Büntetés

Fogalomtár » szócikk: büntetés

BÜNTETÉS = az elfogadhatatlannak tartott viselkedés megtorlása; szándékos testi, vagy lelki fájdalom okozása (kellemetlenség, veszteség elszenvedtetése) annak érdekében, hogy a büntetést elszenvedőt leszoktassa egy elfogadhatatlannak tartott cselekvési, vagy viselkedési formáról. A büntetés célja, hogy a megszűntetni kívánt viselkedést kellemetlen élmény társításával (ráültetésével) tegye kerülendővé a gyermek számára.

A büntetés fogalma:

  • megtorlás, negatív válasz, helytelenítés nyomatékos kifejezése tettekkel, vagy szavakkal (www.kislexikon.hu)
  • szankció, megtorlás, bosszú, retorzió (szinonimaszotar.hu)

A fegyelmezés szó nem büntetést, hanem a rend (diszciplína) fenntartását, önfegyelemre nevelést jelent. De (helytelenül) gyakran használják olyan büntető módszerek elnevezésére is, mint pl. a verés, a kiállítós bünti, vagy a kiváltságok elveszítése. Azt gondolom, hogy az említett módszerekre korrekt módon a büntetés, vagy fenyítés szóval helyes hivatkozni.

A gyermek azért kap ki, mert “rossz fát tett a tűzre”, és ezért “büntetést érdemel”. A fenyítés, a büntetés valamilyen “nem kívánt hatás elszenvedtetése”, azaz testi, vagy lelki fájdalom okozása. Az a célja, hogy a gyerek szenvedjen, és emiatt legközelebb tartózkodjon a hasonló viselkedési formáktól. A gyerek büntetést kap a kihágásért. A szelídebbnek tűnő kiállítós büntit, a szobába küldést vagy sarokba állítást is hasonló céllal alkalmazza a szülő. A gyerek azért áll egy ideig sarokban (vagy azért küldik a szobájába), illetve azért kap ki, hogy bűnhődjön; ám a büntetés legtöbbször semmilyen természetes összefüggésben nincs az elkövetett bűnnel.

Isten ma is fegyelmez minket, de nem büntet. Mi a különbség?

Amikor a fegyelmezésről beszélünk, sokszor igazából büntetésre gondolunk. Mi a kettő között a különbség?

A büntetés a MÚLTRA irányul, a fegyelmezés a JÖVŐRE. A büntetés célja személytelen: az IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS; a fegyelmezés célja személyes: a GYEREK biztonsága és fejlődése.

“Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.”
– Példabeszédek 22:6

Nem a viselkedésmódosítás a fegyelmezés célja, hanem az, hogy fenntartsuk a rendet a kicsik és az éretlenek életében, akik még nem tudnak rendet tartani a saját életükben (még nem értek meg az önszabályozásra). Amit egy-egy helyzetben a gyerekünkkel teszünk, azzal nem az a célunk, hogy valamiről leszoktassuk, valamire meg rászoktassuk… a neveléssel hamuba sült pogácsát csomagolunk neki útravalóul a saját jövőbeni életéhez!

BÜNTETÉS: azt kapjuk, amit érdemlünk. Igazságszolgáltatás, ami a teljesítményt minősíti. Hiányzik belőle a kegyelem. Ezzel kapcsolatban ld. Kibékült viszony Istennel: békéltetés, bűnért való áldozat

FEGYELMEZÉS: megelőzés (prevenció) és javítás (korrekció). Az éretlen gyereket megvédjük saját magától, és másokat is tőle. Belső fékek hiányában kívülről fékezzük meg, amikor szükséges. Böcs belátás hiányában felügyelünk rá, szükség esetén korlátozzuk, felülbíráljuk a döntéseit, döntünk helyette… mert tudjuk, hogy ő még nem felelősségrevonható a saját tetteiért, hanem mi vagyunk érte a felelősek.

– Prevenció – A fegyelmezés megelőző nevelést is jelent: TANÍTÁS (indirekt és direkt instrukció, ld. 5Mózes 6:4-9 Semá, és Jézus tanítványozása)

– Korrekció – A fegyelmezés javító-helyreigazító nevelést is jelent. Visszahelyezzük a gyereket a jó útra, ahonnan letért. Isten gyakran azt is megengedi, hogy saját tetteink, vagy mások tetteinek következményei fájdalmasan csattanjanak rajtunk (ld. természetes következmények).

A logikus következmény

Felelőtlen döntések tapasztalható természetes következményének hiányában a szülő (idősebb gyerekek, kamaszok nevelésében) időnként mesterséges következményről gondoskodik. A nevelési szakirodalom ezt “logikus következménynek” nevezi (Jane Nelson, a Positive parenting c. könyv szerzője pedig nemes egyszerűséggel a “megoldás” nevet adta neki). A logikus következmény a gyakorlatban legtöbbször csak szép szó a büntetésre. Ha az a célja, hogy  fájjon neki, amit csinált (megbűnhődjön érte), akkor büntetés, akárhogy is nevezzük. Olyankor szoktunk fogást keresni a gyerekeken (pl. megfosztjuk valamitől, amihez kötődik: elveszünk tőle valamit, nem engedjük el valahova, megvonjuk egy kiváltságát), amikor nem kötődik hozzánk annyira, hogy legyen természetes hatalmunk.

A kamaszkor előtt nem érdemes használni, mert a kisebbek az érzelmek és az indulatok hatására, nem pedig előzetes megfontolás (a következmények mérlegelése) alapján cselekszenek. Még a kamaszoknál sem igazán fejlett ez a képesség, tehát a logikus következmények módszere, bármilyen szimpatikus megoldásnak tűnik, csak nagyon korlátozott mértékben vezet jó eredményre.

Az Újszövetségben Isten nem bünteti engedetlen “gyermekeit”

Jézus “tanítványozó” módszerei:

  • ELFOGADÓ KAPCSOLAT – A tanítványokkal való kapcsolatát az elfogadás, a megbocsátás, tehát a szeretet és a kegyelem légköre vette körül.
  • A MINDENNAPOK GYAKORLATA – a folyamatos együttlét (bizalmi kapcsolat) során a személyes példa és a mindennapi élet egyszerű gyakorlata segítette a jó szokások gyakorlását.
  • SAJÁT ÉLMÉNYEK – Élményszerű tanulás a közös élmények és a gondolatgazdag történetek (példázatok) segítségével. A hétköznapi élet apró példáin és továbbgondolásra ihlető gondolatokon keresztül tanította őket. Sok kérdést tett fel, egyfolytában történeteket mesélt, de nem bugyuta tanmeséket. A tanulság levonását pedig aktív, gondolkodó elméjükre bízta.

Eszközei között nem szerepelt sem az érzelmi manipuláció (“ha rossz vagy, akkor nem szeretlek”; “szomorú leszek”; “csak az én kedvemért!”), sem a jutalmazás, sem a büntetés. Ezek a módszerek ugyanis a szeretettel és a kegyelemmel szemben a megérdemelt teljesítményt osztályozzák, a szeretet elnyeréséhez feltételeket szabnak, és a jó választása helyett az érdek-cselekvésre, a kellemes dolog (dicséret, jutalom) megszerzésére, és a kellemetlenek (félelem, elutasítás, szégyen, veszteség) elkerülésére ösztönöznek.

“A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár*, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.”
– 1János 4:18

A büntető nevelés legfőbb mellékhatása, hogy rongálja a szülő-gyerek kapcsolatot. A gyerek igyekszik elkerülni a büntetés kellemetlen élményét, és ha a szülőt tekinti a büntetés forrásának, akkor őt is kerülni próbálja. Ha a gyerek eltávolodik a szülőtől, akkor megszűnik a bizalmi kapcsolat, ami a nevelés egyetlen lehetséges közege. Bizalmi kapcsolat nélkül pedig már teljesen mindegy, milyen módszerekkel próbálkozunk, mert egyáltalán nem tudunk hatni a gyerekünkre.

Kapcsolódó anyagok:
Fejlődés és fegyelmezés – Fegyelmezz úgy, hogy közben ne rongáld a kapcsolatot!
“Fenyítő bot” a Példabeszédek könyvében
Mitől lesz a gyerek engedelmes?
Fegyelemmel és intéssel – korlátok és határok
A Biblia szerint nem kellene mégis fenyíteni és büntetni a gyereket?
A kereszt – Isten olyan világot akar, amelyet a kegyelem működtet, nem az érdem.
Miért nem büntetéssel nevelünk? A bibliai válasz


* ezt pontosabban visszaadja az ERV fordítás: “Ha valaki fél, igazában attól tart, hogy Isten meg fogja büntetni. Az ilyen ember azért fél, mert Isten szeretete még nem töltötte be teljesen.”