Az ember társas természete

A Mindennapok Teológiája » 3. Kicsoda az ember? » Kicsoda a NŐ?

ember-tarsas-termeszete-2Nemcsak vágyunk arra, hogy örömöt találjunk a kapcsolatainkban, hanem minden képességünk is megvan hozzá. Isten társas természetének vonásai bennünk is megvannak.

1. Isten társas lény

Legfőbb örömforrása három Személyének egymással való bensőséges szeretetkapcsolata. És ebben hasonlítunk Hozzá. Minket is társas kapcsolatra teremtett. Mivel Isten képmását hordozzuk, mi is akkor vagyunk boldogok, ha jó kapcsolatban vagyunk Istennel és embertársainkkal. De nemcsak vágyunk arra, hogy örömöt találjunk a kapcsolatainkban, hanem minden képességünk is megvan hozzá.

2. Az ember Isten képmása

Isten a saját képmására teremtette az embert, Önmagához hasonlóvá. Képmásának hordozóit olyan SZEMÉLYES KÉPESSÉGEKKEL látta el, amelyek segítségével kapcsolódni tud a SZEMÉLYES ISTENHEZ.

Isten arra teremtette az embert, hogy
KAPCSOLATBAN legyen Vele,
és
HASONLÓVÁ váljon Hozzá.
KAPCSOLAT + HASONLÓSÁG = ÖRÖM
Az Istennel való meghitt kapcsolat az emberi boldogság elsődleges forrása!

Ahhoz, hogy kapcsolatban legyünk Vele és hasonlóvá váljunk Hozzá,

1. VÁGYAKOZNUNK kell Utána – szükségünk van a VÁGYAKOZÁS, a belső sóvárgás képességére.

2. ISMERNÜNK kell Őt – szükségünk van a GONDOLKODÁS, a hit, a megértés, a szavakon és képeken keresztüli felfogás képességére.

3. SZERETNÜNK kell Őt – szükségünk van a VÁLASZTÁS képességére: hogy szabadon dönthessünk abbéli meggyőződésünk alapján, hogy hol található az a szép és jó, amire vágyunk.

4. ÖRÜLNÜNK kell neki – szükségünk van az ÉRZÉSEK képességére, hogy átélhessük a gyönyörűséget; de szükségszerűen magába foglalja a fájdalom érzésének képességét is.

Ez a négy társas képesség határozza meg, ki az ember, mint Isten képmásának hordozója.

3. Az ember társas természete

Minden ember rendelkezik e négy adottsággal, amiben Istenre hasonlít. Kapcsolatra teremtett lények vagyunk – kötődünk és vonzódunk, megfigyelünk és következtetéseket vonunk le, mérlegelünk és döntünk, örülünk és fáj a szívünk. Vannak vágyaink, gondolataink, akaratunk és érzelmeink. Ez a négy tulajdonság tesz minket képessé arra, hogy boldog kapcsolatban lehessünk Istennel, de arra is, hogy boldog kapcsolatban lehessünk embertársainkkal is. Ez az a négy képesség, amiben Istenre hasonlítunk.

Ha meg akarjuk érteni az embereket, és a saját problémáinkat, muszáj megértenünk, hogy Isten a saját képmására teremtett minket, ezért Őhozzá hasonló tulajdonságaink is vannak; ez pedig azt jelenti, hogy kapcsolatra teremtett lények vagyunk – vágyakozunk, ismereteket szerzünk, döntéseket hozunk és érzelmeket élünk át.

4. Az ember eredeti környezete – az Édenkert

Az ember kapcsolata ártatlan (bűntelen, önzetlen, szeretetteljes, harmonikus) Istennel, embertársával, és a teremtett világgal. Még nem ismeri az öntudatosságot, a félelmet, az elrejtőzés igényét és a fájdalmat.

A teremtett világ gazdájaként Istent képviseli. Két megbízatása van:

1. Szaporodjatok és sokasodjatok (1Mózes 1:28)! Isten eredeti terve szerint egy férfi és egy nő lép egymással intim szövetségre, és az ember szövetség védett hatérain belül él szexuális életet (1Mózes 2:24). A többnejűség, a homoszexualitás, és a szex, mint szabadidős tevékenység elkötelezett kapcsolat nélkül Isten legjobb tervén kívül esik (3Mózes 18-20, Róma 1:26-27, Júdás 7), és fájdalmat okoz az embernek. A szaporodás parancsa a Föld “betöltését” célozta, és nem a túlszaporodást.

2. Uralkodjatok! Ide tartozik a természet megismerése és meghódítása (1Mózes 1:26,28 vö. Zsoltárok 8:6-9), az Éden (“gyönyörű”) kert művelése (szó szerint: szolgálata) és őrzése (2:15), névadás az élőlényeknek (2:19). A természet fölötti uralkodás gondozást, szolgálatot jelentett, és nem kizsákmányolást. isten soha nem parancsolta, hogy az egyik ember erőből, a saját hasznára uralkodjon a másikon.

5. Az ÁRTATLAN ember társas természete a bűneset előtt

1. Személyes kötődésre teremtett lénye VÁGYOTT Isten után, de még nem volt alkalma megismerni Isten kegyelmét (együttérző, megbocsátó és irgalmas természetét), mivel még nem vétkezett. Az ÁRTATLAN ember Istenre azért vágyott, mert örömet okozott neki a Vele való kapcsolat, és élvezte áldásait.

2. Tudatos gondolkodása révén ISMERTE Istent: tudta, hogy jó Vele lenni, és hogy örömteli életet ad, de még nem volt alkalma megismerni szeretetének mélységeit.

3. Döntési képessége révén szabad elhatározásából SZERETTE Istent, de nem volt más választása. Nem ismerte a Szentírásban kijelentett szeretet mélységeit, amely után Isten képmását hordozó lelkünk sóvárog: nem ismerte Isten szeretetének kegyelemből fakadó természetét, amelyet sem kiérdemelni, sem elveszíteni nem lehet. Próbára nem tett akaratával Istent követte; de még nem volt alkalma kísértések ellenére kitartani mellette.

4. Érző lénye ÖRÜLT Isten jóságának és áldásainak, élvezte a végtelen biztonságot, de még nem ismerhette a kegyelem megismerésének mélyebb örömét; ami a mai ember biztonságának alapja.

Az ártatlan ember tehát, akit Isten Önmagához hasonlóvá teremtett:

1. SZEMÉLYES lény volt – szenvedélyes vágyakozásra volt képes

2. ÉRTELMES lény volt – tudatos gondolkodásra volt képes

3. VÁLASZTÁSI képességgel rendelkezett – akarati elhatározásokra volt képes

4. ÉRZELMEKET ÉLT ÁT – kellemes és fájdalmas érzelmekre volt képes

Mindebben Istenhez hasonlított. Az ártatlan ember rendelkezett az Istennel való kapcsolathoz szükséges képességekkel, és élt is velük – amíg színre nem lépett a MEGTÉVESZTŐ, és meg nem jelent a BŰN.

6. A mai ember társas természete

Képzeljük el e négy emberi képességet úgy, mint egy-egy megtöltésre váró poharat:

A személyesség pohara – meg lehet tölteni Isten, vagy valami más iránti szenvedélyes vágyakozással.
Az értelem pohara – meg lehet tölteni Isten ismeretével (bölcsesség), vagy mellőzésével (ostobaság).
A választás pohara – meg lehet tölteni az ELSŐDLEGES DOLGOK (Istennel való kapcsolat és Hozzá hasonlóvá válás), vagy MÁSODLAGOS DOLGOK (bármi más, ami tetszik) keresésével.
Az érzelmek pohara – meg lehet tölteni az Istenben talált örömökkel, vagy a teljesült MÁSODLAGOS VÁGYAK örömeivel.

Természetesen mindegyik területen lehetséges az átmeneti, de kielégítő teljesség-élmény Isten nélkül is – de ez a “ptolemaioszi lelkiség” hamis boldogsága.
emberi-erintes

7. Az ember jövője – az Édenbe való visszatérés

Érdemes összehasonlítani az Édenbeli életről az 1Mózes és a 2Mózes fejezeteiben festett képet a jövő Jelenések 21- és 22-ben festett képével! Az ember kapcsolata ártatlan (bűntelen, önzetlen, szeretetteljes, harmonikus) Istennel, embertársaival, és a teremtett világgal.

8. Isten az idő és a tér korlátain belül végzi munkáját

  • A teremtés 1. “napja” = idő
  • A teremtés 2. “napja” = tér

A teremtés második leírása (ld. János 1) is hangsúlyozza, hogy Jézus a mi idő és tér-határolta világunkba jött, hogy megváltó művét elvégezze.

“Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.
Ő kezdetben az Istennél volt.
Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.
Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.
A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.”
– János 1:1-4

Peterson a Message fordításban így fogalmaz:

“Jézus a környékre költözött.”
– János 1:14

Nem visz el minket erről a romlott helyről, amíg Krisztushoz hasonlóvá formál minket; ezen a helyen formál, ahol alkalmunk van megtanulni a megbocsátást és a bocsánat elfogadását, adhatunk és kaphatunk irgalmat, együttérzést, és elkötelezettek maradhatunk egymáshoz akkor is, amikor nehéz.

Ezt nagyon fontos megérteni ahhoz, hogy Krisztus teste, az egyház valódi lelki-szellemi közösséggé váljon. Gyermeteg dolog azt hinni, hogy a keresztények közössége más, mint a mindennapi élet, tehát egyházon belül nem kellene ugyanazokkal az emberi kudarcokkal és fájdalommal találkoznunk. Ez téves elképzelés. Remélhetőleg azért tényleg nem ugyanolyan az egyház, de attól még ugyanúgy bűnösökből áll, akik bűnt követnek el, és akik ellen mások bűnt követnek el. Az egyház tehát lényegében kísérleti tanterem, ahol megbocsátást, elfogadást, és egymáshoz való elkötelezettséget tanulhatunk.

“Nem az a képmutató, akinek az élete nem támasztja alá a szavait.
Az a képmutató, aki nem ismeri el, hogy az élete nem támasztja alá a szavait.”
– Henri Nouwen

9. Az ember nőként, vagy férfiként tükrözi vissza Isten társas természetének sajátos vonásait

Isten a saját dicsőségére teremtette férfivá, vagy nővé az embert. Őt dicsőítjük azzal, hogy az egymással való kapcsolatunk valami meglepőt (nem pusztán biológiai természetünkből fakadót) és különlegeset (magunktól elképzelhetetlent) árul el Isten kapcsolati, társas természetéről: a kapcsolatainkban is az Ő képmását hordozzuk, az Ő személyiségét jelenítjük meg.

Amit, mint Isten képmásának női vagy férfi hordozói rendeltetésünk szerint elárulunk Róla, az ugyanaz, mint amit férfiként, vagy nőként különösen élvezünk Benne. Jézus tökéletes képet adott az Atyáról azzal, ahogy emberként megjelenítette és közel hozta hozzánk Isten személyiségét. A Lélek most bennünket is Krisztushoz hasonlóvá formál: nőies nővé, vagy férfias férfivá. Nőies nővé, aki úgy jeleníti meg Isten hívását a Szentháromság “táncába” (áramló energiacseréjébe), hogy megnyitja magát, és a befogadásra nyitott szépsége jelenik meg benne; vagy férfias férfivá, aki úgy jeleníti meg Isten cselekvő, kezdeményező viszonyulását (pl. meghívását a Szentháromság táncába – ld. perikorézis), hogy cselekvő és kezdeményező módon viszonyul másokhoz.

A Mindennapok Teológiájának 3. kérdése: Kicsoda az ember?

3.0 Az ember: Isten képmása
3.1 Az emberi méltóság
3.2 Az ember társas természete
folytatás:
3.3 Kicsoda a Férfi?
3.4 Kicsoda a Nő?

_________________________
Felhasznált irodalom:
Dr. Larry Crabb’s School for Spiritual Direction (2012) – saját jegyzet