ECHÁD – az egység fogalma

A Mindennapok Teológiája » 3. Kicsoda az ember? » Kicsoda a NŐ?

Fogalomtár » szócikk: egység, ECHÁD

echadEz a tanulmány az első lépés a női “engedelmesség” értelmezése felé.

ECHAD (héber) = egy, de nem egyes, hanem többes számban. Több személy egységét jelenti. Isten egysége, az echád olyan egység, amely kiemeli és fenntartja a tagjainak izgalmas és gyönyörű különbözőségét, és eltérő szerepét.

A Shema (ejtsd: Smá), a legszentebb héber áldás így hangzik:

“Smá Jiszráél Adonáj Elohénu Adonáj ECHÁD.”
“Halljad Izráel, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló EGY.”
– 5Mózes 6:4 (IMIT)

A teremtés könyvében (1Mózes) az áll, hogy miután a férfi elhagyja a szüleit és elkötelezi magát a felesége mellett, egy testté lesznek: kettőjükből ECHÁD lesz. Az érett felnőttek egyesülése nem fúzió, hanem integráció, amit a különbözővé válásnak kell megelőznie. A kisbaba teljes egységben, szimbiózisban, fúzióban élt az édesanyjával. Miközben cseperedik, fokozatosan másoktól különböző önmagává érik. Házasságra akkor érett valaki, amikor más önállóan is életképes személyiséggé vált: úgy tud a társához kapcsolódni, hogy közben nem olvad bele, nem tér vissza a szimbiózis vagy a fúzió állapotába: a kapcsolatban nem veszíti el önmagát. Az ECHÁD különböző egészek összekapcsolódása egy új egésszé, amelyben a részek nem szűnnek meg önmaguk lenni. Így lehetséges a másik-központú, a másikkal törődő, neki önmagunkat odaadó szeretet.

Ádám és Éva egysége arról is szól, ahogy egyek lehetünk Krisztussal. Érdekes Pál apostol hozzáfűzött mondata, amikor a házasságról írva az 1Mózes 2:24-et idézi:

“A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Nagy titok [rejtély, misztérium] ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.”
– Efezus 5:31-32

“Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy [HEN*] testté.”
– Máté 19:5

“Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy [ECHÁD] testté.”
– 1Mózes 2:24

Az ÚR, a mi Istenünk egy. Echád. És lesznek egy testté. Echáddá.

A héber gondolkodástól idegen az erőfölényre épülő, a gyengébbet és a rászorultat elnyomó és kihasználó parancsuralmi hierarchia (alá-fölérendelt viszony), amelyben az erősebb uralkodik, és a gyöngébb szolgál. A bibliai világképben a vezető (fej, úr, pásztor, király, apa) az, aki gondoskodik és önmagát adja a rábízottakért.

A Szentháromság “Feje” az Atya. Jézus és a Szentlélek azonban nem másodrendű beosztottja az Atyának, hanem önmagukat rendelik alá Neki; Éva sem másodrendű beosztottja Ádámnak, hanem önmagát rendeli alá neki. A férfi és a nő egyenlő értékkel és emberi méltósággal rendelkezik; egyikőjük sem másodrendű beosztottja a másiknak.

Az ECHÁD egysége egyenlők kölcsönösen együttműködő viszonyában valósul meg. A kapcsolat minden pillanatban hierarchikus: valaki gondoskodik, valaki pedig gondoskodásban részesül. Ez a természetes hierarchia, ami semmiben sem hasonlít a parancsuralmi rendszerre. Egyenlő felek kapcsolatában (pl. a házasságban, vagy egy jó barátságban) állandóan változik, hogy éppen ki gondoskodik és kiről gondoskodnak. Amikor az egyik elesik, a másik felsegíti. A gyerek-felnőtt viszony pedig akkor lehet a fejlődés anyaméhe és a nevelés kontextusa, ha a felnőtt folyamatosan a gondoskodó vezető szerepét tölti be, a gyerek pedig nyugodtan függhet, és a biztonságot nyújtó kapcsolatban önálló önmagává fejlődhet. A vezetés egyik viszonylatban sem hatalmi rangot, hanem felelősségvállaló gondoskodást jelent – gondoljunk a karmester vezető szerepére a zenekarban.

A Biblia kapcsolati modellje a Szentháromság kapcsolata (perikorézis), amelynek elengedhetetlen része az egység, a különbözőség és az egyenlőség:

kapcsolati-rendszer-isten-szeretet-3-csalad

A személyes kapcsolatok modellje
Isten három személyének kapcsolata alapján

A természet is ezt a modellt tükrözi:

ortogenezis-eres-rendje

A bibliai egységben bőven van hely különböző személyiségek számára – mint ahogy Isten különböző Személyeinek számára is, akik öröktől fogva egyek szeretetben. Isten egysége (ECHÁD) olyan egység, amely kiemeli és fenntartja tagjai (a Szentháromság személyei, Krisztus és az “egyház”, férj és feleség) izgalmas és gyönyörű különbözőségét. Isten egy, mert Isten szeretet. És Isten szeretet, mert három különböző személy, akik egyek szeretetben. Ha magányos egyeduralkodó volna, nem lehetne szeretet. Ádám és Éva egysége akkor egészséges és jó, ha Isten egységének a tükörképe.

A mai keresztény kultúrába nem a Bibliából, hanem az ókori görög filozófiából szivárgott be a patriarchális gondolkodás, és e görögös szemléletből ered a mára hagyományosnak számító parancsuralmi Biblia-értelmezés. A nők elnyomásával járó férfiuralom (de a nemek egyformaságának gondolata is) idegen a bibliai világképtől, és a jézusi lelkülettől is.

Isten Évának azt a feladatot adta, hogy Ádám segítőtársa (EZER) legyen. A segítőtárs (héber: ezer) kifejezés gyakran fordul elő a Bibliában, és szintén nem alacsonyabb rendű szerepet jelent. A segítőtárs nem segédmunkás. Az EZER olyan valaki, aki bizonyos értelemben erősebb annál, akinek segít. A segítő támogatást nyújt, és szükség idején segítségére siet a bajbajutottnak. Ezt a szót használja gyakran a Biblia akkor is, amikor arról ír, hogy Isten segít népének, pl. Ő a te segítő [= ezer] pajzsod (5Mózes 33:29).

A Példabeszédek 31-ben szereplő “derék” asszonyt lehetne úgy is nevezni, hogy “társ a küzdelemben”, vagy “harcostárs” – olyan valaki, akit az ember maga mellett akar tudni az élet küzdelmeiben. A Példabeszédek 31 derék asszonya egyes rabbik szerint Sára volt, Ábrahám felesége. És, mivel az Ószövetség idején csak a férfiak tanulmányozhatták a Tórát, a jó feleség felszabadította erre a férjét azzal, hogy minden mást elvégzett helyette a ház körül.

Jézus kereszthalála után azonban “nincs férfi, sem nő” (Galata 3:28). A kereszt elhozta a Tóra ismeretének szabadságát is a nők számára.

“Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek [HEN*] vagytok a Krisztus Jézusban.”
– Galata 3:28

A bűneset következtében a férfi és a nő kapcsolatában is törés keletkezett:

“Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.”
– 1Mózes 3:16

A bűn egyik következménye a nő számára az, hogy – amikor nem érzi magát biztonságban – kontrollálni akarja a férjét, de mégis a férfi uralkodik rajta. Ez az önvédelmi kényszer és hatalmi harc pontosan az ECHÁD, az egység elveszítéséről szól! De Krisztus keresztje ettől a veszteségtől is megszabadít.

Az Efezus 5-ben Pál arról tanít, mit jelent, hogy a kereszt helyreállította az ECHÁD-ot az ember és Isten viszonyában. Mielőtt a házassági szerepekről szól, Pál azt írja, hogy “Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében” (Efezus 5:21). Csak ezt követően tárgyalja a házasságot – azt a különleges kapcsolatot, amely eredeti rendeltetése szerint Krisztus és övéinek kapcsolatát kellene tükröznie. A Biblia szerint az “egyház” (a Krisztust követők közössége) Jézus jegyese. A Jézussal való kapcsolatunk is ECHÁD kellene, hogy legyen tehát – ha ugyanis Őhozzá tartozunk, egységben vagyunk vele.

Ha héber fejjel olvassuk az Újszövetséget, a visszanyert szabadságot látjuk benne: a nő bevonja a férjét a családi ügyekbe, és ECHÁD lesz vele abban, hogy merre halad a család – a férfi pedig bevonja a feleségét a Tóra tanulmányozásába, és ECHÁD lesz vele a tanításban. A férfit arra hívja Pál, hogy az Ige vízével mossa tisztára a feleségét (“a víz fürdőjével, az Ige által megtisztítva megszentelje”), és úgy szeresse őt, ahogy Krisztus szerette az “egyházat” – Krisztus pedig, mint tudjuk, az életét adta övéiért. A maga korában a férfiak számára ez a tanítás azt is jelentette, hogy tegyék félre az akkori szokásoknak megfelelő törvényes jogukat a parancsuralmi uralkodáshoz, és helyette legyenek ECHÁDDÁ, eggyé a feleségükkel – ez sok előjog feladását jelentette, és a korszellemmel való radikális ütközést. A 31. versben a Teremtés könyvéből (1Mózes 12:24) vett idézet is erre utal: “A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté [ECHÁDDÁ].”

Az Efezus 5-ben szereplő, és engedelmességként fordított ön-alárendelés (vagy önkéntes elsőbbségadás) Crystal Lutton messiási rabbi szerint azt jelenti, hogy “szemtől szembe, közös látással”.

Krisztussal, és a társunkkal “egy testté” lenni nem puszta erkölcsi együvé tartozás. Nemcsak azt jelenti, hogy etikai nézeteinket és gyakorlatunkat Őhozzá, illetve egymáshoz igazítjuk, az életünket összerendezzük. Egy testté lenni szövetséges hűség. Az ECHÁD olyan egyesülés, amely az egyéniséget nem megszünteti, hanem kiemeli. Olyan egység, amelyben a különbözők gyönyörködnek egymásban. A szeretet egysége. Lételemünk egysége.

Akik Jézushoz tartoznak, egyek vele. Testének tagjai. Csontjából való csont, testéből való test. Mi vagyunk a test, és ő a Fej. Olyan közel vagyunk, hogy már benne vagyunk. Nincs ennél közelebb.

Kapcsolódó írások:

Angolul is értőknek szeretettel ajánlom dr. Baxter Kruger előadását a témában:

______________________
* A HEN szó az ószövetségi héber ECHÁD újszövetségi görög megfelelője.

Felhasznált irodalom
Crystal Lutton: Grace Based Living