A nő, aki igazán él

no-igazan-el« Mi teszi a nőnemű embert igazi nővé?

ANNA (ANyák NApi) konferencia (2013. Május 10-12.) – 4. előadás

pdf_logo

A nőiességhez vezető út

E négyrészes minisorozat végén szeretném összefoglalni azt a folyamatot, amely során Isten lelke a Krisztust követő nőt nőies nővé formálja. (A folyamat mindkét nem számára azonos; de az eredmény lenyűgözően különböző.)

A sebezhetőség

“Vigyáznom kell…
Senki nem láthatja, hogy félek valamitől, vagy kételkedem magamban.”

Felnőtt korunk nagy részét olyan pályán töltjük, ahol le kell győznünk és ki kell cseleznünk azt az élményt, ami pedig a szeretet és a kapcsolódás legfőbb támasza: a sebezhetőségünket. Reggel, felkelés után magunkra vesszük a páncélt, arcunkba húzzuk a sisakrostélyt, és azzal az elhatározással vágunk neki a napnak, hogy “Vigyáznom kell magamra. Senki nem láthatja, hogy félek valamitől, vagy kételkedem magamban. Főnök arcot vágok.”

Egész nap teljesítünk, tökéletesítjük magunkat, és bizonygatjuk, mennyire rátermettek vagyunk. A tökéletesség látszata húsztonnás páncélzat. Azért cipeljük, mert azt hisszük, hogy amíg sikerül úgy tennünk, kinéznünk és viselkednünk, mintha tökéletesek volnánk, védve vagyunk a kritikától, és nem minket fognak hibáztatni a bajokért.

Súlyos ez az érzelmi fegyverzet, amiben járkálunk, és sokáig tart összeszerelni, amikor tehát este pihenni térünk, inkább le se vesszük. Túl sok vesződséggel járna, és kockázatos is. A család is lehet olyan hely, ahol jól jön a tökéletes teljesítmény. De amikor mindenki pajzzsal védi és álarc mögé rejti a sebezhetőségét, akkor sem látjuk egymás igazi arcát, amikor együtt vagyunk.

hullahoppMindent megpróbálunk jól menedzselni, mindenkit igyekszünk rendezni és igazgatni. Amiben bizonytalanok vagyunk, azt is úgy adjuk elő, mintha biztos volna. Olyan elfoglaltak vagyunk, hogy soha nem derül ki, mi igaz, és mi nem az. Magabiztosnak látszunk kívül, és magunk sem tudjuk, hogy odabent mennyire meg vagyunk ijedve.

A sebezhetőséggel kapcsolatban az egyik legáltalánosabb és legveszélyesebb nézet az, hogy a sebezhetőség a gyöngeség jele. Pedig a sebezhetőség egyszerűen az a bizonytalanság, kiszolgáltatottság és érzelmi kockázat, ami a mindennapjaink része – attól kezdve, hogy segítséget kérünk valakitől. És ha nincs türelmünk, vagy bátorságunk segítséget kérni, sok olyan tapasztalatot taszítunk el magunktól, ami tartalommal töltené meg az életünket.

Mi a sebezhetőség?

“De ő [az ÚR] ezt mondta nekem: ‘Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.’ Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.”
– 2Korinthus 12:9-10

Sebezhető vagyok = elismerem, hogy a saját erőm nem elég. Szükségem van Istenre, szükségem van másokra. Önmagamban erőtlen vagyok – de “amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős”.

Sebezhetőségemből erednek a nehéz tapasztalataim – pl. a félelem, a csalódás és a szégyen; de ugyanez a sebezhetőség a szülőhelye a legemberibb tapasztalataimnak is: nélküle nem ismerjem meg a szeretetet, az összetartozás örömét, a kreativitást, az újítást… Sebezhetőségem vállalása nélkül nem lehetek hiteles ember, hiteles anya… és nem tudok kapcsolatban együttműködni a férjemmel, vagy bárki mással.

Annyira vagyok bátor és erős, annyira átláthatóak (azaz tiszták és nem manipulatívak) a céljaim, és annyira teljes az életem, amilyen mértékben kész vagyok vállalni a sebezhetőségemet.

“Gyerekként azt hittük, hogy felnőtt korunkban már nem leszünk sebezhetők. Pedig felnőni annyit jelent, mint a sebezhetőségünket elfogadni. Aki él, az sebezhető.”
– Madeleine L’Engle

A kapcsolatban megnyilvánuló nőiességhez vezető út azzal a beismeréssel kezdődik, hogy
sebezhető, esendő, bűnös ember vagyok; de amikor emiatt hasra esek, hibázom, és kudarcot vallok, a vereséget úgy fogadom, mint lehetőséget, hogy az élet “keskeny útján” járjak.

Az üresség élménye

Amikor a Lélek elkezdi munkáját a felszín alatt, üresség-érzet fog el. Nem tudom sem megtölteni, sem figyelmen kívül hagyni.

uresseg-elizabethpolfus

Azután, hála Neki, ráébredek, hogy nem tudok senkit úgy szeretni, ahogy Krisztus szeret engem.

Elfogadom saját ürességemet és összetörtségemet

Nem küzdök tovább az igazság ellen; többé már nem úgy tekintek a veszteségeimre és a hibáimra, mint legyőzendő ellenségre; már értem, hogy a veszteségek és a hibák révén kapok lehetőséget arra, hogy elfogadjam saját alkalmatlanságomat, és így lesz bennem hely Isten átformáló ereje számára.

Várok

locsolókannaImádkozom, de nem alkudozni próbálok Istennel, hanem megadom magamat Neki. A reménységem nem az, hogy visszatér az áldásokban gazdag élet, vagy a gyógyult élet, és könnyebb lesz minden; nem, a reménységem most már a TÚLÁRADÓ ÉLET: hogy növekedjen az Istentől kapott képességem a szeretetre.

Felismerem a Lélek munkájának jeleit

A kibírhatatlan üresség lassan reményteljes szomjúsággá változik.
Még mindig vágyom az áldásokra, a gyógyulásra, de ez a vágy másodlagos ahhoz a felszabadult, nem sürgető, nem kényszerűen feszítő vágyhoz képest, hogy

“Csak egyet kérek az Örökkévalótól,
ezért könyörgök,
hogy házában lakhassam egész életemben,
és szépségét nézhessem…”
– Zsoltárok 27:4 ERV

Szomjúságom, hogy ismerjem Istent, ráébreszt a legnagyobb vágyamra: “Ámen! Jöjj, Úr Jézus!” (Jelenések 22:20). Nem véletlen, hogy Isten 66 szerelmes levelének elolvasása után semmi másra nem vágyom jobban, mint arra, hogy Jézussal legyek otthon, hogy lássam Őt, és a Szeretet örökkévaló ünneplése közben együtt táncoljak a Szentháromsággal.

Felismerem a Lélek munkáját

apa-lanya-tancMinél inkább vágyom egy ütemre táncolni a Szentháromsággal, minél inkább vágyom úgy szeretni, mint Jézus, annál inkább belátom, hogy a legjobb mozdulatom sincs tökéletes összhangban a Lélek mozgásával. Nem tudok a Lélek ütemére táncolni.

Az összetörtség élménye elmélyül, de nem az önsajnálatban merülök el, hanem Isten iránti boldog hálában. Megbocsátott? Mindent, amit a kapcsolataimban elrontottam? Elképesztő szeretet. Hogy lehetséges?

Az összetörtség fájdalma a kegyelem ünneplésévé változik. Isten szeretetének gyönyörű dallamát jobban meghallja az, akit már összetörtek az elrontott kapcsolatai.

Szilárd alapom: a remény

A remény lesz az a szilárd alap, amelyre a kapcsolódás (és a kapcsolatban megnyilvánuló nőiesség) új útja épül.

Amint az üresség szomjúsággá, az összetörtség pedig hálás lelkületté válik, a remény megtelik élettel.  A fájdalom, a küzdelem és a kudarc nem múlik el, de a remény szilárd marad. Aki elkezdte bennem a jó munkát, amikor újjászülettem, elmélyíti ezt a munkát a bűnösségem beismerése során, és “elvégzi a Krisztus Jézus napjára” (Filippi 1:6). Az életút kirajzolódik: a születéstől az újjászületésig, az újjászületéstől a bűnösségem beismeréséig, a bűnösségem beismerésétől addig, hogy “elvégeztetett” (a kereszten), és “elvégzi bennetek” (a Szentlélek, fokozatosan).

Isten oltja el a szomjamat. Nála van az élő vizek forrása is. Minden megtört léleknek lesz ereje úgy szeretni, ahogy Jézus. Biztos lehetek ebben. Jézus mondta (sőt, a Biblia szerint kiáltotta):

“Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!” Ezt pedig a SzentLélekről mondta…
– János 7:37-38

A remény horgonyozza le a hitemet, nem a “pozitív gondolkodás”, hanem az evangélium igazsága, hogy Isten akkor is jó, ha ennek jeleit nem látom; és Jézust megölték ugyan nagypénteken, de húsvét reggel feltámadt!

Pál megköszönte Istennek a reménységet, “amely a Mennyben elkészítve vár” Krisztus követőire:

“Hálát adunk azért a reménységért is, amely készen van számotokra a mennyekben, amelyről már előbb hallottatok az igazság beszédéből, az evangéliumból.”
– Kolossé 1:5

Ha él bennem a reménység, a hit túléli a kételkedést; sőt, kivirágzik. Nincs az a sötétség, ami ki tudná oltani azt a reménységből fakadó hitemet, hogy amit Isten tesz, az jó. Tudom, hogy eljön a reggel. Most talán péntek van az életemben… de eljön a vasárnap.

hit-remeny-szeretet

A reményteljes hit felszabadít a szeretetre

Női természetem még mindig hajlamossá tesz arra, hogy veszély esetén önvédelemből bezárkózzak és kontrolláljak. De az üresség és az összetörtség élménye lecsitította a követelésemet, hogy megszerezzem, amit csak akarok. Már az a reális félelem sem tart a hatalmában, hogy rossz dolgok is történhetnek.

Elhagyom a “jár nekem” mentalitást. Nem jár nekem, hogy mások igazságosan bánjanak velem. Isten szeretetét akarom azoknak is továbbadni, akik hátrányt okoznak nekem. Ha kárt is szenvedek, szeretni tudok. Mivel jobb jövőben reménykedem, és hiszem, hogy el is jön egyszer, szabad vagyok arra, hogy itt és most szeressek. Amikor a szeretet kötelessége belülről fakadó vággyá és örömmé alakul, akkor hatja át Isten szeretete a másokkal való kapcsolatomat.

Ekkor ízlelem meg a túláradó élet ízét

Lehet, hogy megmaradnak a korábbi áldások, és lehet, hogy az elveszített áldások is visszatérnek – de az is lehet, hogy nem. Lehet, hogy átélem Isten gyógyító jelenlétét – de az is lehet, hogy nem. De minden körülmények között, és akármilyen lelkiállapotban eltölt a vágy és az erő, hogy szeressek. Lehet, hogy nem érzem a vágyat és az erőt, de tudom, hogy mindkettő jelen van, és elevenen él bennem. Szeretni akarok. És tudok szeretni. És néha csak ezt teszem. Szeretek.

tularado-elet-elizabethpolfus

Azután valami történik… és újra végig kell járnom az utat

Talán a büszkeség az oka, az illúzió, hogy már megérkeztem. Újabb álmom törik össze; vagy felbukkan egy rég eltemetett fájdalom. De okozhatja a megnövekedett feladatok súlya, vagy egy káros szenvedély kiújulása is.

Azon kapom magam, hogy a korábbi áldások után, vagy gyógyító békesség után vágyakozom. Megpróbálom azt tenni, ami a helyes. Mindent megteszek az enyhülés érdekében. És akkor a Lélek, aki soha nem adja fel, gondoskodik róla, hogy újabb pillantást vethessek a valóságra, ez alkalommal mélyebbet, ami még inkább felkavar. Az üresség és az összetörtség élménye visszatér. A háttérben hallom a gyöngéd emlékeztetőt: “Ez a helyes út, ezen járj!” (Ézsaiás 30:21 ERV). Szomjas és hálás szívvel eszembe jut, hogy Krisztus bennem él, és Ő a reménységem (ld. Kolossé 1:27).

A hitem újra erőre kap, a vágyakozó szeretet újra lángra gyúl, és folytatom az utamat a keskeny úton. A túláradó élet újabb időszaka következik. És imádság fakad megújult, frissen életre kelt szívemből: “Hosszabb időszakot, Uram; ezúttal mélyebbet, gazdagabbat… amíg a túláradó élet időszakait fel nem váltja az örökkévaló öröm. Ámen! Jöjj, Úr Jézus!”

tularado-elet-eletrekelt-noiesseg

Túláradó élet

Amikor egy nő a túláradó élet keskeny útját járja, életre kel a nőiessége.

Megtörténik, anélkül, hogy nőies próbálna lenni. Női módon szeret, mert Isten nővé teremtette. Nyitott arra, hogy befogadjon, és kész arra, hogy tápláljon. Felfedezi a nőiesség örömét a kapcsolataiban; nem úgy, hogy nagy erőfeszítéseket tesz, hanem úgy, hogy örömmel megadja magát a Lélek mennyei bölcsességének, vezetésének és erejének.

A menny valósága, Isten országa érkezik a földre és válik láthatóvá ott, ahol nőies nők (és férfias férfiak) öntik tovább másokra Isten szeretetét.

no-vagy-elizabethpolfus

Ha a saját nemedhez vonzódsz; ha elégedetlen vagy az alakoddal; ha táplálkozási zavarban szenvedsz; ha a belső fájdalom enyhítésére a testedet vagdosod; ha szexszel, kémiai szerekkel, vagy alkohollal próbálod megtölteni az űrt, amit magadban érzel: továbbra is nő vagy.

Ha nem vagy megelégedve a külsőddel, vagy szégyelled a rossz tulajdonságaidat; ha szexuálisan molesztáltak, vagy érzelmileg bántalmaztak, és most haragot és félelmet érzel; ha olyan családban nőttél fel, ahol a szüleid és a testvéreid nem vettek igazán észre: semmi nem változtat azon a tényen, hogy nő vagy.

Ha olyasmivel küszködsz, amit eddig senkinek nem tudtál elmondani; ha egyedülálló vagy, és nem érted, miért nem talált még rád a nagy Ő, vagy férjnél vagy, de jobban szeretnél egyedülálló lenni; ha a férfiak világában nehezen érvényesülsz: tudd, hogy akkor is ízig-vérig nő vagy.

Ha vonzó vagy és egészséges; ha tisztelt és elismert ember vagy; ha jól működnek a kapcsolataid, ha jó feleség és anya vagy; vagy aktív és elégedett egyedülálló: a legnagyobb kiváltságodnak akkor is azt tartsd, hogy a kapcsolataidban nőként vehetsz részt!

  • Ne a küzdelmeid, vagy a tüneteid alapján minősítsd magad!
  • Ne a múltad, és az érzelmeid alapján határozd meg magad!
  • Ne a körülményeid, és a nehézségeid alapján azonosítsd magad!
  • Ne korlátozd magad a sikerességed méretére!

HALLD MEG ISTEN HÍVÁSÁT – A KAPCSOLATBAN MEGNYILVÁNULÓ NŐIESSÉGBEN KELJ ÉLETRE!

sebezhetoseg

A sebezhetőség azt jelenti, hogy amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.

Ki a hiteles nő?

A hiteles nő nyugodt, mert tudja, hogy Isten gyönyörködik elpusztíthatatlan szépségében; ezért nem lesz a saját észrevétlenségtől való félelmének a rabszolgája. Azzal, ahogy kapcsolódik, másokat is arra hív, hogy élvezzék Isten szépségét. Istentől való szeretete elűzi belőle a félelmet:

  • befogad, nem irányít,
  • nyitott, nem zárkózik magába,
  • mer sebezhető lenni, nem védekezésre rendezkedik be,
  • mer szabad lenni, nem köti gúzsba az aggódó óvatoskodás.

Másokat is megérint, lángra gyújt és átformál Isten belőle áradó szépsége, Aki meglátja, magához hívja, élteti az övéit, és örömöt talál bennük.

A nő, aki mintha élne… és a valódi nő, aki igazán él! (sorozat)
A NŐ – Isten szépségének hordozója
Mitől nő a nő?
Mitől fél a nő?
A valódi nő, aki igazán él

_______________________
Felhasznált irodalom:
– Mauro Meruzzi: Woman and her complementary relationship to man (Contending Modernities, November 1, 2012)
– Larry Crabb: Fully Alive (Baker Books, 2013)
– David Zahl: Vulnerability and the Birthplace of Love

Festmények: Elizabeth Polfus