Azt kormányozd, ami a gyerekedet kormányozza!

« KÉK fegyelmezés

Tarts rendet az önfegyelemre még nem érett gyerek életében!

Az éretlenek fegyelmezése – tartalék elemek:

  1. Vállald a felelősséget!
  2. Rendszer és jó szokások segítségével tartsd fenn a rendet!
  3. Azt kormányozd, ami a gyerekedet kormányozza!
  4. Egyszerű forgatókönyvekkel javítsd a viselkedését!

A kicsik és az éretlenek fegyelmezésének harmadik “tartalék” eleme: Azt kormányozd, ami a gyerekedet kormányozza! Azon változtass, amin lehet!

Változtass az érzelmeken és indulatokon!

Tegyük fel, hogy kész tortúra bemenni vele egy üzletbe. Mindent megfog, mindent le akar venni a polcról, és amikor ebben megakadályozod, pillanatok alatt kitör a cirkusz. Te vagy a felnőtt, valamit tenned kell. Valamin változtatnod kell. De min? Azon, amin lehet. A kicsik és az éretlenek viselkedését még az érzelmek és indulatok vezérlik.

Változtasd meg az érzelmeit és indulatait! “Tudnál segíteni a Maminak?” Bízd meg egy nagy feladattal! Legyen ő az, aki valami fontosra vigyáz, amíg te a többi dolgot összeszeded.

Hiába próbálod közvetlenül irányítani azt a gyereket, akit valami más irányít. A viselkedése gyökereit vedd célba: azokat a mélyről jövő érzelmeket és indulatokat, amelyek a figyelmét irányítják, és a tetteit mozgatják! Ezen az úton érhetsz el eredményt. Egy kis kreativitással még az erős indulatokra is hatással lehetsz! Változtass az érzelmeket és indulatokat befolyásoló körülményeken!

worlds-best-dad-09

Azokkal a gyerekekkel, akiknél az integráló képesség még nem alakult ki, jó eredményt érhetsz el, ha megleped őket. A picikkel, az autizmussal élő gyerekekkel, és az olyan nagyobbakkal, akik nem képesek ellentmondásos érzéseik integrálására.

E téren megint az szokott lenni a gond, hogy állandóan ott vagy a gyereked nyomában és nyaggatod. Dirigálsz neki. Mi a baja ennek a gyereknek? Hányszor megmondtam, és még mindig nem ment bele abba a kemény fejébe, hogy:

– Nem vesszük meg a cserélhető hajú Barbit! És nem veszünk meg semmit, amit nyafogva kérsz!

Nem tágítasz, újra mondod ugyanazt, ezerszer. Ami persze nyilvánvalóan arról árulkodik, hogy te sem találod az elengedés könnyeit ezzel kapcsolatban, és csak csinálod tovább ugyanazt, ugyanúgy (pedig… emlékszel, mit mondott Einstein?). Annyi is elég volna, hogy:

– Hű! Majdnem elfelejtettem! – meglepetésszerű intenzitással, miközben a homlokodra csapsz – Még nem néztük meg a nyuszikat!

Az uralkodó indulat elpárolog, a dühkitörést mintha elvágták volna! Miért? Mert egyszerre két indulat nem fér a fejébe! Előnye is van annak, amikor egy gyerek még nem tud integrálni! Használd ki! Ha felvillanyozza a nyuszi, kiesik az agyából a cserélhető hajú Barbi, ami miatt hisztizett! Közvetlenül még nem tudod irányítani, mivel ő sem tudja magát irányítani… de hatni tudsz rá az érzelmein és az indulatain keresztül! Csak lepd meg egy érzelmi váltással! Már jön is utánad nyuszit nézni. Az érzelmein és indulatain változtattál – ott idézted elő a fordulatot, ahonnan az indítékai jönnek… és ennek már van eredménye.

kisgyerek-nyuszi

Változtass az érzelmeket és indulatokat kiváltó körülményeken!

Mivel az éretlen gyerek önmagán nem tud uralkodni, tehát nekünk, felnőtteknek kell megvédenünk őt is magától, meg másokat is tőle. Tudjuk, érezzük, hogy a kezünkbe kell vennünk az irányítást. Kormányoznunk kell. Már tudjuk, hogy a kényszerítő, erővel, félelemmel és megszégyenítéssel operáló fegyelmezési módszerek végül visszaütnek. [Ld. Mi történik, amikor kiabálsz a gyerekeiddel?] De valahogy meg kell oldanunk, hogy addig is rend legyen, amíg a gyereket a belátó gondolkodás segítségével helyes útra nem lehet terelni.

Ilyenkor sokat segít, ha a gyerekre ható környezeti tényezőkön keresztül tudunk rendet teremteni az életében. Nem magát a rossz viselkedést iktatjuk ki, hanem azokon a körülményeken változtatunk, amelyek erre a viselkedésre ösztönzik az önszabályozásra még nem képes kisgyereket (vagy éretlen nagyot).

Ez persze csak akkor lehetséges, ha alkalmad van megfigyelni, hogy mi váltja ki a gyerekedből azt a bizonyos viselkedést, és ha módodban áll kiküszöbölni az életéből azokat az irritáló elemeket. Legyünk reálisak: a körülményeken nem mindig van lehetőségünk változtatni.

Sőt! Ahhoz, hogy ezen egyáltalán komolyabban elgondolkozz, először el kell jutnod odáig, hogy már nem a gyereked viselkedésén dolgozol foggal-körömmel, jutalmazó-büntető módszerekkel, könyörgéssel, kiabálással és fenyegető következmények kilátásba helyezésével. Már rá kellett, hogy jöjj, hogy hiába küzdesz olyasmi ellen, amin egyetlen szülő sem tud változtatni: a gyereked impulzív viselkedése ellen. Ahhoz tehát, hogy a körülményeken próbálj változtatni, előbb be kell látnod, hogy a gyerekedet hiába faragod, amíg elég érett nem lesz ahhoz, hogy előbb gondolkozik, mielőtt cselekszik. Az impulzivitás érettség kérdése; a kicsiknél és az éretleneknél hiába próbálsz változtatni rajta.

Amíg csak a problémás viselkedést látod, addig nem veszed észre, mire reagál a gyereked, amikor elszabadulnak az indulatai. Ha úgy látod, hogy akaratosságával a tekintélyed ellen szegül, akkor a viselkedését látod a legfőbb problémának, és azt próbálod kijavítani. Ha viszont meglátod, hogy magukkal sodorták a saját impulzusai, a saját túlméretezett érzései és indulatai, akkor nem a viselkedésének esel neki, hanem azon fogod törni a fejedet, hogy mit kellene változtatnod azon a helyzeten, ami ilyen impulzusokat vált ki belőle.

Ha csak azt látod, hogy a gyereked dührohamot kap és üvöltve hisztizik, vagy rugdos valakit, akkor a viselkedése lesz az, ami a legjobban zavar, és azzal akarsz valamit kezdeni. Ha viszont rájössz, hogy az igazi gond az, hogy nem tud megbirkózni egy akkora frusztrációval, amekkorát most átél, akkor már azon kezdesz gondolkozni, hogy mivel tudnád megváltoztatni a helyzetet, ami annyira frusztrálja.

Ha csak azt látod, hogy a gyereked nem hajlandó lefektetés után az ágyában maradni, akkor engedetlenségként fogod kezelni az ügyet. “Világosan megmondtam, hogy nem jöhetsz ki, te pedig kijöttél, ezért most…” De ha megérted, hogy ezt a kicsi gyereket akkora szeparációs szorongás fogja el, annyira fél, amikor egyedül marad az ágyában, hogy ahhoz képest az engedetlenség következménye is kevésbé ijesztő, akkor azon fogod törni a fejed, hogy mivel tehetnéd az elalvás idejét kevésbé félelmetessé.

Ha csak azt látod, hogy a gyereked nem csinálja meg, amit mondasz, akkor csírájában szeretnéd belőle kigyomlálni az engedetlen lelkületet. De ha megérted, hogy a sürgetés, az ösztökélés, amit érez, megnyomta benne az ösztönös ellenakarat gombját, akkor igyekezni fogsz kevésbé nyomásgyakorló stílusban beszélni vele.

Ha csak azt látod, hogy a gyereked nem köszön a szomszédnak a lépcsőházban, és nem válaszol, amikor a vendégek kérdezgetik, akkor szégyellni fogod magad miatta, és megszidod az illetlensége és rossz modora miatt. De ha megérted, hogy idegenekkel szemben tartózkodó, visszahúzódó természete akadályozza meg abban, hogy udvariasan elbeszélgessen olyanokkal, akiket nem ismer, akkor mindent elkövetsz azért, hogy nagyobb biztonságban érezze magát, amikor idegenek közé viszed, és nem fogod noszogatni.

tartozkodo-felenk

Ha csak azt látod, hogy a gyereked nem mondott igazat, akkor keményen fellépsz a hazugsággal szemben. Ha viszont megérted, hogy egy gyerek csak olyankor nem meri vállalni az igazságot, amikor nem elég biztos a feltétel nélküli szeretetedben, és ezért nem meri vállalni annak a kockázatát, hogy csalódást okoz, vagy haragra gerjeszt, akkor a hazugság megtorlása helyett azért fogsz mindent elkövetni, hogy helyreállítsd a bizalmát az el nem veszíthető, stabil szeretetedben.

Minél jobban érted a gyereked viselkedéséhez vezető érzések és indulatok kiváltó körülményeit, minél jobban érted a gyerekedet, minél inkább megfelel a róla alkotott képed a felszín alatt gyökerező valóságnak, annál jobban fogod kezelni a rossz viselkedést is. Amikor úgy sejted, hogy az éretlen gyereked, aki még nem képes az indulatain ésszel uralkodni, egy háttérben meghúzódó tényező hatására produkál elfogadhatatlan viselkedési tüneteket, próbálj a viselkedése helyett azon a tényezőn változtatni, ami az érzéseit és indulatait kiváltotta.

Ha viszont belső változás is lehetséges, ne érd be kevesebbel!

Ha egyfolytában elsimítjuk a frusztráló tényezőket és kimagozzuk a stresszorokat a gyerek életéből, nem kockáztatjuk-e az alkalmazkodó képességét?

De igen. Nem egészséges és nem jó gondosan és maradéktalanul eltávolítanunk a stresszt és a frusztrációt a gyerekeink életéből, viszont egészséges és jó meglátnunk és megértenünk az esetleges stresszorokat és az esetleges frusztrációt a rossz viselkedésük mögött.

A fegyelmezés akkor visz előre, akkor járulunk hozzá a személyiség fejlődéséhez és a morális döntéseken alapuló viselkedéshez, ha a frusztráló helyzetben rá tudjuk vezetni a gyerekünket a veszteség (meghiúsult vágyai) átérzésére, és elő tudjuk belőle hívni az elengedés könnyeit. Ha ezekkel a valóban előrevivő, valóban nevelő eszközökkel el tudunk érni benne egy belső fordulatot, pozitív változást, akkor nem érdemes a könnyebbet választani, és pusztán az indulatain, meg a körülményein változtatni a belső változás helyett. Amikor viszont még nincs a kezében kormány, amikor még az indulatai kormányozzák, akkor azokra kell hatnunk. Amikor már kezdi ő is megfogni azt a kormányt, amikor megjelennek rajta a tettiért való felelősség első zöld rügyecskéi, akkor kezd megnyílni a lehetőség a belső fordulatra, a felelősség és a jellem formálására.

Hogyan? Erre valók a kapcsolatra épülő fegyelmezés egészséges mesterfogásai:

  1. Hívd elő a saját jó szándékát!
  2. Hívd elő a saját ellentmondásos indítékait!
  3. Hívd elő az elengedés könnyeit!

Amíg viszont a gyereked képességei nincsenek meg arra, hogy önmagát szabályozza belülről, addig külső beavatkozással segítheted érettebb viselkedésre:


A legfelső kép lelőhelye