Kicsoda a férfi?

A Mindennapok Teológiája » 3. Kicsoda az ember?

kicsoda a férfi?

“…embert még nem láttam soha. Akit láttam vagy férfi volt, vagy nő…
Ha egyedül ülök a szobában, akár férfi is lehetek, de mihelyt bejött egy nő a szobába, abban a pillanatban férfi lettem, és annál inkább vagyok férfi, minél inkább nő az, aki bejött a szobába.”
– Karinthy Frigyes: Capillaria

Hogy tükrözi Isten személyének sajátos vonásait a férfi? Mit árul el a Biblia a férfiasságról? Mi az, ami kifejezetten a férfiakra jellemző?

Férfinek lenni testi adottság. Azért vagy férfi, mert annak születtél. A férfi nemi jellegét a testi jellegzetességek sok mindenben kifejezik, de nem teljes mértékben. A férfiasság olyan valami, amivel a férfi belülről tükrözi Isten bizonyos vonásait…

Szavak

Az első emberi lényt a Biblia “ember”-nek (adam) nevezi. A nő megalkotásának pillanatától “férfi” a neve (héber is vagy is, hímnemű ember), a nő pedig a férfihez tartozását kifejezve issa vagy (nőnemű ember):

“Asszonyember [issa] legyen a neve: mert férfiemberből [is] vétetett.”
– 1Mózes 2:23

Mindkét nem másképp adja vissza Isten tükörképét. A férfi és a nő együtt teljesebb képet ad Istenről, mint külön-külön. A Biblia a nemek tartalmi lényegét szóválasztásával is kifejezi:

“Megteremtette Isten az embert [ha-adam = emberiség] a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá [zakar] és nővé [neqebá] teremtette őket.”
– 1Mózes 1:27

A “férfi” (héber zakar) szó jelentése: “emlékszik, elindul, helyreállít”. A férfias magatartás a Biblia szerint pontosan azt jelenti, ahogy Isten viselkedett az 2Mózes 2-ben.

Abban az időben az új egyiptomi uralkodó már nem emlékezett Józsefre, és úgy gondolta, hogy a megnövekedett zsidó kisebbség veszéllyel fenyegeti országát. Hogy a bajoknak elejét vegye, kényszermunkára fogta őket. Az elnyomás célja a birodalom megszilárdítása volt. De a zsidó lakosság száma a nehéz körülmények ellenére is tovább nőtt. A fáraó ezt komoly veszélynek tekintette, és további szigorú intézkedéseket hozott. A zsidók élete teljesen ellehetetlenült. A fáraó, hogy megakadályozza szaporodásukat, elrendelte, hogy minden zsidó fiú csecsemőt el kell pusztítani. Mózes is egy halálraítélt csecsemő volt, aki csodásan megmenekült, és a fáraó lányának fogadott fiaként nevelkedett. Csak felnőve szembesült a zsidók elleni brutalitásokkal. Felháborodásában agyonütött egy egyiptomi munkafelügyelőt, majd Midiánba menekült. Az előzményekhez érdemes elolvasni Mózes második könyvének első két fejezetét.

A választott nép hosszú ideig szenvedett az egyiptomi elnyomás alatt, de utána Istenhez kiáltott:

“Közben hosszú idő telt el, és meghalt Egyiptom királya. Izráel fiai pedig sóhajtoztak a szolgaság miatt, kiáltottak, és a szolgaság miatt való jajgatásuk feljutott Istenhez.
Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére.
Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek.”
– 2Mózes 2:23

Isten meghallotta a nép panaszát, és visszaemlékezett az elődeikkel kötött szövetségére. Ez a szó: “visszaemlékezett” ugyanaz, amelyet az 1Mózes a férfi leírására használ: zakar. A férfiasság lényegét fejezi ki: elindul, cselekszik, visszaemlékszik az igazságra, és viseli a helyreállítás gondját. A 2Mózes 3:1-10 leírja, hogy Istennek tényleg gondja volt rájuk: mivel korábban szövetséget kötött velük, most helyreállította az elnyomott nép életét.

Lapozzunk előre az Újszövetséghez. A Márk 10:6-ban a férfi (görög arsen) szó azt jelenti: “felemel, hordoz”. A férfi képes elhordozni azt, ami nehéz. Viseli a terhet. Isten hímnemű képmására jellemző, hogy van ereje.

Már a szóválasztásból is sejthető, hogy a Biblia szerint a férfi emlékszik az igazságra , és teherbíró, gondviselő erővel rendelkezik.

A férfiasság lényege: emlékezés és erő

Isten neki való feladattal bízta meg az Édenkertben:

“…az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze azt.”
– 1Mózes 2:15 (REV)

Már a bűnbeesés előtt is volt a férfinek munkája. Felelős volt valamiért, hatalma volt és befolyása, hatást gyakorolt a környezetére. A nő megteremtése előtt Isten az állatok elnevezésének a felelősségét is rábízta. Ki kellett kutatnia, meg kellett ismernie és rendszerbe kellett foglalnia a természetet:

“Azután azt mondta az ÚR Isten:
– Nem jó az embernek egyedül lenni. Szerzek neki hozzá illő segítőtársat.
Ekkor az ÚR Isten mindenféle mezei vadat és mindenféle égi madarat formált a földből, és elvitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi azokat. Mert amilyen nevet adott az ember az élő állatnak, az lett annak a neve.
Nevet adott az ember minden állatnak, az ég madarainak és minden mezei vadnak, de az emberhez illő segítőtársat nem talált.
Az ÚR Isten tehát mély álmot bocsátott az emberre, és az elaludt. Akkor kivett egyet az oldalbordái közül, és hússal töltötte be a helyét.
Az ÚR Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett az emberből, asszonnyá formálta, és odavitte az emberhez.”
– 1Mózes 2:18-22 (REV)

Illett hozzá a felelősségteljes feladat, de nem elégítette ki. A természet megismeréséből megértette, hogy hiányzik neki valaki az ő fajtájából. Isten társas lény. A képmására teremtett embernek sem jó egyedül. Előbb rávezette Ádámot saját hiányosságára, és csak utána alkotott társat neki.

A férfit Isten olyanná alkotta, hogy vágyik erejének, fontosságának és alkalmasságának elismerésére és megismerésére (ld. jada). Igényli, hogy férfi mivolta, ereje és tartása nyilvánvalóvá váljon, és életadó erejét tovább is tudja adni. A szexuális aktus ennek az illusztrációja: a férfinek tartásra van szüksége ahhoz, hogy a nőbe behatoljon (testi és kapcsolati értelemben egyaránt), életadó tartalmat adjon át magából, és együtt megízlelhessék azt a bensőséges jót, aminek az erejével visszatérhetnek küzdelmeik színterére.

Közben Isten valami fontosat mondott Ádámnak, amire később emlékeznie kellett volna:

“És azt parancsolta az ÚR Isten az embernek: A kert minden fájáról bátran egyél.
De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, bizony meghalsz.”
– 1Mózes 2:16-17 (REV)

A férfiasság ellenségei

Hol volt Ádám, a férfi, amikor a kígyó megkísértette Évát? Miért nem szólalt meg?

“Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.”
– 1Mózes 3:6-7

Ádám ott volt Éva mellett, de nem lépett közbe. Nem fordult Istenhez, a kígyót se zavarta el, és Évának se mondott semmit! Nem állt oda a felesége mellé, hogy megküzdjön érte a gonosszal. Nem emlékeztette Évát a fontos igazságra, amit tudott: Isten parancsára, és a tiltott gyümölcs jelentőségére. A férfi egyik jellemző gyengéje, hogy nem hajlandó megszólalni, amikor nem érzi magát elég hozzáértőnek, elég alkalmasnak a helyzet megoldására. Ádám passzív volt a döntő pillanatban. Ez volt a férfiasság első bukása. Isten összetört férfiképmása lett.

A bűnbeesés után Ádám és Éva első dolga volt, hogy valamivel betakarják a meztelenségüket. Úrrá lett rajtuk a szégyenérzet, és az elutasítástól való félelem “ha valaki meglát, a szégyenemet látja meg. El kell rejtőznöm, vissza kell húzódnom, be kell takarnom magam.” És nemcsak egymás előtt kezdték szégyellni magukat, hanem Isten elől is elrejtőztek.

“Amikor azonban meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRisten elől a kert fái között.
De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?
Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el.”
– 1Mózes 3:8-10

Sokan csinálunk központi kérdést abból, hogy kapcsolatban élve is legyen valami, ami mögé elrejtőzhetünk. Mi lenne, ha a másik átlátna rajtunk teljesen? És mégis arra vágyunk, hogy valaki teljesen ismerjen, és azzal együtt szeressen. A szerető Isten még ekkor is lehetőséget adott Ádámnak, hogy álljon elő és mondjon valamit. Biztos nem azért tette fel a kérdést, mert nehezére esett volna Ádámot megtalálnia. Mégis megkérdezte: “Hol vagy?”

Az bűnbeesés következményei a férfit legérzékenyebben azon a területen érintik, amelyre Istentől kapott megbízatása vonatkozik: a munkájában.

“…legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben!
Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed.
Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél.”
– 1Mózes 3:17-18

Az Isten elleni lázadás lényege az volt, hogy az ember függetleníteni akarta magát Istentől. Most viszont bármerre fordul, azzal szembesül, hogy az élet nem működik jól, amióta magára maradt, és önerőből, verejtékezve dolgozhat. Mivel függetlenítette magát Istentől, neki kell megbirkóznia az élet kihívásaival. Kénytelen belátni, hogy szüksége van valakire, aki nagyobb nála; Valakire, akitől segítséget várhat.

Ennek fényében érdemes megfontolni Pál apostol szavait:

“Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül.”
– 1Timóteus 2:8

  • kezeket felemelve – a kezet, amelyet Isten eredetileg arra teremtett, hogy formáljon, uralkodjon és alkosson, most Isten felé kell felemelni, mert Istentől elszakadva a dolgok nem működnek a várakozásnak megfelelően;
  • imádkozzanak – a teljes függés cselekedete;
  • harag és kételkedés – frusztráció, ami a férfi lelkében keletkezik, amikor nem tudja a környezetét rábírni, hogy együttműködjön a terveivel.

Az igazi erő bibliai értelemben nem az, hogy a férfi mindent képes megoldani, vagy mindig tudja, mi a teendő. Az erős férfi az, aki belátja saját korlátait, és tudja, hogy kihez forduljon.

A férfi kétségei és félelmei

Kudarcainak hatására a kisfiú egyre inkább kételkedik abban, hogy megvan benne az erő, amivel hatni tud a világra. Félelme öncélú életre ösztönzi.

A férfit a tehetetlenségtől való félelem tartja vissza attól, hogy elinduljon és jó irányba hasson a feleségére, a gyerekére, vagy bárki másra. Legmélyebb kétségei:

  • Tudok rá hatni? Képes vagyok hatással lenni másokra és nyomot hagyni a világban?
  • El fog ismerni? Elég erős vagyok ahhoz, hogy a nő felismerje bennem az erős férfit, akire támaszkodhat, akire rábízhatja magát, és aki mellett elengedheti magát?
A férfi alapfélelme a tehetetlenség (a hatóerő hiánya): attól tart, hogy nem elég fontos, jelenlétének nincs elég súlya, nincs meg benne az, amire szeretteinek és a világnak szüksége van.

A férfi utál minden olyan helyzetet, amit nem lát át világosan, és nem tud jól kezelni. Szorongással tölti el, ha feladatára nem elég alkalmas, és valamit nem tud megfelelően teljesíteni. Hogy önbecsülését védje, hajlamos a világát kezelhető méretűvé zsugorítani: passzivitásba vonul, és kivonja magát a kétséges kimenetelű felelősségek alól.

Az a férfi, aki csak önmagáról akar gondot viselni, saját tehetetlenségének a rabja. De aki Istenre épít, az nem tehetetlen. Van küldetése – olyan, ami számít. Isten nemcsak testreszabott feladattal bízza meg, hanem a szükséges erővel, képességekkel is ellátja, hogy meg tudja állni a helyét, mert Isten képmásának hordozója. Istent keresve rátalál saját férfiasságára. Krisztusban felszabadul arra, hogy önmaga lehessen.

Egyetlen okból kapja meg azt a férfierőt, amire a leghevesebben vágyik: azért, mert maga Krisztus él benne.

“…bennetek van Krisztus, a dicsőség reménysége.”
– Kolossé 1:27 (REV)

Milyen a férfias férfi a Biblia szerint?

A férfi elhívása, hogy

  • emlékezzen az igazságra (Isten velünk van, és Ő tudja, mi a jó), és
  • elinduljon az igazság fényében akkor is, ha veszély fenyegeti.

Emlékezzen… de mire?

  • Arra, hogy nem ő a világ közepe, hanem Isten a középpont, Ő határozza meg, mi a legjobb, és amit Ő mond, az a megbízható; és
  • A szövetségre, amit Isten kötött az övéivel: mindig velük lesz, tehát abban a biztos tudatban indulhatnak el, hogy szabad hibázni.
“Az igazi férfi elindul a kapcsolatai és a munkája felé; nem hátrál meg a fájdalomtól. Fő szenvedélye, hogy másokban is felfedezze, felébressze és helyreállítsa az Isten iránti vágyakozást. Ha aggasztja is, hogy nem elég alkalmas, nem elég erős, vagy nem lát elég tisztán, bízik Istenben, hogy elég erőt kapott, és képes megállni a helyét.”
– Dr. Larry Crabb *

Ha Isten férfi tükörképe vagy, érdemes magadnak feltenned, esetleg másokkal is megbeszélned ezeket a kérdéseket:

  • Mennyire illik rád Larry Crabb meghatározása? Mit mozdít meg benned?
  • Hatással vagy a környezetedre? Változtat rajtuk valamit az, hogy a közeledben vannak?
  • Ha igen, mit teszel értük?
  • Ha nem, mivel foglalkozol helyette?
  • Számít, amit teszel? A legjobbat hozod ki másokból?

A Mindennapok Teológiája » 3. Kicsoda az ember?
__________________
Felhasznált irodalom:
* Dr. Larry Crabb’s School for Spiritual Direction – saját jegyzet

Kicsoda a férfi?” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzászólások lezárva.