Az előrelendítő játék

“Csináljon bármit, ami nyitogatja szemét és eszét, szaporítja tapasztalatait.
Ő azt hiszi, csak játszik. De mi már tudjuk mire megy ki a játék.
Arra, hogy e világban otthonosan mozgó, eleven eszű és tevékeny ember váljék belőle.”
– Varga Domokos

A valódi játék előrelendítő játék. A fejlődés előretörő csúcsa, ami akkor jelenik meg, amikor a gyereked szabad a hozzád való közelség fenntartásának terhétől, tehát nem kell újra meg újra kicsikarnia a szeretetedet, és nem kell újra meg újra próbálgatnia, hogy elég fontos-e neked.

Ha folyamatosan jóllakatod a közelségeddel és a szereteteddel, akkor nem kell ezzel foglalkoznia; a kapcsolatotokat “adottnak” tekintheti, mert a szeretetedet nem kell újra és újra megszereznie, nem kell érte valamit tennie, így belső energiái a fejlődésére fordulhatnak, érdeklődése pedig a világ felfedezésére. A legfontosabb felnőttekhez (jó esetben Anyához és Apához) való közelség és a velük való megingathatatlan szeretetkapcsolat éppúgy előfeltétele a szellemi fejlődés előremozdulásának, amennyire az enni- és innivaló előfeltétele a testi növekedésnek.

Az éhező gyerekek éhségük csillapításával vannak elfoglalva, és nem marad energiájuk arra, hogy virágzó és gyümölcstermő önmagukká fejlődjenek. De ez nemcsak a testi élelemmel van így; a gyerekek legerősebben átélt szükséglete a biztonságos kapcsolat. Az a kicsi gyerek, aki csak rendszertelenül kap egy-egy jó adag szeretetet, vagy csak olyankor, amikor ő kéri vagy csikarja ki, ugyanannyira nem tudja a figyelmét a kifejező és felderítő tevékenység felé fordítani, mint az a gyerek, akinek minden alkalommal kérnie kellene, vagy meg kellene szereznie az ennivalót, amikor megéhezik. Ha rajta múlik akár az étellel, akár a kapcsolattal való jóllakottsága, éhségének csillapításával lesz elfoglalva; ez pedig akadályozza fejlődésének előremozdulását.

play-12

Egy kisgyerek akkor merül el az előrelendítő játékban, amikor elég sok közelségben van része azokkal a felnőttekkel, akikhez kötődik (ideális esetben Anyával és Apával), és amikor szeretet és összetartozás iránti vágyát ezek a felnőttek folyamatosan jóllakva tartják. A gondoskodó felnőtt kezdeményezi a közelséget, a szeretet-kifejezést, az összetartozás megerősítését, még mielőtt a gyerek megérezné ezek hiányát, és tenne valamit érte. Szülői szerepünk azt is jelenti, hogy mi viseljük a gyerekeink gondját nemcsak testi, hanem folyamatos érzelmi táplálásuk terén is. Nemcsak válaszolunk a jelzéseire, hanem tudjuk, mire van szüksége, és kezdeményezően elébe megyünk: ellátjuk szeretetünk jeleivel bőségesen, mielőtt érezni kezdené a hiányát.

A szabad játékhoz nemcsak időbeli és térbeli, hanem érzelmi szabadság is kell. Érzelmileg pedig nem akkor vagyunk szabadok, amikor egyedül vagyunk; a mindig adott, nem ingadozó, feltétel nélküli szeretet közegében lehetünk érzelmileg valóban szabadok a szeretetéhség kötelékeitől. Kicsi gyerekeink fejlődésének ezért alapfeltétele a biztonságos kötődés, ami sokkal több, mint a babahordozás és az együttalvás! A stabil kötődés olyan kapcsolat a gondoskodó felnőttel, ami a gyereknek folyamatos érzelmi jóllakottságot biztosít. Olyan feltétel nélküli szeretetet, amelynek a közegében megfeledkezhet arról, hogy szeretetre van szüksége; ahogy annak a kisgyereknek a gondolatai sem az étel körül forognak, akinek az életében természetes a terített asztal. Nem is tudja, milyen nagy szüksége van ennivalóra; alig várja, hogy felállhasson az asztaltól és elrohanhasson játszani.

Előrelendítő szabad, kreatív, kifejező és felderítő játékába, ami a fejlődés előretörő csúcsa, akkor feledkezhet bele a gyerekünk, ha érzelmileg jóllakott, így nem kell éreznie a közelségünk és a szeretetünk hiányát, és főleg nem neki kell fáradoznia a közelségünk és a szeretetünk fenntartásán. Jóllakásig eleget kap a közelségünkből anélkül, hogy meg kellene érte küzdenie. Bőségesen részesül szeretetünk jeleiből anélkül, hogy valamivel ki kellene provokálnia. Az előrelendítő játék megjelenéséért azzal tehetjük a legtöbbet, ha kezdeményezően és folyamatosan előre gondoskodunk a gyerekeink óriási együttlét-éhségének jóllakatásáról ugyanúgy, ahogy kezdeményezően és mindig előre gondoskodunk a reggelijükről, az ebédjükről és a vacsorájukról is.

Ilyenkor éppen az ellenkezője történik annak, mint amit várnánk.

Amikor az együttlét-éhség kielégül, gyerekünk spontán a különlét (függetlenség) irányába fordul. Kibontakozik ölelő karjainkból, lecsúszik az ölünkből, sarkon fordul és faképnél hagy: elmegy játszani. Érdemes megfigyelni. Csak annyit kell tenni, hogy gyönyörűséges együttlét élményében részesítjük, amiből érzi, hogy összetartozunk, nagyon fontos nekünk, mindig a szülei leszünk, és semmi nem választhatja el a szeretetünktől. Amikor részesül a gyönyörűséges együttlét élményében, agya ezt mondja: “De jól esik! Mmmm, köszönöm, köszönöm! Éppen erre volt szükségem! Éppen erre a szeretetre voltam éhes.”

És ekkor a gyerek a szeretettel betelve, jóllakva belekalandozik a legcsodálatosabb előrelendítő játékba. Az amygdala, (a limbikus rendszer sebességváltója a kötődő agyban), egyes fokozatból kettesbe vált, és a gyerek belefeledkezik az előrelendítő játékba: olyan játékba, amimagáért a játék öröméért van; amelyben szárnyra kaphat a felfedező kíváncsiság és a felderítő kutatás.

Az ilyen játékot semmilyen direkt módon nem lehet előidézni. Természetesen bukkan elő, mint hajtás a föld alól, ha megvan hozzá az időbeli, a térbeli és az érzelmi szabadság, az érzelmi nyugalom. Ha ezekről gondoskodtunk, mást nem kell tennünk érte; elég, ha a szülész világra segítő szerepét vállalva tiszteletben tartjuk gyerekeink fejlődésének természetes folyamatát, és nem avatkozunk bele túlságosan.

Az előrelendítő játék” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzászólások lezárva.