A gyereked jó akar lenni!

« KÉK fegyelmezés

A harmonikus fejlődés (és az egészséges jóság) hat tulajdonsága közül kezdjük azzal, amelyik a legfontosabb, és a leginkább mellőzött:

A gyerek, ha fejlődésének feltételei adottak, JÓ AKAR LENNI azok kedvéért, akik gondoskodnak róla. Ez az, amire alig gondol valaki.

A gyerek JÓ AKAR LENNI – Isten eredeti terve szerint azok kedvéért, akik gondoskodnak róla. Azoknak a felnőtteknek a kedvéért akar jó lenni, akik felelősek érte.

kotodes-kacsa-imprinting-transparent

A kacsás kép az egészséges, magától értetődő engedelmességet jelképezi. A kacsamama megy valamerre, a kiskacsák pedig követik, ilyen egyszerű. Nem kergeti őket senki csattogó fogakkal. A gyerekek is ilyenek, nemcsak a kiskacsák. [Ezt a kacsás témát jobban kibontottam itt: Kapcsolatra épülő nevelés]

Nem az a kérdés, hogy mi, felnőttek mit akarunk. Mi nyilván azt akarjuk, hogy a gyerekeink hallgassanak ránk és kövessenek, mert csak akkor tudunk rájuk vigyázni. Minden szülő ezt akarja.

Tegyük fel, hogy egy jó tea mellett elpanaszolod a gyereked viselt dolgai közül azt, ami épp most zavar… én pedig visszakérdezek:

– Úgy tűnik, azt szeretnéd, hogy a gyereked viselkedjen jól a kedvedért.
– Hát persze! Igen, igen. Mi mást?
– És ez az, ami nem nagyon megy?
– Hát igen.
– Hm. És mondd csak: a GYEREKED jó AKAR lenni a kedvedért?
– Hát, ezerszer megmondtam neki, hogy ezt és ezt ne csinálja… Megmondtam neki, hogy amikor itt és itt vagyunk, akkor nem viselkedhet így… Minden alkalommal világosan megmondom, hogy ez nem elfogadható…
– Engem meggyőztél. Értem, hogy te tényleg azt akarod, hogy a gyereked jó legyen a kedvedért. De az még mindig nem derült ki, hogy ő is jó akar-e lenni a kedvedért?
– Épp azért teázgatok itt, hogy megtudjam, mivel tudom elérni, hogy kitakarítsa a szobáját, hogy elpakolja a ruháit… mit csináljak, hogy segítsen itthon, tisztességes hangnemben beszéljen… mit csináljak, hallgasson rám, hogy szót fogadjon!?

A tanárt pedig az érdekli: “Mit csináljak, hogy ne zavarja az órát… hogy komolyan vegye, amit mondok?” De nem az a kérdés, hogy te mit akarsz. Az a kérdés, hogy a gyerek jó akar-e lenni a kedvedért? Ezen múlik minden!

Isten terve szerint, a természet rendje szerint soha nem kellene olyan gyerekekkel küszködnünk, olyan gyerekeket rendes viselkedésre bírnunk, akik nem akarnak jók lenni a kedvünkért!

Az engedelmesség és a tisztelet egészséges forrása

“Gyermekek!
Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes.
Tiszteld apádat és anyádat…”
– Efezus 6:1-2

A Biblia nem arra szólítja fel a gyerekeket, hogy jó elveknek és morális igazságoknak engedelmeskedjenek. Isten tudja, hogy a gyerek nem így működik! Nem attól lesz jó, hogy megtanítjuk neki, és ezerszer elmondjuk, mi a jó, mit kell csinálni, és mit nem szabad! A Biblia nem azt mondja, hogy “gyermekek, engedelmeskedjetek a törvényeknek, a hatóságoknak, a társadalmi normáknak, a saját szívetek parancsának, a jó erkölcsről kapott tanításoknak, a jó szónak, a józan észnek!” Ezek helyett azt mondja: „Engedelmeskedjetek szüleiteknek mindenben.” Isten olyanra alkotta a gyerekek természetét, és nem véletlenül, hogy személyes kapcsolatban engedelmeskednek.

A tisztelettel is ez a helyzet. A Biblia nem azt mondja, hogy “tiszteld az együttélés szabályait, tiszteld a törvényt, tiszteld a családi szabályokat”, hanem azt, hogy “tiszteld apádat és anyádat”. A nevelés közege a személyes, élő, érzelmi kapcsolat!

Mitől akarhat jó lenni egy egészséges, eleven, kíváncsi, normális gyerek? Mi lehet a jóság természetes és egészséges forrása?

A jóság NEM az emberi természetből fakad, hanem a jó kapcsolatból

Volt idő, amikor azt hittük (a felvilágosodás korában). Azelőtt pedig azt gondoltuk, hogy a gyerekek eredendően gonoszak (a “sötét” középkorban). Ha nem tartjuk őket kordában, akkor gonosz kis szörnyetegek. Később viszont az ellenkezőjébe csapott át a közgondolkodás, és a humanista forradalom hatására azt kezdtük hinni, hogy minden gyerek eredendően jó. Azt hittük, hogy csak nagyon, de nagyon vigyázni kell arra, hogy a gyerekeket csak jó hatások érjék, és távol tartsuk őket a rossz hatásoktól. Tanítsuk őket mindig jóra, mutassunk nekik mindig jó példát, és voilá! Ha nem rontjuk el őket, gyerekek jók lesznek, mert jónak születtek.

Akinek volt már dolga 2-3 gyerekkel, az valószínűleg kigyógyult ebből a naiv ábrándból. A gyerekek nem születnek sem gonosznak, sem jónak. [Ezzel kapcsolatban ajánlom: Ördög, vagy angyal? című régebbi bejegyzésemet.]

kotodes-07-engedelmesseg

4-5 éves koromban egy nagyon idős néni vigyázott rám és még néhány gyerekre délelőttönként a lakásában. Alig látott, csak lassan tudott járni… mégis minden nap le mert vinni minket a közeli parkba játszani. Úgy keltünk át az úttesten, hogy minden ujját fogta egy gyerek. Leült egy padra, nekünk pedig a meglehetősen szűk látó- és hallótávolságán belül kellett maradnunk. Én elég eleven kislány voltam, a parkot is jól ismertem, el tudtam volna szaladni a játszótérre, ahol hinta is volt, meg homokozó. Haza is találtam volna… mégis szót fogadtam a Tántinak. Szerettem, és jó akartam lenni a kedvéért. Azt hittem, hogy belőlem fakad ez a jóság. Nem értettem, miért nem fogadott mindenki ugyanúgy szót neki, mint én. Azt hittem, hogy én vagyok ilyen aranyos.

A következő évben a Tánti már nem vállalt több óvodást, ezért egy igazi nagy óvodába kerültem, ahol egyetlen porcikám sem akart jó lenni az óvó néni kedvéért. Folyton meggyűlt velem a baja. Valahogy mindig a rosszaság jött ki belőlem. Kezdtem azt hinni, hogy rossz vagyok. Az első osztályos Kati néni mellet azután aranyos kislány lettem megint. A jó és a rossz viselkedés nem az emberi természetből, hanem a személyes kapcsolatból fakad.

engedelmes-kutya

Ebből a szempontból a kutyák is hasonlítanak ránk. Szeretett gazdájának még a harcias természetű kutya is kezes báránya. De próbálj csak parancsot adni egy olyan kutyának, aki nem a tiéd! A jó viselkedés kulcsa nem a jó természetünk, hanem a jó kapcsolat. Szerettem a Tántit. Szerettem az anyukámat. Nem voltam kezes bárány. Volt bennem jóság és rosszaság is. Rájuk hallgattam, őket követtem, mert jó akartam lenni a kedvükért.

Az tud nevelni, akihez a gyerek személyesen kötődik

“Gyermekek!
Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes.
Tiszteld apádat és anyádat…”
– Efezus 6:1-2

Isten terve szerint a gyerekeket azok a felnőttek nevelik, akikhez személyes kötelék fűzi őket. Ez a napnál is világosabb. A természetben az állatkölyköt is a róla gondoskodó anya neveli a kölcsönös kötődő ösztön segítségével. A gyerek spontán az első számú “referenciaszemély” felé fordul, és tőle várja a zöld jelzést a viselkedésére.

Istennek ez a terve a válasz a nevelési gondjainkra. Nem hagyott bennünket magunkra a gyerekeinkkel! A kötődő ösztön formájában az engedelmesség és a tisztelet vágyát is beleírta a szívükbe. Azért van velük mégis annyi problémánk, mert a kötődés hatalmas erejét és Isten által megszabott törvényszerűségeit nem vesszük figyelembe.

Amikor viszont a gyereknek olyan valaki mondja meg, hogy mit csináljon, olyan valaki parancsolgat neki, akihez nem fűzi személyes szeretetkapcsolat, akkor ösztönösen érzi, hogy ez nincs rendben, és nem hagyja magát (ld. ellenakarat). A nevelés közege a személyes kapcsolat. Ahol hiányzik a kapcsolat, ott hiányzik a közeg, amelyben a gyerekre hatni lehet!

Gyerekkorunkat az értük felelős felnőttekkel való bizalmas kapcsolatban kellene töltenünk – ez volna nevelkedésük természetes közege, és egészséges fejlődésük feltétele.

A hozzád fűződő személyes kötelék indítja arra a gyerekedet, hogy szót fogadjon neked, és jól viselkedjen a kedvedért. Ahhoz, hogy Isten terve megvalósuljon benne, és a benne rejlő lehetőségek kibontakozhassanak, a szívének ezernyi szállal kell kötődnie hozzád.