Egyszerű forgatókönyvekkel javítsd a viselkedését!

« KÉK fegyelmezés

Tarts rendet az önfegyelemre még nem érett gyerek életében!

Az éretlenek fegyelmezése – tartalék elemek:

  1. Vállald a felelősséget!
  2. Rendszer és jó szokások segítségével tartsd fenn a rendet!
  3. Azt kormányozd, ami a gyerekedet kormányozza!
  4. Egyszerű forgatókönyvekkel javítsd a viselkedését!

A kicsik és az éretlenek fegyelmezésének negyedik “tartalék” eleme: Egyszerű forgatókönyvekkel javítsd a viselkedését!

Ne követeld meg az érettséget ott, ahol nincs! Ne várd el, hogy a kicsi gyereked legyen kedves, vagy figyelmes; legyen másra is tekintettel. Erre még nem képes. Az éretleneknek kész forgatókönyvekre, viselkedésmintákra van szükségük. Azért utánozzák azokat, akikhez kötődnek: a “tájékozódási pontjaikat” – jó esetben a róluk gondoskodó felnőtteket. Az utánzás a kicsik és az éretlenek belülről fakadó késztetése. Arra való, hogy amikor maguktól még nem tudják, mit jelentene éretten (az értékrendjüknek megfelelően) viselkedni, akkor is civilizáltan (a környezetük számára elfogadhatóan) viselkedjenek. Minden gyerek utánoz. Az értük felelős, róluk gondoskodó felnőttek szerepe volna, hogy az éretlenek másolható mintát kapjanak a viselkedésükhöz. De a gyerek csak azt tekinti tájékozódási pontnak, akihez kötődik, és csak azt van lehetősége utánozni, akivel sokat van együtt az élet legkülönbözőbb helyzeteiben.

worlds-best-dad-10

A forgatókönyv egyszerű viselkedésmintát jelent. “Így tesz egy nagytestvér. Így tesz egy kistestvér.” Megvan a szerep, és van kész forgatókönyv is, amit a gyereket körülvevő társadalmi kultúra erre a szerepre írt. Sok mindent meg lehet egyszerű forgatókönyvek alapján csinálni. De az utánzás, a forgatókönyv átvétele, a tanulás személyes kötődésre épülő elem, tehát először azt kell elérned, hogy a gyerek rád nézzen, mosolyogjon és bólintson.

Amikor nem vagy mellette, mintha mindenről megfeledkezne, amit tanítottál neki? Adj neki valamit, ami a tiéd, amibe belekapaszkodhat – ez lehet egy elismerő megjegyzés, ami kifejezi, hogy észrevetted és fontos a számodra: egy kis fontosság, egy kis melegség, egy kis “örülök neked, gyönyörködöm benned, szeretek veled lenni”! Hagyd nála megőrzésre egy kedves tárgyadat! Az ilyesmi segít áthidalni a távolság okozta szakadékot, segít neki megtartani a fejében a veled való kapcsolatot, és a tőled átvett mintákat akkor is, amikor éppen nem vagytok együtt. Ezzel foglalod el és tartod meg benne a vezető helyedet, amire szüksége van, hogy követhessen. A gyereked pedig elkezd követni, ugyanúgy, ahogy a kiskacsák a kacsamamát.

Vezető lettél, tájékozódási pont. Most már mutathatod, mit kell csinálni, mert a gyereked tőled várja az útmutatást:

  • Nézd, így simogatjuk a cicát. Látod? Símogasd meg te is!
  • Nézd, így fogjuk a babát. Fog meg te is! Ez az!
  • Nézd, ezt mondjuk a Nagyinak, amikor nem ízlik a fasírtja: “Nagyi! Köszönöm, nem kérek több fasírtot.”

A legtöbb nagymama nem tudja értékelni a gyerek őszinteségét, amikor azt hallja, hogy “Fúj, de büdös ez a fasírt!” De ilyenkor ne azt mondd, hogy “Jaj, ne legyél már ilyen udvariatlan, hát hogy mondhatsz ilyet?!” Hogy ne mondana, amikor az ő tapasztalatlan orrocskájának az a nagy gonddal elkészített étek tényleg büdös? A pici gyerek még őszinte, nem udvarias (azaz diplomatikus)! Magától még nem tudja, miért kell udvariasnak lenni, azt pedig főleg nem, hogy hogy kell! Ha a kicsid őszinteségéből és éretlenségéből fakadó viselkedése nem elfogadható azok számára, akikkel együtt vagytok, taníts neki használható mintákat! Szépen tanítsd meg neki, hogy ilyenkor mit mondjon. Ezzel őt is megvéded a Nagyi rosszallásától, és a Nagyit is a sértődéstől. Éretlen gyerekeink helyett nekünk kell jó diplomatának lennünk, mert mi vagyunk a felnőttek.

Az ő dolga annyi, hogy utánoz. Azt várom tőle, ami megy neki. Arra, hogy kövessen és utánozzon, képessé teszik a meglévő ösztönei, mert a követés és az utánzás egyszerűen kötődés kérdése. Ha megvan köztünk a kapcsolat, számíthatok rá, hogy utánozni fog: a kötődésnek köszönhetően. A viselkedése annyira lesz illedelmes, amennyire azok a forgatókönyvek, viselkedésminták, amelyeket átadtam neki. Ő csak követ és utánoz; az én dolgom, hogy kitaláljam, mit jelent illedelmesnek és udvariasnak lenni az ő helyében. A kicsik és az éretlenek viselkedéséért mindig a felnőtt a felelős. De az egész a kapcsolattal kezdődik. A gyereked akkor követ és utánoz pont téged (és nem mást), ha hozzád kötődik: te vagy számára a biztos bázis és a tájékozódási pont.

Szükség esetén akár a kamasznak is segíthetünk egy-egy forgatókönyvvel, ha bizonyos új helyzetekben még nem tudja, hogy tanácsos viselkedni. Ezt teszik azok a szakemberek is, akik állásinterjúra készítik fel az ügyfeleiket. Bárkinek segíthetünk az érett, vagy a valahol elvárt viselkedés forgatókönyveivel, aki szívesen tanul tőlünk, mert (az adott kérdésben legalábbis) tájékozódási pontnak tekint, és emiatt elfogadja az útmutatást. Kitaláljuk neki a szükséges forgatókönyvet; akár el is próbáljuk, hogy mit tegyen, és mit mondjon a várható helyzetben.

Ha olyan gyerekkel van dolgom, aki nem kötődik hozzám eléggé (például iskolai keretek között), még mindig segíthetek rajta, ha tudom, mi az, amihez viszont kötődik, ami fontos neki. Mit használhatok, hogy hajlandó legyen utánozni azt a viselkedésmintát, amit kitaláltam neki?

Hivatkozhatok például az érettségére.

A magatartási nehézségekkel küzdő, lemaradt, problémás gyereknek is mondhatom, hogy “bizony, nagy bátorság kell ahhoz, hogy az ember ki merje mutatni az érzéseit!” “Csak az igazán erős ember képes olyan szavakat használni, ami nem sérti meg a másikat; csak az erős ember tudja verekedés helyett értelmes szavakkal kifejezni a frusztrált érzéseit. Ehhez kell az igazán nagy erő.” Arra hivatkozom, amire már vágyik: jelen esetben arra, hogy nagyobb és erősebb legyen. Ezután már megtaníthatom neki, hogy mit mond egy nagyobb és erősebb valaki, amikor dühös. Ismerek olyan elfogadható, értelmes szavakat, amelyek mások szóbeli összerugdosása nélkül kellő súllyal ki tudom fejezni, hogy majd szétvet a frusztráció és toporzékolni tudnék a dühtől? A forgatókönyvbe néha a szókincs bővítése is beletartozik. Mindig azt mondom, és azt mutatom, hogy a gyerek mit tegyen (pozitív instrukció), és nem azt, hogy mit nem szabad (negatív instrukció). Mindig másolható, követhető, utánam csinálható a forgatókönyv. A sikerhez elég, ha a gyerek hajlandó utánozni.

Néha nagyon egyszerű kis forgatókönyvekről van szó. A szomszédban lakó mocskos szájú kamasznak hiába mondod, hogy “ne beszélj csúnyán, nem szabad káromkodni!” Azt nem érti. Ami a szívén, az a száján. Ő is olyan éretlen, mint a kisgyerek: őszinte, és nem udvarias. Még nincs érzéke a diplomáciához. De ha felnéz rád, ha egy kicsit is szeretne olyan lenni, mint te, akkor már mondhatsz neki olyasmit, hogy “jobban mennek a dolgaim, amikor a durva szavakat a fejemben tartom.” Egyszerű kis forgatókönyv, de a célnak megfelel.

Érettség hiányában segítségünkre van a kötődő ösztön – a kacsamama megy valamerre, a kicsik pedig követik.

kotodes-kacsa-imprinting-transparent


A felső kép lelőhelye