KÉK fegyelmezés – Egyáltalán, mi a kérdés?

« KÉK fegyelmezés

A gyereknevelés legfontosabb része a szülő-gyerek kapcsolat, a legnehezebb kérdése pedig a fegyelmezés. Az a leggyakoribb kérdés, hogy “Mit csináljak, amikor”… a gyerekem elfogadhatatlanul viselkedik.

A fegyelmezés kérdése valójában inkább arról szól: Hogy segítsem az éretlen gyerekemet civilizált viselkedésre anélkül, hogy rongálnám a kapcsolatunkat?

A KÉK (kapcsolatra épülő következetes) fegyelmezés arról szól, hogy rendben kell tartanunk a gyerekeink viselkedését. Ez is a mi dolgunk – része szülői (vagy pedagógusi) megbízatásunknak. Muszáj fegyelmeznünk. De hogyan?

A civilizált viselkedést el lehet érni úgy is, hogy közben ne akadályozzuk a gyerekeink fejlődését, és ne rongáljuk a kapcsolatunkat. És persze el lehet érni másképp is, kevésbé kapcsolatbarát és kevésbé egészséges módszerekkel.

Kinek való?

Kapcsolatra épülő módon a piciktől a kamaszokig bármilyen korú gyereket lehet egészségesen és hatékonyan fegyelmezni. Megpróbálom az alapokig lebontott kivonatot átadni, hogy tényleg mindenki számára alkalmazható legyen ez a megközelítés. Ha nem módszereket és megoldásokat, hanem magát az esszenciát veszed át, akkor el tudod készíteni a saját receptjeidet. Nem receptgyűjteményt szeretnék tehát adni, hanem egy gondolkodásmódot.

A kapcsolatra épülő következetes fegyelmezés elsősorban családi környezetbe való, de bármilyen helyzetben használható a gondjaidra bízott gyerekekkel. Ideális esetben persze szülők nevelik a saját kicsi és nagyobbacska gyerekeiket. De a tanárok is könnyebben fenn tudják tartan a rendet az osztályban, ha a módszereik a kapcsolatra épülnek. Jó volna, ha ezek az ismeretek előbb-utóbb azokhoz is eljutnának, akik az iskolai nevelésre vonatkozó ajánlásokat vagy szabályzatokat írják.

Az esszenciát igyekszem tehát megragadni; az egyetemes érvényű igazságot, amin nem a körülményektől függ. Ha megértjük a gyerekekre vonatkozó egyetemes érvényű igazságokat, akkor tudjuk meghatározni a saját gyerekeinkre vonatkozó konkrét tennivalót.

Mi a kérdés?

A KÉK nevelés fejlődés-lélektani szemléletet tükröz. Kulcskérdése: Hogy bontakozhat ki a gyerekem azzá a teljes emberré, aki a benne lévő lehetőségek alapján lehet? Hogy bánjak vele ahhoz, hogy az a virágzó és gyümölcstermő ember legyen belőle, aki Isten terve alapján lehet?

Az érem másik oldala pedig: Mi akadályozza a gyerekem fejlődését? Mi áll az útjában?

Ez a fejlődéstani megközelítés – és meggyőződésem szerint a bibliai is. A kulcskérdés nem az, hogy milyen trükkökkel vehetjük rá a gyerekeket a jobb viselkedésre! Az a kulcskérdés: Mivel segíthetem elő, hogy a gyerekem érett, virágzó és gyümölcsöző önmagává bontakozzon ki! Ezt a kérdést nem szabad elfelejtenünk, mert ettől függ minden, amit teszünk.

kek-fegyelmezes-mi-jo-nekunk

Minek alapján vásárolsz?

Körülnézel a boltban és azt kérdezed: Mi van itt, amit meg lehet enni? Rengeteg mindent meg lehet enni! Tele vannak a polcok olyan dolgokkal, amiket meg lehet rágni és le lehet nyelni. De amikor a családodnak vásárolsz, inkább azt nézed, hogy: Mi van itt, ami nekünk? Ez a kérdés csökkenti a választási lehetőségeidet. A nevelésnél is ugyanez a helyzet.

Sokan kérdezik: Milyen módszerek vannak, amelyekkel meg lehet változtatni a gyerekem viselkedését? Milyen hatékony fegyelmező módszerek vannak? Rengeteg hatékony fegyelmező módszer van, ami működik is, bizonyos gyerekekkel, bizonyos körülmények között. De jobb lenne, ha inkább azt kérdeznénk: Milyen fegyelmezés neki? Mi tesz jót a fejlődésének? Mi nem rongálja a kapcsolatunkat?

Így viszont csökkennek a választási lehetőségeink – sokkal kevesebb nevelőeszköz marad a kezünkben.

Mit csináljak, ami a gyerekeimnek?

Az egyperces válaszokra és gyors megoldásokra való fogyasztói igény rengeteg hatékony, de káros nevelési módszert hívott életre. A nagy rohanásban hajlamosak vagyunk a jóérzést sértő, zabolátlan viselkedés csillapításának “vény nélkül kapható” szerei után nyúlni. Akkor is, ha nem ismerjük e gyors és hatékony eszközök hatásmechanizmusát, és nem számolunk a kockázatokkal és mellékhatásokkal. Pedig amikor olyan fontos dologgal foglalkozunk, mint a gyerekeink nevelése, nem az a legbölcsebb alapelv, hogy a cél szentesíti az eszközt.

A széles körben gyakorolt, és a bulvárirodalomban is sűrűn ajánlott módszerek csomagolásán sajnos nincs figyelmeztető felirat. Olyanok, mint a nyakló nélkül szedett fájdalomcsillapító, ami tényleg elmulasztja a fájdalmat, de közben az egészségünket is tönkreteszi.

Az ételekre legalább már kezdik ráírni, hogy milyen tartósítószert tartalmaznak. Ha az üzletben úgy keresgélek, hogy Mi van itt, ami nekünk, akkor sok termék csomagolásán szépen elolvashatom, hogy mi van benne. Nem etetem meg bármivel a családomat. A gyorsan ható nevelési módszerek csomagolásán is fel kellene tüntetni a várható kockázatokat és mellékhatásokat. Lehet, hogy valamivel gyorsan meg tudunk szűntetni egy problémát… de vannak mellékhatások! Attól még, mert valamivel trükkösen sikerül kedvező irányba terelni a gyerekünk viselkedését, nem biztos, hogy jót is tesz az egészségének és a fejlődésének.

A “Mit csináljak, amikor”… kérdését az egyetemes érvényű igazság, azaz a tények nagyobb összefüggésébe kell tehát helyezni:

Mit csináljak, ami a gyerekemnek?
Mit csináljak, ami jót tesz azoknak a feltételeknek, amelyek a kibontakozásához szükségesek?

Ez az a kérdés, amit felelősségteljes, és hosszútávon gondolkozó felnőttként fel kell tennünk, amikor fegyelmezünk, azaz rendben szeretnénk tartani a gyerekeink viselkedését. Remélem, sikerül hozzájárulnom ahhoz, hogy új kérdéseid legyenek… meg talán új válaszaid is.