha banánt szúrna egy kaktuszra, és gyümölcsfának nevezné a kaktuszt. A jó eredmények nem tesznek valakit jó emberré. Aki Krisztusban lesz új ember, az fog jó gyümölcsöt teremni.

De ahhoz új növénnyé kell válnunk (lásd: Szaporotjatok és sokasodjatok!). Ahogy Jézus mondja a János 15-ben: át kell, hogy legyünk oltva Őbelé. Jézus nélkül semmit nem tudunk tenni.

“Én vagyok a szőlőtő, ti a [belém oltott] szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.”
– János 15:5

Be kell, hogy legyünk oltva Jézusba. De nem attól leszünk igaz emberek, hogy jót teszünk. Erkölcsi teljesítményünknek semmi köze ehhez.

De mi a helyzet Isten törvényével?

_____________________
Felhasznált forrás:
Glen Scrivener: 3-2-1 Talks (audio)