Szabadítsd meg a gyerekeidet a képernyő állandó jelenlététől

A gyerekeinknek nemcsak a teljesítménykényszertől, hanem a képernyő (TV, számítógép, videojátékok, táblagépek, okostelefon, stb.) állandóan stimuláló jelenlététől is szabadnak kell lenniük.

Játék helyett idejük jelentős részét ma a képernyő előtt töltik a gyerekek. Észak-Amerikában, ahol az iskolai oktatásban is több szerepet kap a számítógép, mint nálunk, az iskolások napi átlag 10 órát ülnek a képernyő előtt. Mi még nem tartunk itt, de csak idő kérdése. A digitális eszközök  rendszeres használata pedig megváltoztatja, átállítja a gyerekeinket. A képernyő előtt befogadó üzemmódban vannak; a valódi játék azonban, amivel koruknak megfelelően foglalkozniuk kellene, kifejező és felfedező tevékenység. Játék közben a gyerek nem befogad, hanem előhoz, kiad magából.

kepernyo-21

A gyerekek fejlődése szempontjából az információ befogadásánál fontosabb a belülről kifelé haladó áramlat. Az információ megfelelő befogadását is a rendszeres, kifelé irányuló, kreatív kifejező tevékenység teszi lehetővé. A kiáramlás tartja fenn a kíváncsiságot és a tudásszomjat is. Előrelendítő játék közben kifelé áramlik az, ami belül van; ennek az áramlatnak a következménye a felfedezési vágy és az aktív befogadás. Manapság viszont nem szabadítunk fel elég helyet a gyerekeink életében arra, hogy ez a spontán kifelé áramlás megtörténhessen. Időbeli, térbeli és érzelmi szabadságra is szükségük van ahhoz, hogy elmerülhessenek a valódi játék kifejező-felfedező tevékenységében. A játék belülről kifelé irányul; a passzív, befogadó szórakozás (mint a videojáték, meg a tévézés) viszont kívülről befelé: éppen emiatt nem valódi játék!

play-13

Nemcsak szülők, hanem orvosok és pszichológusok is aggódnak amiatt, hogy a gyerekek túl sok időt töltenek a képernyő előtt.* A megoldás viszont nem egyszerű, mert a digitális média nem mindenestül káros és elvetendő. Elhozta az információs forradalmat, ami nagyobb változást hozott az emberiség életébe, mint annak idején az ipari forradalom. Az információs társadalom kora, a digitális korszak annak köszönhető, hogy rájöttünk: egyesek és nullák segítségével bármilyen információt kódolhatunk. Amióta ezt tudjuk, nagyon kis helyen tudunk nagyon sok információt tárolni. Az így tárolt információt továbbadni is könnyű… és már a digitális korszakban is vagyunk.

Mivel az oktatás nem a világ kíváncsi, szomjas és örömteli felfedezéséről, hanem az ismeretközlésről szól, természetes, hogy az iskola arra törekszik, hogy számítógépek és az internet segítségével közvetítse az információt. A digitális médiát azonban az érzelmileg nem jóllakott, közelségre éhes gyerekek nem a világ megismerését segítő információ felkutatására használják, amire az iskola és a jó szülő szánja. Ehelyett azt keresik, ami minden emberi lény legfőbb szükséglete: az együttlét lehetőségét. Amint megtanulnak valamilyen digitális eszközt kezelni, az egymással való kapcsolódásra kezdik használni, és nem arra, hogy többet tudjanak meg a világról. A kiskamaszok első dolga felkeléskor, hogy megnézzék, kaptak-e üzeneteket, este pedig nem mernek elaludni, nehogy lemaradjanak valamiről, amit társaik megosztanak a közösségi hálón. Valódi játék helyett a digitális kapcsolattartásba merülnek bele. A kötődés mindennél erősebb emberi igénye alakítja a digitális világot; az okosabbnál okosabb eszközöket is ennek az igénynek megfelelően fejlesztik tovább.

kepernyo-22

A facebooknak jelenleg több, mint egymilliárd-háromszáztízmillió felhasználója van (adat innen). Ha nem volna akkora igényünk a kapcsolódásra, facebook se lenne. Minden más dolognál fontosabb, hogy egymással legyünk. A digitális korszak sokkal inkább szól a felszínes kapcsolattartásról, mint az ismeretszerzésről; gyerekeinket elsősorban a kapcsolattartás vágya ragasztja a képernyők elé. A digitális eszközökön csüngő életmód pedig észrevétlenül szorítja ki az életükből azt, amire a legnagyobb szükségük volna: a szabad játékot.

outdoors-09

Kapcsolódó cikk a blogon: A gondolkodó elme táplálása

Figyelmedbe ajánlom:

Gerald Hüther professzor, az egyik legismertebb német agykutató és neuropszichológus a GEOkompakt, gyermek-fejlődéspszichológiai témájú számában megjelent interjúban elmagyarázza, hogy mi történik azon gyerekek agyában, akik sokat tévéznek vagy számítógépeznek.