A fantasy, a divat és a mágia

Írta: Dr. Szalai András

A fantasy világának hullámai, a szuperhősök és antihősök, jedik és sithek, varázslók és muglik, tündék és hobbitok, britek és faunok, vámpírok és férfarkasok sztorijai nem egy szülőben és hitoktatóban vetnek fel kérdéseket: Mi ez az egész? Mit lehet vele kezdeni? Engedni jobb, vagy tiltani? Hasznos vagy haszontalan, esetleg felhasználható? Dr. Szalai András írása ebben a nem könnyű helyzetben kínál szempontokat az eligazodáshoz. Az alábbiakban a rövidített változatot közöljük; a cikk teljes terjedelmében itt olvasható: apologia.hu: A média divathullámai – tanácsok szülőknek

A helyzet

A fantasy világa olyasmi, amit nem minden felnőtt képes megérteni és jól kezelni. Ezek a népszerű filmek és könyvek azonban fiatalok nemzedékei számára jelentenek izgalmas szórakozást, jópofa hobbit vagy éppen a hétköznapokból való menekülést. A legtöbb fiatal, ha el is tiltják tőle, másoktól hall róla, és ha nem akar kimaradni (kor)osztálytársainak beszélgetéseiből, előbb-utóbb valahol úgyis megnézi a filmet vagy elolvassa a regényt. Az a kérdés tehát, hogy mit tegyen a szülő vagy a hitoktató korunk újabb és újabb hullámaival? Gátat emelhet-e eléjük, vagy megtanulhatja-e őket meglovagolni?

A kérdés

Pedagógiai szempontból az a kérdés, hogy a keresztény fiatalok elszigetelése később jó szigetelést fog-e nekik jelenteni? Nem lehet, hogy így csak még jobban belesüppednek gyülekezeti szubkultúrájukba, vagy abból kiábrándulva inkább “a világot” választják?

Teológiai szempontból pedig az a kérdés, hogy ezek a filmek és könyvek valóban csak rivális világnézeteket propagálnak, és valóban csak fenyegetést és akadályt jelentenek abban, hogy a fiatalok hitre jussanak?

A szülő, a hitoktató vagy a lelkész a média divatos hullámait illetően rendszerint két hozzáállás közül választ: vagy gátat emel ellenük, vagy meglovagolja őket.

A negatív hozzáállás

Aki a hullámoknak csupán gátat akar emelni, annak a megközelítése egyoldalúan negatív:

– ördögi fenyegetést lát bennük, kiszolgáltatottnak érzi magát, és egyetlen eszközének a tiltást, illetve az ijesztést látja (“Nem szabad megnézned!” “Ha elolvasod, akkor…”)

– ha azonban a fiatalokat eltiltja a körükben népszerű filmtől vagy könyvtől, anélkül, hogy ő maga is látta volna vagy elolvasta volna (sőt erre még büszke is), pontosan az ellenkezőjét váltja ki annak, amit el akar érni

– egyrészt nem tudja, miről beszél, így mind véleménye, mind véleményalkotási módszere hiteltelenné válik a fiatalok szemében; másrészt csak közli a saját ítéletét, ahelyett, hogy az ítéletalkotásba a fiatalokat is bevonná, és így azt az ítéletalkotás megtanulásában segítené.

A pozitív hozzáállás

Aki a hullámokat meg akarja lovagolni, annak a hozzáállása sem kritikátlan elfogadás:

– átlátja, hogy ezek a filmek és könyvek (néhány kivétellel) mindig negatív és pozitív, elutasítandó és elfogadható elemek keverékei (ezért is olyan vonzók)

– felismeri, hogy nem védeni kell tőlük a fiatalt, hanem fel lehet használni őket a fiatalok felkészítésére (a mai kultúrában való hívő talpon maradásra)

– veszi magának a fáradságot, és a fiatalok körében népszerű filmeket és könyveket megnézi, elolvassa, hogy a felmerülő kérdéseket a fiatalokkal együtt megbeszélje

– így megfelelő kérdéseivel és élettapasztalataival segíti őket a gondolkodásban, a saját vélemény kialakításában és annak megvédésében.

A “biblikus” megközelítés

Egyesek szerint csak a Biblia “tiszta” könyv, és más, “tisztátalan” forrást nem szabad, és nem is lehet felhasználni a fiatalok nevelésében. Érvelésük szerint, mivel a Biblia az igazság egyetlen isteni kinyilatkoztatása, képtelenség fénykardos űrlovagok, kiberpánkok, varázslótanoncok és szuperhősök történeteiből Istennek tetsző tanulságokat levonni. Ennek az elvnek a valóban következetesen alkalmazásából azonban a kultúra teljes elvetése vagy olyan szűk szemlélete következik, amelybe nem fér bele sem a magyar népmese, sem Radnóti. Ez az álláspont azonban nehezen tartható a Bibliára hivatkozva.

A Biblia ugyanis nem kultúraellenes, hanem istentelenség-ellenes. Ezért a környező népek kultúráit sokszor elítéli ugyan, de esetenként átveszi és átdolgozza mítoszaikat (ld. 1Mózes 1-11), idézi bölcs uralkodóikat (ld. Példabeszédek 31), filozófusaikat vagy művészeiket (ld. ApCsel 17), saját üzenetébe ágyazva gondolataikat. A Biblia ráadásul több olyan történetet közöl, amelyek csak 18 éven felülieknek valók, vagy más okból szorulnak magyarázatra – sokszor kommentár nélkül. A Biblia arra késztet, hogy mi magunk vonjuk le a megfelelő tanulságot. Ehhez azonban elengedhetetlen a Biblia teljes tanításának az ismerete, az összefüggések keresése, a kegyes klisék, előítéletek, torz istenképek feladásának képessége. A Biblia eleve gondolkodni tanít, gondolkodásra bátorít. Éppen azért, mert hiszünk, merhetünk bármin gondolkodni.

Ez a módszertan alkalmazható azokra a filmekre és könyvekre is, amelyeket nem keresztények írtak. Az élet alapvető kérdéseivel birkóznak, és sokszor nem csupán jó kérdéseket tesznek fel, hanem igaz vagy majdnem igaz válaszokat is nyújtanak. Bármelyik “világi” film vagy regény fő kérdését kezdjük el boncolgatni, előbbb vagy utóbb úgyis Istennél lukadunk ki, hiszen valójában a fantasy segítségével is a valóságról beszélgetünk.

Félreértés ne essék: nem arról van szó, hogy mindent el kell a fiatalokkal olvastatni és minden filmet meg kell velük nézetni, hanem arról, hogy ha már úgyis elolvasták vagy megnézték, akkor lehetséges és szükséges is együtt beszélgetni róluk! Ehhez persze fel kell készülni. A szülőnek és a hitoktatónak időt, energiát és pénzt kell rászánni, hogy ő maga tisztán láthasson, és a rábízott fiatalokkal bizonyos dolgokat meg tudjon láttatni. Ha ezt ő nem teszi meg, majd megteszi más – de a felelősség attól még az övé marad.

Tanácsok szülőknek

Mivel a szülő a felelős a gyermeke lelki fejlődéséért, fontos kialakítania egy tudatos straté­giát annak az eldöntéséhez, hogy a könyvek, filmek, játékok esetében

– melyiket adhatja oda nyugodtan a gyereknek,

– melyiket fogja azonnal kivenni a kezéből,

– melyiket kell majd együtt olvasni, az olvasottakat megbeszélve,

– melyiket kaphatja meg csak később, ha már nagyobb lesz?

Ehhez először is vennie kell a fáradságot, és meg kell ismernie minden könyvet (filmet, játékot stb.), amit a gyerek kezébe ad, vagy ott talál.

Másodszor, ismernie kell a saját gyermekét, például abból a szempontból, hogy korának, érzelmi fejlettségének és képzelőerejének ismeretében megfelelő-e a történet? Érdekes módon a gyerek mindig megérzi, hogy a történet most még nem neki való, és a jelét adja annak, hogy nem tetszik neki, vagy nem tudja tudja elviselni. Csak figyeljünk rá, és hallgassunk rá!

Harmadszor, fel kell mérni a reális lehetőségét, hogy mekkora eséllyel fog a gyerek az iskolatársai és barátai között így is, úgy is megismerkedni olyan könyvekkel vagy filmekkel, amelyeket korainak vagy veszélyesnek lehet ítélni. Ez nem könnyű feladat, de ha egyértel­mű, hogy a gyerek vonzódik a “tiltott gyümölcshöz”, akkor érdemes a dolognak elébe menni: felkészülni, és együtt elolvasni, megnézni, átbeszélni.

Negyedszer, a szülőnek idő vagy energia hiányában joga van egyszerűen nemet mondani, vagy időt kérni. Tiltani azonban csak megfelelő indokkal érdemes, hiszen azzal is tanítunk, ahogyan döntünk, és azzal, ahogyan a döntésünk megszületett. A “Csak, mert azt mondom!” nem érv, felnőtthöz és gyermekhez egyaránt méltatlan. De ha a gyermek számára is érthető­en meg tudjuk indokolni a döntésünket, vagy a gyerek is elég nagy már ahhoz, hogy bevon­juk a véleményalkotás, az értékelés folyamatába, akkor (attól függetlenül, hogy tetszik-e ne­ki a döntésünk vagy sem), jó modellt adunk neki ahhoz, hogy ő maga is megtanuljon hely­retenni dolgokat. A pedagógiai cél ugyanis az, hogy erre később egyedül is képessé váljon.

harry-potter

Harry Potter és fantasztikus társai

A Harry Potter és a fantasy könyvek még mindig sok vita tárgyát képezik az aggódó keresztény szülők körében. Sokan hangoztatnak róluk határozott véleményt anélkül, hogy elolvasták volna, vagy megértették volna, hogy miről szól. Az alábbi linkek segítségével meghallgathatod vagy elolvashatod Szalai András előadását, amely a Harry Potter jelenségről, a képzelet szerepéről és a fantasy műfajról, a regények és a filmek értékeléséről szól, és a keresztény kritikákat elemzi sorra, összehasonlítva a Biblia által elítélt és a regényben megjelenő mágiát, végül más könyvekre is alkalmazható pedagógiai tanácsokat ad szülőknek:

A kétórás előadás letölthető

A hitvédelmi teaház többi előadását itt érheted el: www.apologia.hu/eloadasok/letolthetok/

_________________________

Dr. Szalai András a Más Jézus, más lélek, más evangélium c. hitvédelmi kézikönyv szerzője.

A fantasy, a divat és a mágia” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Kedves Kriszta! Nagyon örültem a bejegyzésnek…mert pár nappal előtte pont erről beszélgettünk az előadásod után (lehet, hogy esetleg ez is inspirált a megírásra téged?:-) Nagyon felszabadító azt látni – mint valamennyi írásodban -, hogy az elvek mögött a Jó Isten igaz jelleme tükröződik: a szabadság tisztelete, ahogy minket felnőtteket is “nevel”! Számomra legfontosabb szemlélet, amit szív szerinti vágyam elsajátítani az, ami ebben a cikkben tisztán megfogalmazódott: a világunkban lévő sok fenyegető veszélytől (lelki értelemben) nem védeni kell gyermekeinket, hanem minden eszközt felhasználva felkészíteni őket a mai kultúrában való hívő talpon maradásra. Missziós felhívásunknak is csak így fogunk/fognak tudni valóban eleget tenni!

Hozzászólások lezárva.