Adaptáció – Az érett ember tud alkalmazkodni

Dr. Gordon Neufeld szerint az érett személyiség három minimális kritériuma az, hogy valaki legyen

  1. önállóan is életképes,
  2. alkalmazkodóképes, és
  3. kapcsolatban is önmaga.

Bizalmas kapcsolatba gyökerezve az alkalmazkodóképesség (adaptáció) is természetes úton fejlődik ki bennünk az élet viszontagságai közepette. Az ember a legjobban alkalmazkodó teremtmény. A legkülönbözőbb körülményekhez, a legváltozatosabb életfeltételekhez tudunk alkalmazkodni. Ahhoz is, ha csak az egyik agyféltekénk működik. Ahhoz is, ha komoly sérülés éri az agyunkat, ha elveszítjük a végtagjainkat, vagy ha soha ki sem nőnek – mint Nick Vujicic:

Alkalmazkodni tudunk a vaksághoz, a süketséghez is, sőt, egyszerre mindkettőhöz – ahogy Helen Keller:

Helen Keller

Alkalmazkodni tudunk még ahhoz is, ha csak egy szülőnk van, vagy egy se. A legkülönbözőbb dolgokhoz alkalmazkodunk. Szegénységhez, a nehéz körülményekhez… de minden alkalmazkodás kulcsa, hogy valakinél, aki elfogad, ránk figyel és megért, megtaláljuk a nyugalom helyét, és dühödt küzdelem helyett elgyászoljuk és engedjük azt, ami nem lehet meg. Pedig annyira akartuk!

Mivel társas lények vagyunk, a nyugalom helyét is kapcsolatban találjuk meg: olyan kapcsolatban, ahol feltétel nélküli elfogadást és teljes biztonságot élhetünk át. A kisgyerek számára a szülő kellene, hogy legyen az a valaki, aki mellett megvigasztalódhat és el tudja engedni, amit nem tud megtartani. Mi felnőttek egymáshoz fordulhatunk: egy bizalmas baráthoz, egy hűséges társhoz… és ha Istent szerető Atyánkként ismerjük, akkor nála olyankor is megtaláljuk a menedéket, amikor nincs olyan emberünk, akihez mehetnénk. Az alkalmazkodás spontán következik be, de csak akkor, ha valakinél a nyugalom szigetére találunk, és végbe tud menni az alkalmazkodáshoz szükséges folyamat.

Ha a gyerekünk nem akad el a fejlődés útján, akkor minden egyes kudarc, csalódás és meghiúsult vágy a segítségére lesz abban, hogy fokozatosan kialakuljon benne az alkalmazkodás képessége: rajta változtat az, amin nem tud változtatni. A fejlődését szolgálják az útját álló akadályok (pl. nemet mondasz neki, vagy nem tudja elérni, amit nagyon akar). A megmásíthatatlan körülmények rajta alakítanak – ez az érett személyiséggé válás és a lelkierő kulcsa. Aki képes alkalmazkodni, az a megváltoztathatatlan akadályok hatására rugalmasabb és erősebb lesz (reziliencia); aki nem tud alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, az ott ragad a hiábavalóság falánál, és csak döngeti, döngeti dühödten. Az el nem engedett hiábavaló vágyak, amelyekhez foggal-körömmel ragaszkodunk, előbb-utóbb agresszió útján törnek utat magunknak. A nyugalom és a vigasztalás helyét nem találva, a lehetetlenen görcsösen dolgozva előbb-utóbb rombolni fogunk. Vagy másokra támadunk, vagy magunkat kezdjük pusztítani.

konnyek-01

Sok gyerek azonban elakad az érzelmi fejlődésben, mielőtt kialakulna benne az alkalmazkodás képessége. A tíz leggyakrabban diagnosztizált személyiségzavar mindegyike az alkalmazkodóképesség hiányára vezethető vissza. Nem alkalmazkodnak azokhoz a dolgokhoz, amelyek rosszul működnek az agyukban, a testükben… és az alkalmazkodóképesség hiánya nagyobb baj, mint az a nehézség, amiben szenvednek. Az alkalmazkodóképességtől függ ugyanis, hogy valaki le tudja-e például győzni a vakságát. Aki alkalmazkodik, az sem fog látni, de sikeresen együtt tud élni a látás hiányával.

Agyunk alkalmazkodóképessége, folyamatosan változó és alakuló képlékenysége a neuroplaszticitás. Az agy megtalálja a módját, a kerülőutat, hogy a meghibásodott vagy kiesett funkciók hiányában is elláthassa feladatát. E téren azonban óriási különbségek vannak közöttünk. Van, aki remekül alkalmazkodik, és van, aki alig-alig képes rá – pedig mindannyian az alkalmazkodásra is felkészült, képlékeny aggyal születünk. Az egyéni különbségeket főként az okozza, hogy élete első hat évében kinél mennyire vannak meg az érett személyiséggé fejlődés alapfeltételei.

Ezek az emberi adaptáció, az alkalmazkodás törvényszerűségei. A hibáink, a hiányosságaink és az utunkat álló akadályok érettebbé, rugalmasabbá tesznek; erőt adnak, hogy kompenzáljuk a hiányosságainkat, fogyatékainkat. Meghiúsult vágyaink, összetört álmaink, a veszteség és még a gyász is formálja a jellemünket, ha átérezzük és elfogadjuk a megváltoztathatatlan elleni küzdelem hiábavalóságát. Erről szól a bibliai töredelem, az összetört szív fogalma, és a hiábavalóság élménye is a Prédikátor könyvében.

Kapcsolódó írások:


A témában ajánlom Larry Crabb: Összetört álmok c. könyvét

Az adaptáció fogalma a KÉK nevelés tudástárban: kekneveles.net/fogalomtar/adaptacio/

Szakirodalmi források:

  • Frey, William. 1985. Crying: the mystery of tears. Minneapolis: Winston Press Peabody Journal of Education, Volume 74, April, 2000
  • Vingerhoet, A. 2013. Why only humans weep: unravelling the mystery of tears. Oxford: Oxford University Press.
  • Werner. E and Smith, R. 1992 Overcoming the Odds – High Risk Children from Both to Adulthood. New York: Cornell University Press.