A szorongásokat feldolgozó játék

Kevesen bíznak abban, hogy a gyerek érési folyamata Isten jó tervének megfelelően zajlik, és ha a természetes fejlődésében támogatjuk, akkor jó irányba halad. Azt hisszük, hogy ezt is jobban tudjuk. Pedig az volna a szerepünk, hogy Isten tervét tiszteletben tartva bábáskodjunk gyerekeink érett személyiségének megszületése körül, azaz a természetes fejlődési folyamatban segítsük és támogassuk őket. Nem mi “csináljuk meg” a gyereket. Ez ugyanannyira igaz, mint az, hogy nem a szülész gyúrta össze nekünk a kisbabát. A világra segítésében viszont fontos szerepe volt. A szülői szerep is világra segítő szerep. Az ajándékba kapott kis személyből nem mi faragunk embert, de segítjük a kifejlődését, és bevezetjük a világba. Isten műve nem lesz jobb, ha magunkat képzeljük alkotómesternek. Kár volna figyelmen kívül hagyni vagy lebecsülni a Teremtő nagyszerű munkáját!

Carl Larsson: Bújócska

Carl Larsson: Bújócska

A természetes fejlődési folyamat egyik fontos része, a hat éven aluli gyerekek meghatározó és legfőbb tevékenysége a szabad játék (nemsokára a fejlődés többi feltételével is foglalkozunk majd). Minél többet játszhatnak, annál jobban fejlődnek.

Többször megfigyeltem, hogy a tapasztaltabb szülők a negyedik-ötödik gyerekkel nemcsak biztosabb kézzel, de elengedettebben is bánnak. Kevésbé akarnak beleavatkozni a fejlődés természetes folyamatába. Több teret engednek a kicsik szabad játékának. Első gyereküket még éppen olyan neurotikussá teszik, amilyenek ők maguk (mondom ezt egy ötgyerekes család legelső sarjaként).

A feszült, kontrollmániás szülőből az sugárzik, hogy “mindennek úgy kell lennie, ahogy én látom jónak”. Az ötödik gyerekkel szinte mindenki elengedettebb. Milyen jó volna, ha mindenki legalább öt gyereket vállalhatna. Addigra szépen kiizzadná magából a kontrollmániáját, mert rájön, hogy természetes úton jobban kibontakoznak a gyerekek. A bilire szoktatás gyötrelmei közben segít a tapasztalat, hogy a bili iránt legkevésbé érdeklődő gyerek sem fog pelenkát hordani 16 éves korában. Sokan ezt is csak akkor hiszik el, amikor már tapasztalták. Az első gyerekkel még nem olyan biztos benne az ember. A sokadik gyerek idején kezd derengeni a fény az alagút végén: előbb-utóbb felnőnek. Nem kell idegeskedni. Nyugodtan hátradőlhetünk.

Mire az ember nagyszülő lesz, mégjobban el meri engedni magát. Talán meg kellene próbálni rögtön a nagyszülőséggel kezdeni, de legalábbis az ötödik gyerekkel. Mindenesetre, ha kiengedsz egy kicsit a feszültségből, és sokat hagyod a gyerekeidet aktívan, a fantáziájukból merítve saját maguk által kitalált játékokat játszani, különösek a kicsiket, akik még nem iskolások, tapasztalni fogod, amikről itt elméletben olvasol. Minél többet játszhatnak, annál jobban fogod látni, mekkora szükségük van arra, hogy játsszanak.

bujocska

Mire jó a bújócska?

A gyerekek egyik fontos játéka a bújócska. Játék közben szembe tudnak nézni az elszakadással kapcsolatos félelmeikkel. A szeparációs szorongás az egyik legnehezebb dolog, amivel minden ember küzd. Mi lesz, ha nem vesznek észre? Mi lesz, ha nem találnak meg? Mi lesz, ha senki nem fogja tudni, hogy létezem? Mi lesz, ha senki nem törődik velem annyira, hogy értem jöjjön?

Érted, miről szól a bújócska? Emiatt tartozik a gyerekek leggyakoribb játékai közé; ezért játsszák újra, meg újra, meg újra. Nem ritka, ha egy gyereknek még 9 éves korában is szüksége van rá. Ha a gyereked arra kér, hogy bújócskázz vele, vegyél részt a bújócskában teljes bedobással! Lehet, hogy egy-egy korszakában minden este bújócskázni akar. Nem baj, vegyél részt benne; abba fogja hagyni, ha nem lesz már rá szüksége. A sok bújócskának az az egyetlen hátulütője, hogy a gyereked egyre ügyesebb lesz benne, és neked mégis mindig muszáj megtalálnod. Ha nem keresed meg, mert elfáradsz vagy nincs kedved tovább játszani, akkor nem segítesz neki megküzdeni a legnagyobb félelemmel, amivel minden emberi lény találkozik. A játék a szorongásokkal való szembenézés, félelmekkel való megküzdés természetes és biztonságos útja.

bujocska-02

Azok a gyerekek, akiknek nem nyílik alkalma arra, hogy játék közben nézzenek szembe az elszakadástól való rejtett félelmeikkel, a szeparációs szorongásukkal, tele vannak félelemmel. Mivel nem élik meg a félelmeiket a játékban, ami nem igazi, aminek nincs valódi kockázata, nem is tudják azokat legyőzni. Titkos félelmeiket a gyerekek ösztönösen úgy oszlatják el, hogy kijátsszák magukból, ha van alkalmunk szabadon játszani.

Mi lesz, ha Anya meghal?

A gyerekek sokszor a szüleik halálától való félelmüket is a játékaikban dolgozzák fel. A testvérek egy fán üldögélve, vagy a szekrénybe bújva tanácskozzák meg, mit fognak tenni, ha szüleik halála esetén az undoknak tartott rokonokhoz kerülnek, vagy intézetbe viszik őket, és mi lesz, ha a kedvenc rokonok fogadják be őket. Újra és újra elképzelik és különböző változatokban eljátsszák, mi lesz, ha túlélik szüleik halálát. Eljátsszák, mit fognak tenni, ha valaki elrabolja őket. Eljátsszák, mi lesz, ha a szüleik esnek fogságba, ők pedig képzeletbeli hűséges kutyájuk, vagy beszélő lovuk segítségével különböző veszélyes helyzeteket legyőzve felkutatják és sikeresen kiszabadítják a hálás szülőket. Fontosak számukra ezek a játékok. A félelmek feldolgozása közben a váratlan, ijesztő, nehéz helyzetekkel való találkozásra, az élet igazi megpróbáltatásaira is készülnek… ha marad idejük játszani. Ha van hely az életükben a szabad játék számára.

bujocska-01

Ma sok gyerek nem ér rá játszani. Nem fér bele az életükbe. Ha minden percben az előmenetelüket siettetjük, és az egész napjukat “hasznos” foglalkozásokkal osztjuk be, vagy kora reggeltől késő délutánig az óvodában 25 másik gyerekkel összeterelve azzal kell foglalkozniuk, amit a napirendi pont éppen előír, nincs rá mód, hogy szembenézzenek szorongató félelmeikkel. Pedig ez is a gyerekkor szerves része volna, és a hiánya aláássa a gyerekek lelki egészségét. Hány fegyelmezett élsportoló vagy tanulmányi versenyeken jól szereplő kisgyerek felnőtt életét keseríti meg például a pánikbetegség!

Nem tudják feldolgozni szorongó érzelmeiket, nem békülnek ki velük, nem tanulnak meg velük együtt élni, mivel a fantáziájukban nem, legföljebb rossz álmok, hasfájás, meg fejfájás formájában találkoznak velük. Azok a gyerekek, akiknek az életéből hiányzik a szabad játék, nem tudják átélni és feldolgozni a lelkük mélyén kavargó érzéseket. Gondoskodj róla, hogy a gyerekeid életében jusson elég hely a szabad játék számára, ahol a szorongásaik megjelenhetnek a képzeletükben, és játék közben meg is tudnak küzdeni velük! Az óvodáskorú és a kisiskolás korú gyerekeknek óriási szüksége van erre! Hadd öljenek sárkányt, hadd öntsék le Dorottival együtt a gonosz boszorkát, hadd kaszabolják Bornemissza Gergellyel a törököt, János vitézzel az óriásokat, és hadd bújócskázzanak… ha kell, akár minden este!

Jobban fognak aludni.