Lehet-e szabadulni a stressztől?

erdelyi-judit-lehet-e-szabadulni-a-stressztolRészlet Dr. Erdélyi Judit kardiológus írásából

“A stressz az élet sava-borsa” – mondta Selye János, a neves kutatóprofesszor. Enélkül nem élnénk, csak vegetálnánk. Akkor hát miért káros a stressz?

Napjainkban, a 21. század elején, igencsak “stresszessé” vált az élet a fejlett világban. A “stressz” az elmúlt évtizedekben a köznyelv és a társasági beszélgetések gyakran használt kifejezésévé, illetve fogalmává lépett elő. Ahogyan a mindennapi életben használják ezt a szót az emberek, úgy tűnik, mintha a stressz csupán rokon értelmű kifejezés lenne a bajjal, az aggódással, a félelemmel vagy a lelki feszültséggel… És valóban, a gyakorlatban sokszor azonosítjuk a stresszt előidéző tényezőket – szakkifejezéssel a stresszorokat – az általuk kiváltott biológiai válaszreakcióval.

Alapvető egzisztenciális gondjaink (pl. mit együnk, mit igyunk vagy mit vegyünk fel magunkra, találunk-e munkát, elveszítjük-e a kenyérkeresetünket) stresszt kiváltó tényezők lehetnek. Így ma is a ki nem elégített szükségleteink a leggyakoribb stresszorok, illetve a következményes biológiai, biokémiai válasznak – a stressz-reakciónak az első számú kiváltói.

Mi is a stressz?

A közgondolkodás, meglehetősen pongyola módon, stresszen túlterhelés hatására – főleg lelki természetű túlterhelés hatására – létrejött feszült, nehezen viselhető izgalmi állapotot ért. Ez valójában már a kóros vagy káros stressz (szakkifejezéssel élve az ún. distressz), hiszen a normális stressz az élő szervezet természetes és szükséges válaszreakciója bármilyen természetű megterhelésre vagy kihívásra.

Stresszorok

A stresszt kiváltó tényezők igen különbözőek és egyáltalán nem mindig rosszak vagy károsak. A stresszorok lehetnek kellemetlenek, de lehetnek kellemesek is. Ilyen, két homlokegyenest különböző, stressz előidéző tényező például:

  • Amikor egy feleség kénytelen tehetetlenül végignézni rákbeteg férje lassú, kínos haldoklását; ez egy nagyon nehéz és káros stressz.
  • Ezzel szemben kellemes stressz amikor egy anya váratlanul találkozik a régóta halottnak hitt fiával. A fiút katonának vitték a háborúba, majd hír érkezett eltűnéséről. Évek teltek el, már régen mindenki halottnak gondolta, amikor egyszer csak becsengetett…
  • Napjainkban fiatalok között gyakori kellemetlen stressz minden egyes vizsga. Egyetemista koromban volt egy csoporttársam, akivel vizsgaidőszakban együtt tanultunk, sőt együtt is laktunk. Neki olyan stresszt okozott minden egyes vizsga, hogy előtte reggel alig élt, alig állt a lábán, lesápadt, szédelgett, minden vegetatív funkciója felmondta a szolgálatot… Barátnőm reakciója úgy hatott rám, mint egy balta a fogfájás ellen; teljesen lefoglalt. Próbáltam őt támogatni, elvinni a vizsgára, így a magam vizsga-rémülete szóhoz sem juthatott. Aztán persze mindketten jelesre vizsgáztunk.
  • Vagy kellemes stressz lehet, amikor egy fiatalember végre randira hívja szíve hölgyét vagy egy ígéretes állásinterjúra megy.

A kellemes és kellemetlen stresszorok közös vonása, hogy mozgósítanak egy élettani rendszert. A hatás kizárólag attól függ, hogy az mennyire veszi igénybe a szervezet alkalmazkodóképességét. Bármely normálisnak mondott tevékenység jelentős stresszt okozhat minden káros következmény nélkül, pl.:

  • a lelkész számára egy előadás vagy prédikáció elmondása,
  • vagy a sebész számára egy, a rutintól alig eltérő műtét elvégzése, vagy
  • a családanya számára egy-egy nagyobb családi találkozás és ebéd lebonyolítása.

Harcolj, vagy menekülj!

A stressz tehát a szervezet normális alkalmazkodási mechanizmusa, vagy védekező reakciója. A normális stressz során a szervezet egyforma választ ad a legkülönbözőbb természetű kihívásokra vagy nehézségekre; biokémiai szinten azonos változások lépnek fel. Mindössze két reakciótípus létezik:

  • az aktív válasz, a küzdelem, vagy
  • a passzív válasz, a menekülés vagy eltűrés.

A normális stressz által elindított fo­lyamatok egy konkrét élethelyzetben, így egy a megszokottnál nagyobb fizikai vagy szellemi kihívás (erőpróba) kapcsán felkészítik a szervezetet a helyzettel való sikeres szembe­szállásra vagy a menekülésre. A stressz fogalmának megalkotója, dr. Selye János professzor szerint a szabályos stressz célja egy általa kitalált szójátékkal: “fight or fligth”, azaz: “har­colj, vagy menekülj”!

Ha kicsit többet tudunk a stressz természetéről és hatásmódjáról, akkor ez segíthet minket abban, hogy elkerüljük kellemetlen hatásait és következményeit, miközben tudatosan kihasználjuk előnyeit. Legszűkebb értelemben a stressz a szervezet készültségi állapota: biológiai, biokémiai, hormonális folyamatai hirtelen megsokszo­rozzák a szervezet erőit. Az ember “felpörög”, nő a teljesítőképessége és a konkrét hely­zettől füg­gően képes leküzdeni az akadályt vagy képes az adott nehézségből kime­nekülni. A stressz eredményezte felpörgés, teljesítmény növekedés következménye pl. az, hogy egy-egy vizsgán vagy előadás tartásakor az embernek még az is eszébe jut, amiről azt gondolta, hogy soha nem is tudta. Ez a jó stressz.

A stressztűrő képesség

Normális esetben, amikor a kiváltó ok megszűnik vagy eltűnik, pl. a vizsgázó jeles eredménnyel befejezi a vizsgát, a stressz reakciói is leáll­nak és a szer­vezet pillanatok alatt visszatér eredeti nyugodt, kiegyensúlyozott ál­lapotába.
Min­denkinek egyéni, rá jel­lemző, genetikusan meghatározott, stressztűrő képessége van. Ez nem egészen olyan, mint hogy genetikusan kódolt a hajunk vagy a szemünk színe, mert a stressztűrő képesség tréningezhető, gyakorlással javítható. A tréninget azonban nem a minél több stressz kiállása jelenti! De mégis van mód arra, hogy a stressztűrő képességünket fokozzuk.

A stressztűrő képesség azzal az idővel mérhető, ami alatt a szervezet visszatér eredeti, nyugalmi állapotába. A stressztűrő képességet meghatározó paramétert, “rugalmassági határnak” nevezzük.

Amikor kardiológusként ergometriás vizsgálatot végzek, az illető fizikai terhelhetőségének, szíve állapotának, alkalmazkodóképességének a felmérése mellett lényegében meghatározom a stressztűrő képességét is. Fokozatosan emelkedő terhelés mellett a vizsgált egyén vérnyomása és percenkénti pulzusszáma folyamatosan emelkedik, mígnem, életkora függvényében, eléri azt a határt, amíg provokálni szabad. A vizsgálatnak ez az a pontja, amikor “visszafordulunk”: az illető rövid levezetés után megáll és pihen.

Ha a terhelhetősége és tréning állapota gyenge, nagyon gyorsan emelkedik a vérnyomása és a pulzusszáma és igen elhúzódó módon tér vissza a kiindulási értékekre. A rugalmassági határ az az időtartam, mely alatt a pulzusfrekvencia a kiindulási, nyugalmi értékre visszatér. Tehát az ergometriás vizsgálat nemcsak az illető esetleges koszorúsér betegségét, fizikai terhelhetőségét és tréningezettségét mutatja, hanem jelzi stressztűrő képességét is. Minél normálisabb (alacsonyabb) nyugalmi pulzusszámról indulunk és minél rövidebb idő alatt tér vissza a nyugalmi vérnyomás és pulzusszám, annál jobb az illető tréningállapota és stressztűrő képessége is, hiszen a szervezet nemcsak a fizikai terhelésre reagál így, hanem a lelki természetű, úgymond stresszes, frusztrációs élethelyzetekre is. Az olyan embernek jó a stressztűrő képessége, akinek a fizikai terhelhetősége is jó és jól tréningezett.

Tehát a stressztűrő képesség a rugalmassági határral mérhető, azzal az idővel, ami alatt a szervezet (pl. a pulzusszám)visszatér az eredeti nyugalmi állapotába.

A stressz tehát a szervezet normális

  • alkalmazkodási mechanizmusa,
  • védekező reakciója, vagy
  • készültségi állapota.

Ez azt jelenti, hogy a stressz nem csupán életünk kellemetlen reakcióinak a motorja, hanem minden aktív tevékenységünk, alkotó munkánké is. Tehát orvosi értelemben nemcsak a kellemetlen élményeket és következményeket foglalja magába, hanem mindazt is, ami jó és nagyszerű az életünkben, az önkifejezést, a beteljesülést és az örömet is.

Ellenkező végletként a normális stressz csökkenésének bizonyos szintjén beszélünk depresszióról, ami az ingerek hiányát, indítékszegénységet és kedvetlenséget jelent. Vagyis Selye János szerint a depresszió is ugyanezen a skálán mozog. A teljesen stressz mentes állapot pedig, amire sokszor laikusként vágyunk, lényegében nem más, mint a halál.

Az élet sava-borsa

A közfelfogással ellentétben így a stresszt nem kell, és nem is lehet elkerülni. A stressz természeti törvény. A természeti törvényekről általánosságban elmondható, hogy leíró törvények, azaz a tények megfigyelését és leírását jelentik, a felismert, és így a szolgálatunkba állítható tények szintjét. Vagyis a stressz az életünk szükséges és természetes része. Ezzel szemben a társadalmi, vagy az emberi magatartást szabályozó törvények, akár a Tízparancsolat is, előíró törvények, amelyek előírják, hogy hogyan kellene viselkednünk, milyennek kellene lenünk.

“A stressz az élet sava-borsa” – mondta Selye János professzor. Enélkül nem élnénk, csak vegetálnánk. Nekünk is ehhez a felismeréshez kell eljutnunk. Ha a stressz kérdését így értékeljük, akkor fogjuk a gyakorlati életünkben is jól, a helyén kezelni.

Ha tehát a stressz az élet sava-borsa, akkor miért káros? Miért vált szinte szitokszóvá? Miért okoz gyomorfekélyt, szívinfarktust vagy korunk annyi más betegségét? Miért nevezik modern korunk gyilkosának?

A kóros stressz

A mai modern élet eltorzította az emberi szervezet normális reakcióit. A stresszt kiváltó tényezők nagyon gyakoriak, tartósak vagy állandóan ismétlődnek. Ezek eredményeként az ember belül ál­landó készültségben van, nem tud soha igazán ellazulni, lecsendesedni, kikapcsolni vagy a nor­mális úton túljutni a feszültség csúcspontján. Az elnyújtott, szinte folyamatos megterhelés köze­pette a szerve­zet el is veszíti az ellazulás képességét és a stressz elmúltával sem tud már megnyu­godni, pl. a pulzusszáma nem tér vissza a normális nyugalmira. Sok fiatalt ismerek, akik beszámolnak arról, hogy az ő nyugalmi pulzusfrekvenciájuk soha nincs 80-90/min alatt, holott tudjuk, hogy a kívánatos és normális nyugalmi pulzusfrekvencia 60-70/min.

stressz

Ez az állandósult feszültség, állandósult készültség pedig betegségek sorához vezet. Természetesen ebben is nagyok a különbségek, nagyon egyéni, hogy kinek milyen panaszai jelentkezhetnek.

Stresszbetegségek

Az első, amire gyakran panaszkodnak, az alvászavarok. Lehet, hogy az illető nagyon fáradt, gyorsan elalszik, de mégsem pihentető az alvása. Felszínesen, nyugtalanul alszik, szinte fáradtabban ébred, mint amikor lefeküdt.
A stressz betegségek közé soroljuk, amióta világ a világ, a gyomorfekélyt. Manapság a gyomorsav túltengéses panaszokat gyakran inkább a reflux betegségek közé sorolják, amikor a stresszes sav-termelési zavarok az elhízással is párosodnak.

Első renden stressz betegség a magasvérnyomás is. Saját kardiológusi tapasztalataim szerint manapság a fejlett világban (Nyugat-Európa, Észak Amerika) a stressz indukálta magasvérnyomás többnyire már 30 és 40 éves kor között elkezdődik. Mivel sokszor nem is okoz panaszokat, gyakran észre sem veszik, nem diagnosztizálják, esetleg évekig sem kezelik.

A kezeletlen vagy nem kielégítően kezelt magasvérnyomásból következnek azután a ma ismert szív-érrendszeri betegségek. Ezek nem mások, mint a magasvérnyomás szövődményei: koszorúsér-görcsök és betegségek, szívinfarktus, agyér-katasztrófák és a szívelégtelenség.

Megint másik csoportja az embereknek, akik a folyamatos stresszre migrénekkel reagálnak. Jómagam is közéjük tartoztam. Fiatal orvos koromban nem nagyon telt el hét “zenés-hányással egybekötött”, gyakran napokig is tartó fejfájások nélkül. Különös módon az Egyesült Államokban eltöltött két év alatt gyakorlatilag nem fordult elő hasonló fejfájásom, igaz ugyan, hogy ott csupán főállású feleség, édesanya és háziasszony voltam.

Számos, ma még úgymond ismeretlen eredetű, krónikus hasmenéses betegség is nagy valószínűséggel stresszes eredetű.

Az utolsó, amit még említek, a pánikbetegség. Ez annyira “új keletű”, alig 30 éves kórkép, hogy amikor még az egyetemet elvégeztem, a leírása sem létezett.

A stressz biokémiai mechanizmusa

Miért éppen ezek az ún. stressz betegségek és hogyan jutunk idáig? A stressz mechanizmusának minimális ismerete napnál világosabbá teszi ezt. A stressz-reakció ugyanis a sejtek, a szervek, a szervezet szintjén biokémiai történés. Egy-egy feszült, frusztráló, stresszes élethelyzetben szervezetünket elárasztják az ún. stressz-hormonok, a katecholaminok, amelyek lényegében szimpatikus belső izgatószerek.

Ezen belső, szimpatikus izgatószerek közvetlen hatásai magyarázzák a felsorolt betegségeket és tüneteket. A katecholaminok két alaphatása:

  • a perifériás kis erek görcse, (amikor csökken a kis erek átmérője), és
  • a szív percenkénti ütés számának, a pulzus frekvenciának az emelkedése. Ez már önmagában is nyugtalanságot, feszültség-érzést, fáradékonyságot és ugyanakkor álmatlanságot vagy nyugtalan alvást okoz.

A kettő – a kis erek görcse és a szapora szívműködés – eredményeként emelkedik a vérnyomás, megnő a nyomás, vagy a feszülés a szív falában is, ami rontja a szív saját vérellátását, hiszen a feszülő izmok összenyomják a szív saját ereit. A szívizom romló oxigén-ellátása bal-mellkasi szorító fájdalmat válthat ki. Ezt hívjuk orvosi nyelven anginának. Ha ez túl sokáig áll fenn vagy gyakran ismétlődik, szívinfarktust eredményez. Láthatjuk tehát a folyamatot, ahogyan a túlhajtott stressz zajlik és az esetleges végállomást, ahová vezet.

Stresszhormonok és nikotin

Mennyire ördögi dolog is a dohányzás, akkor értjük igazán, amikor felfedezzük a nikotin szerepét a stressz folyamatában. A nikotin is szimpatikus izgatószer, doppingszer, tehát ugyanúgy, ahogyan a stressz-reakció biokémiai anyagai, a katecholaminok, a nikotin is a kis erek görcsét és a pulzusfrekvencia-emelkedését okozza. Amikor valaki stressz-helyzetben rágyújt, ezzel fokozza a katecholaminok hasonló hatását.

A stressz reakciót fokozó hatást a cigaretta esetében még az is tovább rontja, hogy a dohányzás egy szerfüggőség. Ráadásul a nikotin-megvonás első tünetei igen hamar jelentkeznek, már fél órával az előző cigaretta elszívása után és feszültségben, nyugtalanságban nyilvánulnak meg. A függő dohányos fél-egyórás előadást is képtelen végighallgatni, kirohan a templomból vagy az előadásról és azonnal rágyújt. Ahogyan a vérében emelkedik ismét a nikotin színt, megnyugszik, hiszen a nikotin-megvonás okozta feszültséget, mint minden szerfüggőség esetében, a következő cigaretta elszívása, vagyis a nikotin ismételt szervezetbe jutása megszünteti. Ez azt jelenti és húzza alá, hogy a nikotin nem általában szünteti a feszültséget, ahogyan azt a dohányosok képzelik, hanem csak a nikotin-megvonás okozta feszültséget csökkenti!

E miatt a csalóka érzés miatt szívnak még több cigarettát a dohányosok stresszes élethelyzetekben, aminek eredményeként szervezetüket szabályosan katasztrófahelyzetbe kényszerítik. Mert a stresszhormonok és a nikotin együtt még jelentősebb érgörcsöt és még szaporább pulzusfrekvenciát okoznak, egészen addig, hogy a szívizom végül már nem kap vért, nem kap oxigént. Így okoznak maguknak szívinfarktust fiatal, anatómiai értelemben még teljesen ép koszorúserekkel rendelkező férfiak akár 30 évesen is! Mert a szívizomnak mindegy, hogy azért nem kap vért, mert egy koszorús eret eltömeszel egy trombus vagy azért, mert az érgörcs túl hosszú időre zárja el a lument és szünteti meg a véráramlást.

Stresszfüggőség

A kóros stressz másik véglelet jelentő következménye, amikor stresszfüggőség alakul ki. Ugyanazzal a mechanizmussal, ahogyan a különböző kábítószer függőségek kialakulnak, hozzászokás és függőség alakulhat ki a stressz kapcsán a szervezetben felhalmozódó szimpatikus izgatószerhez is. A hozzászokás azt jelenti, hogy az agy egyre többet követel belőle ahhoz, hogy normálisan tudjon működni; úgymond beépíti az anyagcseréjébe, megköveteli ugyanúgy, ahogyan az alkoholizmus bizonyos szintjén az alkoholista szervezete megkövetel egy adott véralkohol szintet. Ha az illetőben a véralkoholszint lecsökken és nem pótlódik, akkor reszketni kezd a keze, csorog a nyála… Ahhoz tehát, hogy a szokvány, normális életét élje, a napi munkáját ellássa, szüksége van bizonyos véralkoholszint folyamatos biztosítására. Ha újra és újra elfogyasztja a szükséges mennyiséget, akkor a jelzett tünetek nem jönnek elő illetve abbamaradnak és így a mindennapi életvitelét folytatni tudja.

Mai hektikus világunkban számos munka – így pl. egy budapesti, nagy forgalomban való autóvezetés, egy cég igazgatása, az orvosi, vagy a pedagógusi munka – eleve a stressz folyamatosan magas szintjére hangolt. A stresszfüggőségben élő ember esetében az endogén szimpatikus izgatószerek, a katecholaminok túltermelése folyamatos, amihez az agy hozzászokik. Ugyanúgy hozzászokik és megköveteli, azaz nélküle már nem tud normálisan működni, mint ahogyan függővé válik az alkoholista vagy heroin függő. Ez többnyire nem nyilvánvaló mindaddig, amíg az illető életmódot nem kíván váltani. Ha akárcsak szabadságra megy vagy pihenni szeretne, agya a szokásos működése érdekében a továbbiakban is megköveteli a magasabb adrenalin-szintet. Ezért a stresszfüggővé vált ember képtelen lesz pihenni, szabadságát normálisan eltölteni. Éppen akkor, amikor kikapcsolódni és élvezni szeretné az életét, mivel lecsökken a vérében a katecholamin túltermelés, paradox reakciók jelennek meg:

Ha addig soha nem érezte fáradtnak magát, holott végigdolgozta az évet, a szabadsága első napján szinte betegség-tüneteket utánzó módon lesz fáradt, kedvetlen, indíték-szegény, levert…

Vagy ellenkezőleg: a stresszhormon-szint csökkenésre paradox módon izgalmi állapot, idegesség, álmatlanság, fejfájás jelentkezik. Ilyen leálláskor talán a fejfájás a leggyakoribb, ami hosszú napokig is eltart.

A stresszhez való kötődés a lelki élet területén okozza a legtöbb gondot. A keresztyén embert a stresszfüggősége éppen abban akadályozza, amire a szabadságát gyakran szánni szeretné. Többet szeretne foglalkozni az igével és a lelki dolgokkal. Ám szomorúan tapasztalja, hogy képtelen elcsendesedni, vagy elmélyülten imádkozni. Az Istenre figyelő csend az elme trükkjei révén gyötrelmes küzdelemmé válik. Agyunk ilyenkor számtalan tennivalót és kifogást képes felsorakoztatni, csakhogy a megszokott stresszhormon szintjét visszakapja. Ilyenkor minden elképzelhető és elképzelhetetlen dolog eszünkbe jut, hogy mit is kellene tenni. A keresztyén terminológiával kísértésnek nevezett jelenségeknek ez a biológiai-biokémia mechanizmusa. Agyunk visszaköveteli a szokvány katecholamin szintjét, amivel “pörögni” szeret!

A stressz ellensúlyozása

A túlhajszoltságnak, a kóros stressznek, akármi váltja is ki, a fentiek a következményei. Korunk gyakori egyéb függőségei, mint a dohányzás, az evési kényszer, az alkoholizálás, a túlzott gyógyszerfogyasztás és a drogok sokszor nem mások, mint a stressztűrő képességét kimerített ember próbálkozásai a kóros stressztől való szabadulásra: bármi áron, de végre kioldhassak!

Relaxációs technikák

Az eddigieket végiggondolva, azt is érteni kezdjük, miért fordulnak az emberek a stressz elől olyan “megoldásokhoz”, mint a jóga, az autogén tréning, vagy az agykontroll. Pedig a stressz kezelésére ajánlott különböző relaxációs pszichotechnikák nem tesznek több jót, mint amikor valaki úgy takarít, hogy a szépen összegyűjtött szemetet gondosan a szőnyeg alá söpri. A relaxáció még tüneti kezelésként sem megoldás!

Ismerve a stressz-reakcióit illetve a kóros stressz mechanizmusát, nyilvánvaló, hogy a relaxációs metodikák semmi jót nem tehetnek, hiszen marad a kórosan megemelkedett katecholamin szint. Pedig a stressz ellensúlyozására, a káros, kellemetlen következmények elkerülésére orvosilag is kínálkozik segítség. A válasz keresésekor egy tinédzser kori élményem elevenedett fel: egyik akkori neves humoristánk, Lórán Lenke slágerré vált mondása. Képtelennél képtelenebb humoreszkjei csúcspontján kiállt a színpad szélére és felkiáltott: “Hogyan is biciklizem én ezt le?”

Akkor még nem is sejtettem, milyen igazi, tudományos tartalommal rendelkező szöveg ez. Egy-egy feszült, frusztrációs élethelyzetben a szervezetünket elárasztó, szimpatikus izgalmat okozó stressz-hormonoktól a meditáció nem tud és nem fog megszabadítani. A külső, fizikális nyugalom további önmagunkra erőltetése semmi jót nem tehet, hiszen a katecholamin szint változatlanul magas marad, fenntartva a belső feszültséget.

relaxation-autogenic-training-pose-corpse

Az iskolában kötelező relaxációról kérdezte az Új Exodus egy-egy pszichológus, pszichiáter, szociálpszichológus, teológus, jogász és iskolaigazgató megfontolásra érdemes véleményét: Mario, a varázsló az osztályfőnököm – Kötelező relaxáció az iskolákban

Dinamikus mozgás

Olyan tevékenységtől várhatunk jó hatást, mely felgyorsítja ezeknek a stresszhormonoknak a felhasználását vagy lebomlását. Lényegében semmi más nem gyorsítja fel az adrenalin lebomlását, mint a dinamikus mozgás. A stressz káros következményeit tehát valóban “le lehet biciklizni”. Mégpedig bármiféle dinamikus fizikai tevékenység segítségével, mint amilyen pl. a kocogás vagy a futás, a kerékpározás, vagy az úszás. A szervezet ilyenkor úgy használja fel a összegyűlt katecholaminokat, mint a motor a benzint.

Az élővilágban talán csak az ember az egyetlen, akinek a stressz többnyire frusztrációt jelent, azaz fizikai nyugalom közben elszenvedett akadályoztatást; képernyő vagy íróasztal előtt ülve, egy-egy értekezleten vagy vizsgán átélt idegi-érzelmi feszültséget. Az állatvilágban a stressz másképpen zajlik. Gondoljunk pl. egy antilopra vagy gazellára, amelyikre oroszlán támad. A lehetséges zsákmány felfedezése illetve a fenyegetettség érzékelése következtében mindkét állat vérében hirtelen felszökik a stresszhormon-szint, ami megsokszorozza erejüket. Futni kezdenek, az oroszlán a zsákmányért, a kecske vagy gazella pedig az életéért. Mindehhez az „energiát” a katecholaminok biztosítják.

Az ember esetében a stressz élettani ellensúlyozásának leghatékonyabb eszköze tehát a rendszeres, életmódszerűen (ahogyan fogat mosunk) végzett dinamikus fizikai aktivitás: szó szerint a tempós gyaloglás, a kocogás, a futás, az aerobik, a biciklizés, vagy az úszás. Egyedül ez képes felgyorsítani a szimpatikus endogén izgatószerek lebomlását és ily módon a szervezetünket megszabadítani, hiszen a mai ember, szemben az oroszlánnal, valóságos “futás” nélkül stresszel. Stresszreakciója úgymond csak az értelmi és érzelmi szférában zajlik.

A rendszeres dinamikus mozgás jótékony hatását néhány éve a saját bőrömön is tapasztalom. Egy-egy hektikus, pörgős, stresszes rendelés után hazaérve hiába próbálok lenyugodni, pihenni, kikapcsolni, átkapcsolni, akár estig is csak pörgök tovább, míg sok óra alatt a véremben a felszaporodott stresszhormonok lassan-lassan le nem bomlanak. Amikor rendelés után elmegyek úszni, sokkal gyorsabban “szabadulok meg” a katecholaminoktól és hatásuktól. Számos alkalommal tapasztaltam, hogy kb. húsz perc úszás után oldódik bennem a feszültség; szó szerint érzékelhető, ahogyan csökken és normalizálódik a katecholaminok szintje.

Ez persze nem “igazi”megoldás, nem szünteti meg a stresszt kiváltó élethelyzeteinket – bár láttuk, erre nincs is szükség, hiszen a stressz az élet motorja –, csupán ellensúlyozni képes a már káros stressz következményeit. Tehát a káros és kóros stressz ellensúlyozásának élettani módszere a rendszeres, dinamikus mozgás a mozgásért.

“Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.”
– Máté 6:31-32

Dr. Erdélyi Judit előadásának hanganyaga:
audio-icon-pencil2http://data.refpasaret.hu/egyebanyagok/2011-12-09_vilag-egyetem.mp3

Kapcsolódó írások: