Játszanunk kell!

A játékot olyan tevékenységnek szoktuk tekinteni, amit két munka közé lazítás gyanánt iktatunk be. A fontos dolog viszont szerintünk a munka, hiszen az visz előre. Nem? Ha el akarunk érni valamit, dolgoznunk kell érte. Vagy rajta. A szocialista rendszer egyik fő dogmája volt, hogy az embert a munka teszi emberré. Mostanában újra sokat hallok a munka alapú társadalomról.

Úgy véljük, hogy a munka által lesz belőlünk valaki. Az iskolában is keményen kell dolgozni a jó eredményekért. Minél korábban megtanítjuk a gyerekeinket dolgozni, annál többre viszik, és annál boldogabbak lesznek.

Valóban?

Érdekes, hogy a természetben minden emlősállat játékkal tölti a kölyökkorát. Az állatkölykök, amikor nem esznek, nem alszanak és nem menekülnek, akkor játszanak! Ha pedig a kísérletező kedvű kutatók mesterségesen megfosztják őket a játéktól, baj történik a fejlődésükben. Ma ugyanettől szenvednek a gyerekeink. A valódi játék ugyanis ritka foglalatosság a mai gyerekek életében.

Már azt sem tudjuk, mi a valódi játék. Elképzelésünk is alig van róla. Amit játéknak nevezünk, annak legtöbbször köze sincs a valódi játékhoz. A sportmérkőzés nem valódi játék. A Nintendo nem valódi játék. A videojáték nem valódi játék. Még a zongorajáték sem mindig valódi játék; például amikor előadásra gyakorol az ember. Előadás közben teljesítményt nyújtunk; dolgozunk, nem játszunk. Ami az iskolai szünetekben történik, amikor kiengedjük a gyerekeket játszani, az sem valódi játék. Emlékezz csak vissza a saját iskolás éveidre! A legtöbb stressz a szünetben éri a gyerekeket. Ilyenkor okozzák egymásnak a lelki sebeket. Ha azt hisszük, hogy játszanak… fogalmunk sincs, mi a játék valójában.

Mi a valódi játék?

– szabad mozgás – határokon belül;
– spontán
tevékenység – nem tanuljuk, és nem is utasításra végezzük

A játék a fejlődéshez vezető ajtó. Ma már doktori fokozatot is lehet szerezni a játék pszichológiájából. Sokan tanulmányozzák a játékot, és még mindig rengeteg a kutatnivaló. A játék a fejlődés úttörője.

A jó autószerelő mindig megnézi, hogy a dugattyúknak “van-e elegendő játéka”, tehát nincsenek-e beszorulva. Egy szerkezetnek akkor van “játéka”, ha elég mozgástere van; ha a maga helyén, adott határokon belül szabadon mozoghat.

Érdemes így gondolkoznunk a játékról. A valódi játék annyit jelent, mint határokon belül szabadon mozogni. A játék lényege a szabad mozgástér – és ha mélyebben belegondolunk, ez a szabadság a negatív utóhatásoktól való mentesség is. Ami “csak játékból” történik, az nem jár valóságos következményekkel. Ez nagyon fontos eleme a játéknak, de ilyen fajta szabadság csak kijelölt határokon belül lehetséges.

A játék spontán tevékenység – nem tanuljuk, és nem is utasításra végezzük. Nem lehet valakit megtanítani játszani. Nem is kell – spontán jelenik meg. Magadnak sem mondod: “most játékra van szükségem”, mielőtt játszani kezdesz. A gyerek sem attól játszik, hogy elküldik játszani. A játéknak nem ilyen a természete. Nem lehet parancsra végezni, mint a munkát. Teljesen szabad, spontán tevékenység.

jatek-elefantkolykok

Az állatkölykök, amikor nem köti le őket a létfenntartás (amikor nem kell enniük, aludniuk, vagy rejtőzködniük), egyfolytában játszanak. A személyiségzavarokkal küzdő és a bűncselekményekért elítélt fiatalok egyik jellegzetes közös vonása pedig éppen az, hogy nem tudnak játszani. Soha nem játszottak, nem volt alkalmuk rá, és itt nem a szegénységre gondolok. Az anyagiakat nélkülöző, de biztonságos kapcsolatban élő gyerekek, ha hagyják és nem bántják őket, remekül tudnak játszani. A szabad játékhoz nem anyagi, hanem érzelmi biztonság szükséges. A deviáns fiatalok életéből a természetes gyerekkor valódi játéka hiányzik. Egészségünk és jólétünk szempontjából nélkülözhetetlen a játék. Egy gyereknek rengeteg szabad játékra van szüksége.

Mi tehát a valódi játék?