A gondolkodó elme táplálása

1. rész2. rész

“Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azon gondolkozzatok!”
– Filippi 4:8

Agyfiziológiai vizsgálatok kimutatták, hogy az öröm nélkülözhetetlen az előrehaladáshoz bármely területen. Öröm nélkül nincs tanulás, nincs fejlődés. A művészet sem művelődési anyag, hanem élmény, ami örömöt okoz. A tanulásnak sem muszáj tannak, meg anyagnak lennie. Adhat olyan élményeket, amivel a gyermek a megismerés örömével együtt jut ember- és világismerethez.

Charlotte Mason pedagógiájának első alapelve:

1. A GYERMEK SZEMÉLYNEK SZÜLETIK.

Nem tiszta lap, amire bármit írhatunk, és nem is valami embercsíra, amiből, ha minden jól megy, valamikor majd igazi ember lesz. Emberi mivoltánál fogva már a pici gyerek is önálló személyiség. A megkezdett témát most folytatjuk tovább.

A gyerek fejlődésben lévő ember, akinek nemcsak testi, hanem szellemi táplálékra is szüksége van a gyarapodáshoz. A számára szükséges ismeret egy részét te már birtoklod. Nem azért, mert felnőtt vagy, és a felnőttek olyan elképesztően okosak; Jézus elég világosan tanította, hogy bizonyos értelemben inkább nekünk kellene olyanokká válnunk, amilyenek a kicsi gyerekeink. De mégiscsak tudunk valamit, egyszerűen azért, mert egy ideje már Isten teremtett világában élünk; és ezt a tudást meg lehet osztani.

Mitől tér vissza a gyerek kedve (belülről fakadó motivációja) a tanuláshoz?

Érdekes, hogy a gondolkodás biológiai szerve, az emberi agy mennyire fáradhatatlanul működik, ha megkapja a szükséges mennyiségű és minőségű fizikai tápanyagot és pihenést. Csodálatosan megszerkesztett agyunk gondolkodó elménk fáradhatatlan eszköze. A gondolkodó elme viszont több az agynál – mondhatni szellemi [1] természetű.

A megfelelő környezet, a szabad játék, a sok testmozgás és személyes élmény szükséges, de nem elégséges feltétele a gondolkodó elme karbantartásának. Éppen azért, mert az elménk több, mint fizikai. Vajon mi az, ami az elmét megfelelően táplálja?

az olvasás örömeA gondolkodó elme tápláléka az eszme, azaz más elmék gondolatai. A gondolat nem az anyagi világ terméke, ezért mérni sem lehet; de gyerekeink szellemi étvágyát a gondolat gerjeszti. Evés közben jön meg az étvágy: a változatos és jó minőségű szellemi táplálék, a remekmű ösztönzi a gyereket arra, hogy mégtöbb és mégtöbb tudományt akarjon bekebelezni. Szellemi értelemben a gyerek a gondolat, a szellemi táplálék hatására fejlődik és erősödik. Ahogy az aktív fejlődő szervezet étvágyát is a jó táplálék fokozza, az emberi elme is az inspiráló gondolatok hatására éhezik meg újabb gondolatokra. Kedves apukák és anyukák, lássátok el a gyerekeiteket finom szellemi falatokkal, jó gondolatokkal; ezzel tudtok nekik kedvet csinálni a tanuláshoz.

Mind tapasztaltuk már, hogy hallunk valamit, eljut hozzánk egy remek gondolat-szikra, egyszer csak lángra lobban az érdeklődésünk, és hirtelen mindenről az a téma jut eszünkbe, mindenütt azt látjuk, mert az elménk fogékonnyá vált iránta. Ezt a fajta tanulást azonban, éppen amiatt, hogy sokkal inkább szellemi, mint fizikai természetű, nemigen lehet felmérni és osztályozni. Felmérhetetlen, láthatatlan és megfoghatatlan gondolatokat kellene szellemi táplálék gyanánt a gyerekeink elé tennünk – ezek befogadásából állna a valódi tanulás – és engednünk kellene, hogy ezeket a gondolatokat úgy emésszék meg, úgy dolgozzák fel, úgy szívják magukba, ahogy tudják.

Az egészséges táplálkozás az emésztőrendszert is karban tartja. Az ebédet sem emésztjük elő a gyerekeink számára, és józan szülő a végterméket sem veti laboratóriumi mérések alá, hogy megállapítsa, hogy minden tápanyag a kellő arányban szívódott-e fel a gyerek szervezetébe. Nem. Annyit tesz a gyereke táplálása érdekében, hogy ellátja őt jó falatokkal. Elé teszi a tiszta vizet, a sokféle, színes, ropogós zöldséget, az ínycsiklandozó husit, halat, vagy tojást, ínyencségnek biztosan ad neki friss gyümölcsöt, mézet, diót, mogyorót, mandulát… a rágást, a nyelést, az emésztést és a felszívódást már a gyerek automatikusan működő belső szerveire bízza.

Amikor például gyerekek bibliai történetet hallgatnak (úgy, hogy valaki egyszerűen felolvassa nekik a történeteket egy érthető, mai nyelvezetű fordításból), az elméjük közvetlenül reagál az olvasottakra; egyéni, közvetlen tapasztalatot, saját élményt szereznek. A könyv szerzője közvetítő nélkül érintheti meg őket. Az írás így szellemi táplálékukká válik.

Egy-egy tantárgy – földrajz, történelem, stb. – témája is akkor válik a gyerekek sajátjává, ha személyesen reagálhatnak rá, közvetlen tapasztalati kapcsolatba kerülhetnek vele, azaz élményszerűen tanulják. Máskülönben kárba vész a tananyag – egyik fülükön be, a másikon ki.

“A közoktatás az eleve magunkkal hozott tudást lerombolja, hogy a semmire építkezhessen” – hangoztatta Dolinszky Miklós zenetörténész egy rádiós előadásában. [2]

Kodály Zoltán a háború után írta:

“Eddig az iskola azt mondta a népnek: ‘amit te tudsz, az semmi. Feledd el, verd ki a fejedből. Majd én jobbra tanítalak.’ Mi azt mondjuk a népnek: ‘Amit tudsz, nagy érték, az ősök hagyománya, a magad lelke igaz kifejezése. Becsüld meg, … mert ha többre akarsz menni, csak erre építhetsz.’” [3]

“A szegedi egyetem kutatói lemérték, hogy a gyerekek érdeklődése az iskolába való belépéskor magas” – mondta egy interjú során Vekerdy Tamás. “Eltelik néhány hét vagy hónap, és az érdeklődésük csökken, zuhan, majd eltűnik.” [6]

Az olyan tanítás untatja a gyerekeket, ami frontális előadásokkal, száraz tények közlésével és érdektelen illusztrációkkal folyik. Ezek a képek nem vehetik fel a versenyt az élményszerű tanulással, és egyhangúak ahhoz a belső képhez viszonyítva is, amely a gyerekek képzeletében születik, ha jól megírt, élénk leírásokban gazdag élő könyvet [4] olvashatnak. Az ilyen könyvek (például Shakespeare: Szentivánéji álom) gazdag anyaga jól megdolgoztatja a gyerekek elméjét. A gyerekeknek gyakran van szüksége ilyen eleven (fantáziájukban életre kelő) szellemi tápanyagra, és ebből is sokfélére. A mi feladatunk annyi, hogy eljuttatjuk hozzájuk; a többit elvégzi saját gondolkodó elméjük.

Az élmények és az átélhető gondolatok útján történő örömteli ismeretszerzés nemcsak az iskolai előmenetel szempontjából hasznos, hanem az egész életre szól. Azok a felnőttek, akik jó sok átélt gondolatot halmoztak fel magukban, a munkájukon kívül is sok mindenen tudnak gondolkodni, a szabadidejükben pedig szívesen ismernek meg új dolgokat a történelem, a tudomány, a földrajz, az irodalom vagy a művészetek terén.

a művészet érdekes

A gyerekeket sokféle művészi alkotással is érdemes megismertetni. A szépérzékükre a műalkotások rendszeres fogyasztása mellett az is jó hatással van, ha sokat lehetnek a szabadban. Emlékezetükben egész életükön át hat rájuk a zenei világ, amit pici korukban megismertek, és a látott festmények látványát ugyanúgy kincsként őrzik magukban, mint a természetjárás közben látott lenyűgöző tájak és különleges bogarak látványát. Minél több élményt dolgozhat fel valaki, annál szélesebbé válik a látóköre, mélyebbé a gondolkodása, gazdagabb a lelke.

A gyereknek “úgy [kellene] tanítani az éneket és a zenét, hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen, és egész életére beleoltsa a nemesebb zene szomját. Nem a fogalmi, racionális oldaláról kell megközelíteni. Nem algebrai jelek rendszerét, titkos írását egy, a gyermekre közömbös nyelvnek kell benne láttatni. A közvetlen megérzése útját kell egyengetni” – írta Kodály 1929-ben. [5]

A gyerek nemcsak gondolkodó elmét, hanem szeretetre fogékony szívet, személyes kapcsolódás iránti igényt is hoz magával a világra. Vele született a gondolkodó elme, a tudásszomj, a képzelőerő, az alkotókészség, és a fogékonyság a szép látvány és zene iránt. Belülről fakadó igazságkeresése is az eleve magával hozott tudás része. Ha remekművekkel és igaz értékekkel tápláljuk, azt segítünk neki előhozni, ami az övé.

Ha ennyire lenyűgöző ember a gyerek, és ilyen sok mindenre képes, mit adhat neki a szülő vagy a pedagógus?

Az biztos, hogy az unalmas tanítás csak pocsékolja az időt és a gyerek mentális kapacitását, sőt, végtelenül káros is, mert elveszi a gyerekek kedvét a tanulástól, a társadalomét a művelődéstől. De ahogy nehéz időkben az átlagember is képes hősies cselekedetekre, inspiráló (nem feltétlenül könnyű) körülmények között minden gyerek élvezi, hogy kihozhatja magából a maximumot – a saját maximumát. Ez nemcsak a zsenikre, hanem mindenkire vonatkozik. Az alacsonyabb értelmi képességű gyerekekre is.

Ha a gyerek azt tapasztalja, hogy a vele foglalkozó felnőtt meg tudja becsülni egyéni képességeit és erőfeszítéseit, akkor jól érzi magát, jól viselkedik, és a tőle telhető legjobb teljesítményt nyújtja. Nem lesz szükség arra, hogy jutalmazással ösztönözzük, büntetést helyezzünk kilátásba, vagy kihasználjuk a csoportnyomás nyújtotta “lehetőségeket” (mint pl. az iskolában gyakori versenyeztetés és a mások előtti megszégyenítés).

fotó: Hye-Ryoung Min

fotó: Hye-Ryoung Min

Minden olyan módszer, ami szorongást kelt, visszafogja a teljesítményt. Vekerdy Tamás szerint ez a magyar iskola egyik paradoxona: úgy akar teljesítményt, hogy visszafogja azt. [6]

Ezzel szemben még a nehéz körülmények között élő, hátrányos helyzetű gyerekek is tudnak lelkesedni az igazi kultúráért, ha ismerjük és elismerjük meglévő képességeiket, és nem ereszkedünk le az “ő szintjükre” (arra a szintre, ahová csak egy lenéző felnőtt képzeli őket). Megeshet, hogy még Shakespeare-ért is képesek lesznek őszintén lelkesedni. Aki kételkedik, próbálja ki!

Előzmény:
A gyerek gondolkodó elméje nem a nevelés műve

A sorozat többi része:
Charlotte Mason pedagógiája
Aki jól van, az jól viselkedik – 2. rész
Hogyan tudnám jól csinálni, hogy kezdjem?
Beszélgessünk a nevelésről! (előadássorozat 2013 őszén)
“A gyermek személynek születik.” (Charlotte Mason)
Személynek születik
– A gyerek gondolkodó elméje nem a nevelés műve
– A gondolkodó elme táplálása
Ördög, vagy angyal? A gyerek jó és rossz természete
A nevelés: élet
A gondolkodó elme táplálása 2.

Akinek a hét végén lesz egy kis ideje, érdemes online megkeresni, vagy videotékából kikölcsönözni A szív dallamai (Music of the Heart) c. filmet – a témába vág. Egy kis ízelítő (angol nyelvű trailer):

_______________________

Az olvasmány, ami erre leginkább inspirált:
Charlette Mason: A philosophy of education (a Home Education Sorozat 6. kötete); Wheaton, IL: Tyndale House Publishers. (Először An essay towards a philosophy of education címen jelent meg 1925-ben.)

[1] szellemi ≈ gondolati, a gondolkodással kapcsolatos, a fizikai világon túli; pl. A mérnök szellemi munkát végez. A szellemi erőfeszítésbe is el lehet fáradni. Leonardo da Vinci az olasz reneszánsz egyik nagy művésze és mérnöke korának nagy szelleme volt. Az önzetlenség szelleme hatotta át cselekedeteit. Az apja szellemében járt el. A szó az ősmagyar szellet (lélegzet) szóból ered. Nem azonos a spirituális fogalmával, amelyre inkább a lelki szót használom az Istennel való kapcsolat fogalomkörében.

[2] Elhangzott 2007. szeptember 8-án a Bartók Rádióban, az Előadások Kodályról c. sorozatban. Szerkesztő Papp Márta. Dolinszky Miklós az ELTE zenei tanszékének adjunktusa, zenetörténetet oktat.

[3] Kodály: Zenei köznevelés (1945), in Visszatekintés I, 163.

[4] élő könyv – igényes olvasmány, szereplői életszerűen megformált karakterek, akikhez az olvasó személyesen kapcsolódni tud (lehet állatmese, népmese, történelmi regény, fantáziaregény, életrajz, stb.)

[5] Kodály: Gyermekkarok (1929), in Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok I. Sajtó alá rendezte Bónis Ferenc. Zeneműkiadó Budapest, 1982, 39.

[5] Az iskola megbetegíti a gyerekeket – interjú Vekerdy Tamás pszichológussal (2007, 2011)