Parancsuralmi rendszer szerint nevelünk?

“Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából…
Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.”
– Róma 8:19, 22

Charlotte Mason pedagógiájának harmadik alapelve:

3. A TEKINTÉLY ÉS AZ ENGEDELMESSÉG természetes, szükséges és törvényszerű; DE…

Amikor a gyerekünk vét a szabályaink ellen, leggyakoribb reakciónk a büntetés. Azért büntetünk, hogy elvegyük a kedvét; azt akarjuk elérni, hogy a jövőben kerülje a hasonló viselkedést. De vajon milyen Istent képviselünk a gyerekeink előtt, ha így reagálunk a “bűnre”?

Nem azt, aki önmagát adta értünk, hanem a farkastörvények és a parancsuralmi rendszer magányos diktátorát.

ice-king-round

A fennhatóságnak való engedelmesség (pl. törvény, szerződés, megegyezés, íratlan szabályok, adott szó betartása) szükséges minden társadalom, csoport vagy család, tehát minden társas együttélési forma működéséhez. Ahol azonban a fennhatóság az erősebb jogán önmaga érdekeit képviseli, ott a családi vagy a társadalmi viszonyokra a parancsuralmi hierarchia jellemző:

leadership-hierarchical

Farkastörvény: az erősebb uralkodik

Az erőviszonyokra épülő közösségekre mindig jellemző:

  • A hatalmi harc.
  • A győztes uralkodik.
  • Az uralkodás joga erővel megszerezhető.
  • Aki nem akar behódolni, az vagy elmegy magányos farkasnak, vagy megküzd a vezérrel.
  • A rendet a kiszolgáltatottság és a félelem tartja fenn.
  • A törvényt a hatalom hozza és a hatalom érdekeit szolgálja.
Hatalmi harc

Hatalmi harc

Előre is elnézést kérek a farkasoktól – lenyűgöző vadállatok. Olyanok, amilyennek lenniük kell – ráadásul megkerülhetetlen belső fék (ösztönös gátlás) szab határt indulataiknak. A farkas nem harapja át a torkát annak a másik farkasnak, akit legyőzött a hatalmi harcban. Itt most – velük szemben igazságtalanul – arra használom e gyönyörű állatok példáját, hogy rámutassak, milyen az, amikor az emberi kapcsolatokat az erőviszonyok határozzák meg. Mi ugyanis másféle kapcsolódásra vagyunk teremtve – ezért nem is rendelkezünk olyan áthághatatlan belső védelmi rendszerrel (ösztönös gátlással), mint a farkasok. A mi erőviszonyainknak erkölcsi gátak szabhatnak határt: nekünk választanunk kell a jót, mert képesek vagyunk gátlástalanul is, és erkölcsösen is cselekedni.

Az állkapcsok világában a törvény az erősebbek érdekeit szolgálja. A vezetőnek joga van kihasználni a gyöngébb alárendelteket. A parancsuralmi berendezkedésű társadalom, közösség és család minden tagja annyit ér, amennyi hasznot tud hajtani most, vagy a jövőben. Ahol nem a szeretet, hanem az erő farkastörvénye uralkodik, ott mindenki a saját érdekeit védi, miközben másokat próbál legyőzni. Érdekeltté kell tenni az egyént abban, hogy azt tegye, amit kívánnak tőle.

Az erősebb uralkodik, a legyőzött behódol

Az erősebb uralkodik, a legyőzött behódol

Az alattvalók irányításának eszköze a jutalmazás és a büntetés. Jutalmat kapsz, hogy azt tedd, amit én akarok, és megbüntetlek, hogy ne tedd, amit én nem akarok.

A jutalmazás és a büntetés nem arra tanít, hogy mi a jó, hanem éppen arra, hogy az erkölcsi szempontokat (mi a jó, mi a rossz) felejtsd el, és inkább annak alapján dönts, hogy mi jár számodra kellemes, illetve kellemetlen következményekkel.

farkastorveny-dominancia-alarendeltseg

Még a jót sem azért teszed, mert az jó, hanem azért, mert jutalmat (elfogadást, elismerést) remélsz érte. A rosszat pedig akkor fogod elkerülni, ha nagyobb a lebukás és az ezzel járó büntetés veszélye, mint a dolog lehetséges előnye. Ha reméled, hogy elég ügyes vagy, és meg fogod úszni, akkor érdemes lehet megkockáztatni a dolgot.

Az együttműködés alapja és a rend fenntartó ereje az erősebbtől való félelem és a neki való kiszolgáltatottság. A gyengébbek akkor maradnak életben, ha behódolnak és engedelmeskednek a náluk erősebbnek.

Az érdekérvényesítés teljesítmény-alapú  világa

csaladmodell_diktator

A farkastörvény, az erős uralkodása a gyengébb fölött a bűn következménye.

“Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából,
hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel,
hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából
Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.
Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.”
– Róma 8:19-22

farkastorveny-hatalmi-rangsor-falka-1

Azzal, hogy az ember hátat fordított Istennek, a szeretet helyét a természetben is, és a társadalomban is az erő foglalta el. Az erő-alapú társadalmat az önérdek és az érdem, a mérhető teljesítmény működteti.

Jutalmazás és büntetés: az ösztönzés hatékony eszközei

kapcsolati-rendszer-eroszak

A parancsuralmi rendszer a répa és a bot segítségével képes rendet teremteni, a rend pedig bizonyos fokú biztonságot és (a kijelölt mozgástérben) relatív szabadságot is ad annak, aki képes és hajlandó betartani a szabályokat. Mivel azonban nem egyetemesen érvényes erkölcsi normákra épül, hanem erővel szerzett és fenntartott hatalomra, csak a viselkedés külső befolyásolására alkalmas, a jellem belső formálására nem. A jutalmazott és büntetett alattvaló nem annak alapján cselekszik, hogy mi a jó, hanem azt mérlegeli, hogy mi jár több előnnyel. Megcsinálom, amit mondasz, de azt gondolom, amit akarok, és ha majd nem függök tőled, az ellenkezőjét fogom csinálni!

Isten társas lény – nem magányos diktátor!

Isten másik-központú társas lény, szeretet – nem önközpontú magányos diktátor!

isten-tarsas-leny

A két ábra a kétféle istenképből következő kétféle kapcsolati / társadalmi modellt mutatja be:

kapcsolati-rendszerek-2

Csak az önérdek-érvényesítésre épülő kapcsolatokra jellemző a parancsuralmi hierarchia. Nem tévesztendő össze a szülő-gyerek kapcsolat természetes hierarchiájával, ami gondoskodó-elfogadó viszony.

A SZERETETRE ÉPÜLŐ KAPCSOLAT nem parancsuralmi viszony.

Az egység (azonosulunk egymással, összetartozunk), a különbözőség (értékeljük a másikban azt, hogy ő más, nem várunk egyformaságot) és az egyenlőség (erősebb és gyengébb ugyanazzal az emberi méltósággal rendelkezik) jellemző rá. A vezető szolgál. A kapcsolat tagjai engednek a saját érdekeiből a másik javára: felnőttek kapcsolatában tehát kölcsönös az engedelmesség, egymás felemelése és tiszteletben tartása. A kapcsolatot és az együttlét örömét éppen ez a kölcsönös, önkéntes és boldog engedelmesség teszi lehetővé [ld. Perikorézis – Isten tánca]. Gondoljunk a társas táncra, a többszólamú éneklésre, vagy bármilyen közös játékra!

A házasságban ez egy férfias férfi és egy nőies nő egymást kiegészítő kapcsolata; társadalmi szinten a demokrácia közelíti meg leginkább – minél közelebb áll a jog és a közerkölcs a “szabadság tökéletes törvényéhez”, annál inkább. Mindjárt megnézzük, mi az…

Folytatás: A szabadság tökéletes törvénye szerint nevelünk? »

Kapcsolódó írások:

Kapcsolódó írások: