Mi a legfőbb kérdés?

A nevelő munkával az érett (virágzó és gyümölcstermő) emberré fejlődés feltételeit kell megteremtenünk. A fejlődés előfeltételeivel kell tisztában lennünk ahhoz, hogy jól gondoskodhassunk a gyerekeinkről.

Mostanában azzal a kérdéssel szeretnék foglalkozni, amit szerintem minden szülőnek fel kellene tennie, és amin mindenkinek el kellene gondolkoznia:

Miről gondoskodjak, hogy a gyerekem teljesen kifejlődjön? Mit tegyek, hogy ne koros gyerek, hanem érett ember legyen belőle, mire felnő? Melyek azok a feltételek, amelyeknek meg kell lenniük ahhoz, hogy a gyerekeink azzá az emberré nőhessenek fel, akivé Isten eltervezte őket; hogy megvalósuljanak a beléjük teremtett, velük született lehetőségek? Melyek az emberi kiteljesedés, az érett felnőtté válás kritériumai és feltételei?

Azt hiszem, ez kellene, hogy legyen minden szülő és pedagógus nagy kérdése. Sőt, a politikusoknak is a felnőtté válás feltételeinek megteremtésével kellene foglalkozniuk.

kertesz

A gyermeknevelés leginkább a kertész munkájához hasonlít. Mi jár a kertész fejében, amikor tavasszal a szemügyre veszi a kertjét? “Milyen állapotban van ez a növény? Megfelelően tud fejlődni? Kap elég fényt? Elég tápanyaghoz jut a talajból? Megvan minden feltétele annak, hogy amikor eljön az ideje, teljes pompájában virágozzon?” Amikor észreveszi, hogy egy másik kertben ugyanaz a növény jobban fejlődik, tudni akarja, mi lehet a másik kertész titka! A kertészek beszélgetnek egymással. Az egyik megkérdezi a másikat: “Te mit csinálsz velük? Nálad mennyire savanyú a talaj? Szerinted mennyi fényre és mennyi árnyékra van szükségük? Mi az optimális fejlődés titka?”

Azon kellene törnünk a fejünket, hogy mi mindenre van szükség ahhoz, hogy a gyerekeink a lehető legjobban fejlődjenek, és olyan felnőtté váljanak, amilyennek a lehetőségét Isten beléjük teremtette!

Az emberi érettség kultúrák fölött álló kérdés. Nem attól függ, milyen származású valaki, de még attól sem, hogy mennyire intelligens vagy tehetséges. Nem attól függ, melyik országban él valaki, és nem is attól, hogy melyik történelmi korban. Viszont mindig, és minden körülmények között az érett emberré fejlődés feltételeinek megteremtése a nevelés legfőbb feladata. A fejlődés előfeltételeivel kell tisztában lennünk ahhoz, hogy jól gondoskodhassunk a gyerekeinkről. Ezt a kérdést próbálom körüljárni és egyre jobban megérteni; e mozaik darabjait igyekszem mostanában összerakni.

Az ember fejlődésével foglalkozó kutatók már tudnak válaszolni a kérdéseinkre. Közülük is kiemelkedik Gordon Neufeld és Máté Gábor munkája, akiknek közösen írt könyve nemsokára nálunk is megjelenik. A kutatások tehát zajlanak, az eredmények megvannak, csak érthető nyelven meg kell őket fogalmazni, hogy azokhoz is eljusson, akik a gyerekekkel ténylegesen foglalkoznak. Jó volna, ha ezek az eredmények közkinccsé válnak és nálunk is eljutnának minden szülőhöz és pedagógushoz. Ha bekerülnek a köztudatba, remélhetőleg másképp bánunk majd a gyerekeinkkel otthon is, és az iskolában is. Sőt, azt is remélem, hogy a fejlődés feltételeire odafigyelő megközelítés előbb-utóbb hatással lesz a neveléssel kapcsolatos törvényi szabályozásokra, az anyákat támogató döntésekre is.

Jó volna, ha a jövőben nem az intézmények érdekeit szolgálnák, és nem a szülőket próbálnák felszabadítani a nevelés felelőssége alól ezek a központi döntések, hanem elsősorban a gyerekek fejlődésének feltételeit vennék figyelembe. Remélem, hogy a jövőben nem az lesz a legfontosabb kérdés, hogy a kertésznek van-e elég ideje kikapcsolódni, vagy megvalósítania önmagát, vagy hogy térhetne vissza minél hamarabb a termelőmunkába; hanem az, hogy a kertjében a növények elég jól fejlődnek-e, ki tudnak-e bontakozni teljesen. Ha a növények szépen kifejlődnek, a kertész is elégedett. Azt hiszem, mindannyian elégedettek volnánk, ha azt látnánk, hogy a gyerekek, akiket nevelünk, végül virágzó és gyümölcstermő érett felnőtté nőnének fel. A legteljesebb önmagukká, amilyenek Isten terve szerint lehetnek.