Ne a viharban próbálj haladni!

« KÉK fegyelmezés

Fegyelmezz úgy, hogy ne rongáld a kapcsolatot!

A kapcsolatra épülő fegyelmezés negyedik alapeleme: Ne a viharban próbálj közelebb kerülni az úticélodhoz (a nevelési célodhoz)! A vihar nem a tanulás, és nem a fejlődés helye. Ilyenkor csak arra törekszünk, hogy mentsük, ami menthető.

A behaviorista tanuláselmélet két fő alapelve az azonnali cselekvés és a következetesség. Ha a behaviorista ideológia határozza meg a nevelésünket, akkor azt hisszük, hogy azonnal a helyzet magaslatán kell teremnünk, és azonnal gondoskodnunk kell valamilyen következményről.

Az azonnali cselekvésről

Az azonnali cselekvés azt jelenti, hogy amikor a gyerek helytelenül viselkedik, vagy tiltott dolgot csinál, azonnal helyre kell tenni. Ezt az elvet galambokkal és patkányokkal végzett kísérletekre alapozzák. Azért mondják, hogy azonnal kezelni kell a helyzetet, mert a galambok és a patkányok emlékezete meglehetősen csekély kiterjedésű.

A gyerekeddel viszont sokkal hatékonyabban tudsz dolgozni, ha a memóriáját hívod segítségül egy-egy helyzet megoldásához, és csak akkor, amikor már elült a vihar, az indulatok lecsendesedtek, és újra a jó kapcsolaton belül vagytok (ld. Hidalj át minden szakadékot!). Sokkal jobb eredményt érhetsz el, ha egy ügyet akkor beszélsz meg a gyerekeddel, amikor már sikerült magatok mögött hagyni a viharzónát olyan távolságra, ameddig a gyereked memóriája engedi. Egy komolyabb vihart kavart ügy rendezését érdemes akár a következő napra is elhalasztani, vagy aznap estére; de néhány órát mindenképpen próbálj várni!

Miért? Mert akkorra benned is, és őbenne is elcsendesülnek a viharos érzelmek és indulatok! Ha így teszel, akkor előbb alkalmad van újra felvenni a gyerekeddel a jó kapcsolat szálait, és mire a vétség rendezésére sor kerül, már a jó kapcsolaton belül tudtok dolgozni az ügyön. Együtt, egy csónakban, hatalmi harc nélkül. A viharos érzelmek és a sietség nem fogja rontani a megoldást, a fegyelmezés nem fogja rongálni a kapcsolatot.

Amikor “helyzet van”, a jó kapcsolat legyen a legfontosabb!

viharban-szabadulj-meg-a-rakomanytol

NE ÁRTS!

A cél az, hogy ne árts, és nem több. Ne a zabolátlan magatartás, a dühkitörés, vagy a rossz döntés okozta vihar kellős közepén akarj az úticélod felé haladni! Mit csináljak, amikor gond van? Minél kevesebbet, annál jobb. Ne okozz bajt! Ne árts!

Amikor a gyereked elfogadhatatlanul viselkedik, hisztizik, felesel, hazudik, megbukik, vagy valami nagyon rossz döntést hozott, és emiatt kitör a vihar, az ártalomcsökkentés az első teendőd. Mert, ha viharban próbálsz haladni a nevelési céljaid irányába, csak tetézed a bajt. Zaklatott állapotban nagyon kevesen tudnak kreatívan és bölcsen gondolkodni. A gyerek is zaklatott. Senki nem lát tisztán. Az ilyen helyzet nem alkalmas arra, hogy jó dolgokat taníts, amit majd magával vihet az életbe. Ha nem vársz el ilyesmit magadtól, könnyebb lesz a dolgod. Amikor helyzet van, amikor dúl a vihar, a reális cél az, hogy ne árts, és nem több.

Amikor hajózol, és meglátod, hogy percenként 90-et villan a viharjelző lámpa, másodfokú viharjelzés van érvényben, el kell döntened, hogy mit csinálj. Szeretnéd betartani az útitervet – megvan, hogy estére melyik kikötőbe akarsz befutni, mert ott foglaltál szállást éjszakára. Próbálod tartani az útirányt. De hirtelen a hullámok óriási nagyok lesznek, és kitör a vihar. Ettől kezdve nem az a fontos, ami korábban. Már nem az a legfontosabb, hogy az eredeti terv szerinti kikötőbe juss. Minden erőddel azon vagy, hogy megőrizd a hajó és a víz jó kapcsolatát. Azért teszel meg minden tőled telhetőt, hogy a hajód a víz felszínén maradjon, ne pedig alatta. Ennek érdekében minden mást el kell engedned, ami az elsődleges célt meghiúsíthatja. Megváltozott a fontossági sorrend. Újratervezés: más van napirenden.

A gyerek vétségéből adódó vihar is lehet ilyen. Hánykolódik a hajótok. Ilyenkor derül ki, hogy valami probléma van a felszín alatt, amit különben nem vennél észre – tehát hasznos. Az indulatos, vagy ellenszegülő viselkedés a felszín alatti problémák árulkodó tünete.

SZABADULJ MEG A RAKOMÁNYTÓL!

Amikor tombol a vihar, nem tanácsos foggal-körömmel ragaszkodni kitűzött céljainkhoz. Mi szokott lenni a cél? Többnyire az, hogy a gyereknek megtanítsuk a leckét. Ez a kikötő, amerre a hajóval haladunk. Ha akár esik, akár fúj, mi változatlanul törekszünk a cél felé, akkor olyasmit kockáztatunk, amit nem érdemes.

Néha sikerül különösebb veszteség nélkül átvészelni a vihart, de nem ez a jellemző. Amikor a hajó viharba kerül, meg kell szabadulni a rakománytól, sőt még a hajó felszerelésétől is, saját kezűleg. Ki kell dobálni a hajóból minden fölösleges terhet, ami a bizalmas kapcsolatot, a szeretet gyakorlását akadályozhatja. [1]

Pál apostol hajótörésének történetében a hajósok a heves vihar miatt “saját kezükkel” dobálták ki a hajó felszerelését megmenekülésük érdekében:

“A vihar hevesen dobált bennünket, azért másnap kidobálták a hajóterhet, harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel.”
– ApCsel 27:18-19

Muszáj megszabadulni a rakománytól, nehogy a vihar martaléka legyen a legértékesebb: a gyerek hozzánk fűződő bizalmas kapcsolata, a nevelés egyetlen közege. Különben azt nem tudjuk neki megadni, amire leginkább szüksége van a fejlődéséhez. Kapcsolat nélkül sem a szeretet, sem a vezetés nem jut el hozzá. A jó viselkedés egészséges forrása, az a bizonyos hat tulajdonság is csak a bizalmas kapcsolat közegében bontakozik ki. A bizalmas kapcsolat az érettség anyaméhe. Amikor vihart okoz a gyerek magatartása, amikor komoly baj van vele, akkor tudatosan, tevékenyen, “saját kezűleg” kell kidobnunk közös életünk “hajójából” mindazt a másodlagos terhet és törekvést, ami bennünket egészséges és jó célunk elérésében akadályoz. Szabadon, a kevésbé fontos terhektől megszabadulva tudjuk felismerni, elfogadni és kivitelezni nevelői feladatunkat.

Viharos helyzetben veszni hagyjuk a tanítást, és máskorra halasztjuk a leckéztetést. A vihar idején az a fontos, hogy a kapcsolatunk törékeny hajója fel ne forduljon, és el ne süllyedjen. Ilyenkor tehát ártalomcsökkentő üzemmódba kell kapcsolnom, és a szeretet, meg a nyugodt menedékhely biztosításán kívül semmi mást nem tartok fontosnak. Csak annyit teszek, amennyi a jó kapcsolat megőrzéséhez szükséges.

NE SIESS!

Meg kell várni, hogy az érzelmi vihar elcsituljon. Aki már tud integrálni, akinek már van az ellentétes késztetésekből fakadóan belső konfliktusa, aki már képes megfontolt cselekvésre, az is csak akkor tud megfontoltan gondolkodni és cselekedni, amikor a kedélyek lecsillapodnak. Elsősorban te, a szülő – meg a nagyobb gyerek. A vegyes érzések, az ellentmondásos gondolatok jelenléte sokat segít a megfontolt, kiegyensúlyozott gondolkodásban. Nem kell tehát azonnal a helyzet magaslatán lenned és azonnal tenned valamit. Éppen ellenkezőleg.

Remélem, ettől megkönnyebbülsz egy kicsit. Nem kell sürgősen lépned, azonnal cselekedned. Nem is kell azonnal tudnod, hogy mit lépj, hogy reagálj, amikor a gyereked csinál valamit. Nem kell ott helyben kitalálnod a jó megoldást! Csak azt kell tudnod, hogy mit ne csinálj. És az valamivel könnyebb. Semmi olyat, ami árt a kapcsolatnak. Ne leckéztess, ne szégyeníts meg, ne dühöngj, ne helyezz kilátásba konzekvenciákat elhamarkodottan. Ez az azonnali teendő. Próbálj ne ártani! Ne ijessz rá, ne üvölts, ne bántsd! Szólj, hogy ezt nem lehet, ez nem jó, nem elfogadható, de rögtön utána biztosítsd róla, hogy a kapcsolat rendben van. Építsd azt a hidat! “Jó, hogy együtt készítjük ma is a vacsorát”… vagy bármi hasonlóval.

– Még mindig jóban vagyunk. Még mindig én vagyok az Anya. Ezen is túl leszünk. – A szakadék helyett az újbóli együttlétet állítsd fókuszba!

– Már most várom az esti birkózást!
– Milyen jó lesz társasozni egyet, miután hazaérünk!
– Most jut eszembe: még van abból a mandulából, amit annyira szeretsz. Vacsora után megehetnénk, mit gondolsz?

Az újra találkozás, az örömteli együttlét legyen a fókuszban! Hidald át a szakadékot, amit a rossz viselkedés okozott köztetek. Mit mond a gyereknek ez az egyszerű dolog? A kapcsolat fontosabb, mint a rossz viselkedés! MEGMARADT A KAPCSOLAT!

Őrizd meg a jó kapcsolatot!

Ennyi. A viharban a kármentés a feladat – ne olyankor próbálj előrelépni, leckét tanítani, tanulságot levonni, nevelni. Ne a viharban, ne az incidens alkalmával próbálj a nevelési célod felé haladni! Szabadulj meg minden tehertől, ami kevésbé fontos, és mentsd a kapcsolatot! Ha ezt teszed, óriási tehertől szabadítod meg magadat is, és a gyerekeidet is. Van időd. A nevelésre alkalmas idő és közeg a jó kapcsolat, nem a vihar.

Az elején írtam, hogy a behaviorista tanuláselmélet két fő alapelve az azonnali cselekvés és a következetesség. A következetességről szeretnék még egy szót ejteni, annál is inkább, mert a KÉK nevelés “Kapcsolatra Épülő Következetes” nevelést jelent.

A következetességről

A tanuláselméleti megközelítés szerint akár ezerszer is el kell mondani ugyanazt a gyereknek, hogy végre belemenjen a fejébe, hogy mi az, ami nem elfogadható. És minden alkalommal, amikor ugyanazt elmondjuk, következményt is társítunk hozzá. Ez az eljárás szerintem pontosan beleillik abba, amit Einstein az elmebajról mondott.

“Az elmebaj jele, ha valaki mindig ugyanazt ismétli,
és mindig más eredményt vár.”
– Albert Einstein

A kapcsolatra épülő megközelítésben nem annak kell következetesnek lennie, ahogy egy-egy vétségre reagálunk. Nem arra törekszünk, hogy az engedetlenség mindig ugyanazt a következményt vonja maga után. Egy dolog van, amiben mindig és minden körülmények között következetesnek kell lennünk, és ez a dolog a KAPCSOLAT. Ne engedd, hogy bármi veszélyeztesse a kapcsolatot! Ne engedd, hogy bármi éket verjen közéd és a gyereked közé. Ne engedd, hogy bármi megkérdőjelezze benne a feltétel nélküli szeretetedet!

Ebben legyél következetes. Minden másban legyél kreatív.


[1] Dr Hecker Róbert (szerk): Autokeirikus pasztorálpszichológia – Tanulmányok a szabadság felé vezető útról (2012, PTF)

Ne a viharban próbálj haladni!” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Koszonom a sok sok hasznos informaciot, mindig az az erzesem olvasas kozben, hogy epp rajtunk probalsz segiteni. Napkozben sokat gondolok a KEK nevelesre, de mikor dul a vihar, nem mindig sikerul megvalositani. Olyan nehez a mar beidegzodott dolgok felett urra lenni, lekuzdeni es csak a jo kapcsolatra gondolni. Valami jo modszer nincs ra, hogy a szulo atnevelodjon, es a rossz nevelesi szokasokrol egyik pillanatrol a masikra lehagyjon.
    Kislanyom nagyon szereti a rozsaszint, de milyen jo lenne, ha ezutan az egesz csaladnak a KEK lenne a legszebb 🙂 !
    Aldott munkat!

    • Kedves Mária! Köszönöm a kedves, bíztató szavakat! Igen, én is azt éltem át, hogy a gyerekeim nevelése közben igazából én nevelődtem.
      A “jó módszer” pedig:
      “Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.
      Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő; nálad van, URam, a szeretet.”
      – Zsoltárok 62: 6-7, 12-13
      🙂

Hozzászólások lezárva.