Miért kell foglalkoznunk a kötődéssel?

Azért, mert már nem olyan világban élünk, hogy a kötődés törvényszerűségeit nyugodt lélekkel figyelmen kívül hagyhatjuk. A mára kialakult társadalmi környezet már nem támogatja a gyerekek és a szülők természetes kapcsolatát. Olyan korban élünk, amilyenre a kötődés szempontjából még soha nem volt példa – elkoptak és darabokra hullottak a gyerek-szülő kapcsolatot támogató társadalmi, gazdasági és kulturális hagyományok. Ha a neveléssel a gyerekeink egészséges fejlődését akarjuk szolgálni, akkor meg kell találnunk  azt az utat, amely az Isten természetes rendjének megfelelő kapcsolathoz vezet bennünket velük. Az a bánásmód, ami Teremtőnk keze munkája bennünk, a nevelésre is a leginkább gyerekeknek való, az eredeti “megfelelő mód”:

“Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.”
– Példabeszédek 22:6

Egyre zavarosabb kulturális közegünkben kulcsfontosságú, hogy minden szülő alaposan megismerje a szívünkbe írt kötődő ösztön természetét. És nem elég csak kívülállóként ismereteket szerezni róla. Belülről, a tapasztalat útján is muszáj megismernünk! Egyszerre van szükségünk az információgyűjtő, és az intim megismerésre (yadah). Annyira, hogy érezzük a kötődést minden porcikánkban.

Cling

A kötődés lényünk legmélyéből fakad, és normális esetben nem is lenne fontos, hogy tudatosodjon bennünk. Kicsit olyan, mint maga az agy: minél mélyebbre hatolunk benne, annál kevesebb tudatosságot találunk. Szeretjük magunkat gondolkodó embernek tekinteni: fajunkat is ezért nevezzük homo sapiensnek (értelmes ember). Pedig agyunk gondolkodó része csak egy vékony kéreg; áramköreink legnagyobb része azokkal a pszichés funkciókkal foglakozik, amelyek társas kapcsolódásunkat szolgálják. Agyunk társas kapcsolódást szolgáló rendszerét, amely különböző agyi területek összehangolt működését jelenti, együttesen “kötődő agynak” is nevezzük; ez a rendszer szabályozza nem tudatos érzelem– és ösztönvilágunkat. Az emberen kívül sok más teremtmény rendelkezik még “kötődő aggyal”, de csak mi vagyunk képesek tudatosan is megélni kötődéseinket.

A fejlődő emberi lény pszichés életében – és valljuk meg őszintén, sok felnőttében is – a kötődés (kapcsolat, szeretetet) a legfontosabb dolog a világon. Egy pici gyerek számára nem is létezik ennél hatalmasabb szükséglet. Mivel egyedül életben sem tudna maradni, muszáj odakötnie magát egy felnőtthöz. Méhen belül a testi összeköttetésre egészen addig szüksége van, amíg éretté nem válik az anya testén kívüli életre. De mivel továbbra is gondoskodásra szorul, továbbra is szoros összeköttetésben kell maradnia a róla gondoskodó felnőttekkel; nemcsak testileg, hanem érzelmileg is. Nemcsak két-három éves koráig, hanem egészen addig, amíg éretté nem válik az önálló életre (ld. autonóm személyiség). Egészen addig, amíg meg nem tud állni a saját lábán, el nem tudja dönteni, hogy mi jó neki, és ki nem tudja jelölni magának a menetirányt.

_____________________________

A nevelés kötődéselméleti-fejlődéslélektani megközelítéséről szól Gordon Neufeld pszichológus és Máté Gábor orvos A CSALÁD EREJE – Ragaszkodj a gyermekeidhez! című könyve (Libri, 2014). Ha mégjobban elmélyednél a KÉK szemléletben, a Bibliográfia oldalon találod azokat a könyveket, amelyek hatottak az írásaimra.

Kép: Katie m. Berggren @ kmberggren.com