Az önállóság lehetőség és felelősség egyszerre

madar-fioka-etetesA FELELŐSSÉGTUDAT KAMASZKORBAN c. sorozat 3. része

Nem tartod a kamaszodat elég érettnek ahhoz, hogy ő hordozza a saját ügyei felelősségét, és élvezze az ezzel járó választási lehetőségek szabadságát? Igazad van: tényleg nem az. De úgy válik éretté, ha fokozatosan átadod neki a rá vonatkozó döntések felelősségét. Apránként, hogy legyen alkalma gyakorolni és megtanulni, mit jelent felelősségteljesen, átgondoltan dönteni. Ne kényszerítsd lázadásra – ne kelljen erőszakkal kiharcolnia tőled a szabadságát élete újabb és újabb területein… idővel úgyis az ő felelőssége lesz élni a szabadságával.

Itt az idő, hogy átadd a kormányt, és elkezdj bízni a gyerekedben.

Micsodában bízzak?!

1. Bízhatsz abban, hogy valódi kamasz lesz. Minden egyes évvel egyre több dolognak lesz kitéve, és egyre több minden fogja érdekelni; olyasmik, amikre korábban nem is gondolt. Fog hozni néhány rossz döntést. És el fog követni pár hibát. Amíg érett felnőtté nem válik, meg fog nyilvánulni az éretlensége. De most van annak az ideje, hogy megtalálja önmagát, döntögesse a korlátait, és elinduljon az önállóság útján. Mindez normális.

2. Bízhatsz abban, hogy valahol ott van benne mindaz, amit korábban tanítottál neki. A magok, amelyeket kicsi gyerek korában a szívébe vetettél, egy nap gyümölcstermő fává fejlődnek. És minden értékes bibliai alapelv, erkölcsi tanítás, jellemvonás, és jó szokás, amit évekkel ezelőtt beleplántáltál, fel fog nőni benne. Isten befejezi bennünk az elkezdett jó munkát. Bízzál benne.

“…meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.”
– Filippi 1:6

3. Bízhatsz abban, hogy Isten szereti és foglalkozik vele; és nemcsak olyankor, amikor ennek a jelét is látod. Már jóval azelőtt foglalkozott vele, hogy te csatlakoztál hozzá, és akkor is vele lesz, amikor te már nem. Bízzál Benne.

A saját életére készítsd a kamaszodat!

Én is jobb kapcsolatot akartam a gyerekeimmel, mint amilyen nekem volt a szüleimmel. És én is szerettem volna nekik megadni olyan dolgokat, amilyet nekem nem tudtak megadni a szüleim. De nem volt nehéz rájönni, hogy sok mindent, amiről azt gondoltam, hogy a gyerekeimért teszek, igazából magamért csináltam. Nekem is nyújtott valamit a kapcsolat, és jó érzéssel töltött el, hogy szükségük van rám. A kamaszkorban mégis változtatnunk kell azon, ahogy a gyerekeinkkel bánunk. Most már nem jó, ha minden tőlünk telhetőt megteszünk értük; inkább abban kellene segítenünk őket, hogy megtanuljanak magukról gondoskodni.

Természetesen nem azt próbálom javasolni, hogy a 12 évesednek ne adj több pénzt, hanem, ha ezután kér valamit, mondd azt neki, hogy szerezzen magának munkát és abból vegye meg, amit szükségesnek tart; azt viszont mondom, hogy mindenben, amit a kamasz gyerekeddel teszel, tartsd szem előtt a haladási irányt a teljes függésből a teljes önállóság felé.

Az életre való felkészítés azt jelenti, hogy segítünk neki a való életben alkalmazni, amit korábban megtanult.

Azt sem mondom, hogy 18 éves korában minden anyagi támogatást meg kell vonnod a gyerekedtől, hogy kénytelen legyen gondoskodni magáról. Azt viszont mondom, hogy egy 18 évesnek a hasznára válik, ha megérti, hogy már nem a szülei kutya kötelessége, hogy őt mindenben kiszolgálják és róla gondoskodjanak. Egy 18 évesnek a szülő nem tartozik semmivel… csak minden jót meg akar neki adni. Ez a szemlélet ösztönözheti arra, hogy olyan képességekre tegyen szert, amelyek segítségével sikeresen boldogul majd a felnőtt világban. Ha így gondolkodik, akkor minden, amit megteszel érte, segítségnek minősül és nem magától értetődő szülői kötelességnek. Nem fogja úgy érezni, hogy jár neki a szülői támogatás.

Érdemes ezt a szemléletet időben meghonosítani; fokozatosan egyre több felelősséget és lehetőséget rábízni sokkal kíméletesebb, mintha 18 éves korában volna kénytelen elvégezni a “Hogy legyek önálló 6 hónap alatt?” című kegyetlen gyorstalpalót.

felelosseg-lehetoseg-1-kek-neveles

Add át neki a kormányt!

Legyen az ő terhe és öröme, hogy dönthet a saját életére vonatkozó egyre több kérdésben!

Sok szülő félti a gyerekét; ezért inkább burokban őrzi, megpróbál neki biztonságos kis szigetet teremteni, nehogy baja essék. Ha mégis megpróbál önállóan csinálni valamit, akkor az első szerencsétlen kimenetelű próbálkozás alkalmával igyekszik lehetőleg egy életre elvenni a kedvét attól, hogy újra vállalja a döntési lehetőséggel járó felelősséget és kockázatot. Még a “jó” gyerekek is, akikben van egy kis spiritusz, fellázadnak az ilyen szülői magatartás hatására.

Nem arra bíztatlak, hogy vakmerően tedd ki a gyerekedet mindenféle veszélynek, vedd le róla a kezedet és bízd az “élet iskolájára”, ahol egy sor alapos hasraesés (természetes következmény) majd életképessé teszi. Úszni sem úgy tanítjuk a kicsiket, hogy bevágjuk őket a mély vízbe, és rájuk kiáltunk, hogy “ússzál”! A sekély vízben kezdünk, és miután a fontosabb mozdulatokat begyakoroltuk, fokozatosan egyre mélyebbre engedjük őket merészkedni. Mikor? Amikor látjuk, hogy – ha nem is teljes biztonsággal, de – már ott is elboldogulnak.

apa úszni tanít

Megesik, hogy néha elmerülnek, vagy rosszkor vesznek levegőt, és segítenünk kell rajtuk? Igen. Megesik, hogy néha túl mélyre beúsznak? Igen. Azért így tanítjuk úszni a gyerekeinket, mert tudjuk, hogy egyszer majd a mély vízben találják magukat. És amíg nem jó úszók, addig ott vagyunk a közelben, rajtuk tarjuk a szemünket, és szükség esetén beugrunk segíteni. De amikor nincs komoly baj, hagyjuk, hogy próbálkozzanak, gyakoroljanak, küszködjenek, és élvezzék fejlődő képességeiket. A mozdulatok, amiket tanítottunk nekik, használat közben válnak igazi készséggé. Így remélhetjük, hogy gyakorlott és jó úszók lesznek, mire nem leszünk a közelben.

Ahhoz, hogy a kamaszunk gyakorlottan hozzon jó döntéseket, mit kell tennie? Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni!

Amikor a gyereked a kiskamasz-korból kezd igazi kamasszá válni, használj egyre többször olyan mondatokat és kérdéseket, amelyek a döntés lehetőségét és felelősségét a te válladról az ő vállára helyezik:

  • Tőled függ.
  • Hol szeretnél enni?
  • Mit szeretnél?
  • Ezt te döntsd el.
  • Rajtad múlik. 620531k4433
  • Szerinted mit kellene tenned?
  • Ezt nem nekem kell eldöntenem.
  • Gondolkodom rajta.
  • Melletted állok, de nem húzlak ki ebből a pácból.
  • Azt tedd, amit jónak látsz, kicsim.

MIT GONDOLSZ?

  • Abba az irányba ösztönzöd a gyerekedet, hogy egyre önállóbb legyen?

A FELELŐSSÉGTUDAT KAMASZKORBAN c. sorozat többi része
1. Hagyd abba az irányítást, és kezdj bízni benne!
2. A kamasz szeretné meghozni a rá vonatkozó döntéseket
3. Az önállóság lehetőség és felelősség egyszerre
Folytatás:
4. A rossz döntéseket fogadd együttérzéssel!
5. Segíts neki kifejleszteni az önálló élethez szükséges képességeket!

Kapcsolódó:
Ítélőképesség – Tanítsd meg jó döntéseket hozni!
Döntések − Milyen életkorban mit bízhatunk a gyerekre?