A környezet légköre

Az előző bejegyzést azzal a kérdéssel fejeztem be, hogy vajon lehet-e a gyerekeket természetes eszközökkel is kiválóságra serkenteni? Lehet-e őket gondolkodásra és kíváncsi tanulásra ösztönözni a tudás puszta élvezetével?

Ha komolyan veszem, hogy a gyerek személy, nem pedig formálandó anyag, vagy magántulajdon, akkor a nevelésében nem a rövidtávú sikerekre törekszem – mint pl. arra, hogy mások jól neveltnek tartsák, vagy hogy jó osztályzatot kapjon a dolgozatára.

Ha egész emberként tekintek rá, akkor azt kérdezem magamtól: Hogyan fejlődik? Mivel segíthetek, hogy felnőve kibontakozzon ez az emberi lény? A viselkedésén és az eredményeinél fontosabb lesz, hogy tíz év múlva érettebb lesz-e? Milyen kapcsolatba kerül a történelemmel és a matematikával? Hogy alakulnak a kapcsolatai az osztálytársaival? Szerez-e barátokat a rég letűnt korokban? Szerez-e barátokat a természet világában?

gyurgyalag

Gyurgyalag (mme.hu)

Megismer-e mégtöbb állatot? Ismeri-e a madarakat? Kíváncsi-e a rovarokra? Mit tud róluk? Kíváncsibb lesz-e év végére, mint az elején volt?

Hogy viszonyul saját magához és a munkájához? Szorgalmasabbá kezd válni, jobban törődik azzal, hogy milyen munkát ad ki a kezéből? Mélyebben elmélyül abban, amivel éppen foglalkozik? Ilyesmivel foglalkozom, ha a gyerekemet egész embernek tekintem. Nagyon keveset látok belőle, ha csak az érdekel, ahogy viselkedik, és amilyen eredményeket felmutat.

Nem tekintem félistennek – nem gondolom, hogy megvan benne minden, amire csak szüksége van a kibontakozásához. Tudom, hogy táplálásra és növekedésre van szüksége, és ebben nagy felelősség hárul rám is. De nem tekintem a nevelésem produktumának sem – nem gondolom, hogy én fogom őt kialakítani, a személyiségét megformálni.

Milyen az a nevelés, amitől a gyerekem valóban növekszik?

Mivel személy, nem manipulálhatom sem félelemkeltéssel, sem szeretettel, sem a vágyain keresztül! A nevelése nem szólhat jó és rosszpontokról, dolgozatjegyekről, sportteljesítményekről és versenyeredményekről. A megfelelési vágyánál fogva sem manipulálhatom; a nevelése abból sem állhat, hogy igyekszik jól teljesíteni az én kedvemért. Nem akarok belőle cirkuszi fókát nevelni. Személy, egész ember, Isten képmása. Ehhez kell igazítanom a nevelőeszközeimet is. Ami a materializmus idomító jutalmazás-büntetése, és a gyerek bizalmával visszaélő érzelmi manipuláció elvetése után marad, az a nevelést szeretet- türelem- és időigényes tanítványozói kapcsolattá teszi:  támogató légkört alakíthatok ki, jó szokásokat gyakorolhatok vele, és élő gondolatokkal láthatom el.

Charlotte Mason pedagógiájának ötödik alapelve:

5. A NEVELÉS LÉGKÖR, GYAKORLAT ÉS ÉLET.

A gyerekeink három tanítómestere:

  1. a környezet légköre,
  2. a jó szokások napi gyakorlata, és
  3. az élet valódi élményei.

Gyerekként és felnőttként is volt alkalmam belekóstolni, hogy ez a kombináció milyen jól működik. És abba is, hogy a kondicionáló, meg a manipulatív eszközök mennyire más útra vezetnek.

Carl Larsson: A gyerekszoba

Carl Larsson: A gyerekszoba

A nevelés: légkör – a környezet légköre

  1. A környezet légköre
  2. A család légköre
  3. Az iskola légköre

Szárnyaszegetté válik az a gyerek, aki mesterséges gyerekvilágban nő fel. Az ő méretére szabott bútorok, csilivili műanyag játékok között, rajzfilmfigurákkal díszített falak között, a korosztályára szakosodott pedagógusok vezetése alatt egész napját beosztott napirend szerint, a korosztályához szabott foglalkozásokkal tölti, 20-30 kortársa társaságában. Visszafogja és tehetetlenné teszi a gyereket, ha a világot lehozzuk az “ő szintjére”.

A szélsőségesen alkalmatlan szülők gyerekeit kivéve a legtöbb gyerek sokoldalú fejlődését legjobban a saját családi környezetének személyes és tárgyi adottságai segítik. Miért muszáj a hároméveseket törvényszerűen elszakítani az édesanyjuk és a testvéreik mellől, és a saját otthonukból? Miért kell őket kiemelni a családjukból? Van, aki tényleg rákényszerül erre; nem az a szándékom, hogy lelkiismeretfurdalát ébresszek benne, ha muszáj bölcsibe vagy oviba küldened a gyerekeidet. De jó volna, ha nem azért tennéd, mert azt hiszed, hogy a bölcsőde vagy az óvoda tényleg ideálisabb hely a te gyerekid, és a gyerekek többsége számára, mint egy átlagosan felkészült és felszerelt család. A gyerekek érzelmi és értelmi fejlődéséhez a legjobb környezet nem egy művileg megtervezett gyerekvilág, hanem a valóságos élet, ahogy a maga zötyögő kerékvágásában zajlik; lehetőleg az édesanya és különböző korú testvérek mellett. A valóságos környezet azl ahol a gyereked igazi, életszerű élményeket szerezhet.

Gyerekeink első tanítómestere tehát a környezet légköre. Ez a levegő, amit belélegeznek. Az őket körülvevő kultúra – a család, a család barátai, a rokonság, és a tágabb környezet, ahol még mozog: az óvoda vagy az iskola (ha jár ezekbe), a barátok családjai, a szomszédaink, a gyülekezetünk, a környékünk “levegője”, a városunk és az országunk kultúrája. Ha a háttérben bekapcsolva tartjuk a televíziót, akkor az is a légkör része, ami onnan árad. Ahogy a gyerekeink majd élni fognak, azt nagyon nagy mértékben befolyásolja az a kultúra, az a légkör, amit a környezetükből magukba szívnak.

“Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.”
– Példabeszédek 22:6

A környezet légköre magától is nevel, de akkor válik nevelőeszközzé a kezünkben, ha tudatosan alakítjuk. Úgy, hogy az megfelelő legyen a gyerekeink számára. De milyen a megfelelő környezet?

Elfogadó légkör

A jézusi lelkülettel alkalmazott bibliai értékrendre, azaz a kegyelemre épülő nevelés olyan elfogadó és támogató légkört teremt, amelyben a gyerek az lehet, aki. Ahhoz, hogy elfogadják, nem kell teljesítményt felmutatnia, megfelelnie a vizsgán, vagy bizonyos képességek bortokában lennie. Mindenképpen értékes és különleges. Isten szereti, értékesnek tartja, a családja pedig emberi méltóságának megfelelő tisztelettel veszi körül.

Fejlődésben lévő, gyerekes megnyilatkozásait nem lekicsinylően fogadják; nem annyit látnak meg belőle, hogy milyen cuki. Érdemes megszólalnia, mert szerettei valóban figyelemre méltónak és érdekesnek találják. Érdeklődése nem lankad, sőt egyre elevenebb lesz, mert olyanokkal tölti az idejét, akik jól ismerik és szeretik. Számít, hogy mit gondol és milyen lépéseket tesz. Ez a légkör tele van reménnyel és világosan kijelölt, jól ismerhető határokkal. Ha például feladatot kap, szülei és testvérei tiszteletben tartják egyéni képességeit a feladat teljesítésében; arra bíztatják, hogy a tőle telhető legjobban teljesítsen, de nincs semmi baj, ha valami nem jól sikerül. A hiba nem szégyenteljes kudarc. Nem kell vesztesnek vagy nevetségesnek éreznie magát. A barátságos támogatás légköre előhívja és megerősíti veleszületett alkotó szellemét. Szabadnak érezheti magát, a biztonsága nem rendül meg, mert ebben a légkörben az egyéni szabadságnak csak Isten szeretet-törvénye szab határt. A tágas legelőt szabadon vehetik birtokba a kisbárányok: futkározhatnak, legelhetik a tápláló füvet, gondtalanul ihatnak a tiszta forrásból, mert a pásztor vigyáz, hogy a határokon belül maradjanak.

"Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem." (Zsoltárok 23:2)

“Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.” (Zsoltárok 23:2)

A támogató és elfogadó légkörben nincs helye az ítélkezésnek. Szülő és gyerek, tanár és tanuló fölött ugyanaz a tekintély uralkodik: nem folyik hatalmi harc, nem kell az érvényesülésért egymást legyőzni. Reális, valóságos, áttekinthető a helyzet: egy csónakban eveznek, és a gyerek, aki a felnőttnek engedelmes, tudja, hogy nem alattvalója a felnőttnek; mindketten Isten szerető fennhatósága alatt vannak. Ezt a légkört nem teszik feszültté a valóságtól elrugaszkodott perfekcionizmus irreális elvárásai. Lehet vállalni a hibát, mert mindenki tudja, hogy holnap új nap kezdődik.

Ebben a légkörben a közösségnek van belső kohéziója, összetartó ereje. Ha otthon ilyen légkörben tanítod a gyerekeidet, vagy ha pedagógusként a csoportodban, az osztályodban ilyen légkört teremtesz, közös lesz a gyerekeidben a tanulás élvezete, a tudás öröme, és ez a közös élmény egymással is összeforrasztja a szívüket. A családban, de még egy iskolai osztályban is lehet olyan pozitív és inspiráló légkört teremteni, ahol a felnőtt is lelkesen osztozik a gyerekek eleven érdeklődésében a könyv, a tanulás tárgya, vagy bármilyen közös foglalatosság iránt.

Én inkább választanám, hogy a gyerekem a szívét is megragadó élő gondolatokból tanuljon, akár kevesebb technikai eszköz segítségével is, de olyanokkal együtt, akik őszinte örömmel oltják a tudásszomjukat, mint azt, hogy egy jól felszerelt de lelketlen iskolába járjon, ahol az a legfőbb elvárás, hogy optimális sebességgel sajátítsa el a kötelező tananyagot, eredményességét pedig igazolja a bizonyítvány.

A nevelés légkör. A legjobb dolgokat a valóságos világ igazi élményeiből tanulhatja a gyereked, elfogadó és támogató környezetben.

elfogadó, támogató légkör

elfogadó, támogató légkör

A nevelés légkör:

  1. A környezet légköre
  2. A család légköre
  3. Az iskola légköre