Hívd elő a saját jó szándékát!

« KÉK fegyelmezés

Fegyelmezz úgy, hogy az egészséges fejlődést támogasd!

A kapcsolatra épülő fegyelmezés egészséges mesterfogásai:

  1. Hívd elő a saját jó szándékát!
  2. Hívd elő a saját ellentmondásos indítékait!
  3. Hívd elő az elengedés könnyeit!

Ez az a három elem, amelyek segítségével előrelépés történik a nevelésben. Ezekkel járulunk hozzá a személyiség fejlődéséhez és a morális döntéseken alapuló viselkedéshez.

Az egészséges fegyelmezés mesterfogásait NEM a vihar kellős közepén használjuk, mert amikor helyzet van, amikor kitört a vihar (mert a gyerek nem tudott uralkodni magán, vagy, mert rossz döntést hozott), akkor a kármentés, az ártalomcsökkentés az első.

Amiről a továbbiakban szó lesz, az akkor történik, amikor kikerültünk a viharzónából, és sor kerülhet arra, hogy vele együtt feldolgozzuk, ami történt. Ilyenkor nyílik lehetőség arra, hogy előrelépjünk a nevelésben, és hozzájáruljunk a gyerekünk kibontakozásához, éréséhez, és a hosszú távú jellembeli fejlődéséhez is.

Az egészséges fegyelmezés első mesterfogása: Hívd elő a gyerekedben meglévő jó szándékot! Nagyhatású nevelői beavatkozás ez!

Halad valamerre

szandek-felelossegA korábban nevelési célként megjelölt hat tulajdonság egyike, hogy a gyerek Halad valamerre, akar valamit és JÓK A SZÁNDÉKAI. A jó szándék ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy magában a gyerekben is megvan valahol a vágy, az akarat, a szándék, amely a kívánt irányba indítja. A kívánt irány szinte bármi lehet, amire éppen törekszünk: ne bántsa a nővérét, tanuljon, tartsa rendben a szobáját, vagy legyen tekintettel másokra is.

A cél eléréséhez először azt kell valahogy elérnünk, hogy a saját szándéka indítsa belülről az adott cél irányába. A belülről fakadó szándék kialakulása tehát az első cél. Először azt kell elérnünk, hogy a gyerek fogja meg a saját kormányát, és ő maga fordítsa saját szabad választása alapján a kívánt irányba.

Amikor a neveléssel a látható viselkedés helyett a nem látható belső szándékot vesszük célba, akkor rögtön tudjuk, hogy kormányt kell a gyerek kezébe kell adnunk. Belső fordulatot az tesz, aki kormányt érez a kezében. A vezetőülésen ébred fel benne a cselekvőképesség érzete, ennek nyomán pedig maga a felelősségérzet. A gyereket a vezetőülésbe kell engednünk, ahol kormányozhat; csak így történhet meg, hogy végül a jó cél felé veszi az irányt. De ez csak a kezdet.

A cselekvőképesség érzete hosszú idő alatt alakul ki. A lassú, fokozatos felnőtté érés fejlődési folyamatának része. A gyerek személyes érettségének megfelelő arányban alakul ki benne a felelősségérzet. De sokat tehetünk érte: elősegíthetjük, vagy akadályozhatjuk is. A belülről kiinduló jó szándékot támogató nevelő munkát nagyon korán el lehet kezdeni, már jóval azelőtt, hogy a gyereked elkezdi érezni a kezében a kormányt. Még olyan gyerekekkel is el lehet indulni, akikkel rengeteg a magatartási probléma.

A belső konfliktus nevel – az integráló folyamat

[Hívd elő a saját ellentmondásos indítékait!]

Ez a támogató munka készíti elő a terepet egy következő tulajdonság számára, amely szintén a nevelési célok listáján szerepel: MÉRLEGELNI TUDJA saját ellentmondásos érzéseit, indulatait. Helyet kell tehát készítenünk benne az ellentmondásos érzéseknek (integráló képesség). A rossz irányba ható belső impulzust csak azzal lehet mérsékelni, ha megjelenik ugyanott az ellenhatás is: a gyerek saját, belső jó szándéka. A jó irányba húzó szándék képes csak odabent mérsékelni a rossz irányba húzó indulatot.

Nemcsak a gyerekeink belső világa működik így, hanem a mienk is. Tegyük fel, hogy kiabálok a gyerekeimmel, de már zavar, és nem akarok. A saját, őszinte belső szándékom ütközni fog a hirtelen felbukkanó impulzussal, hogy rájuk kiabáljak. Belső konfliktus azért alakul ki (= a lelkiismeretem azért szólal meg), mert ütközik bennem a két ellentétes indulat. A jó szándék konfliktusba kerül a rossz impulzussal, és mérsékli annak erejét.

Nem mindig a jó szándék kerül ki győztesen – de ha már össze van eresztve a kettő, akkor megvan az esély arra, hogy a jót tegyem. Amikor pedig a rosszat választom, tanulhatok a természetes következmények rossz tapasztalatából. Amikor még akadálytalanul diktálták a lépéseimet a hirtelen fellobbanó indulatok, akkor ritkán választottam a jót, arra pedig esélyem sem volt, hogy a természetes következményekből tanuljak.

Az erőlködés zsákutcája

Az ellentmondásos érzések és gondolatok konfliktusa (lelkiismereti konfliktus) helyett megpróbálhatok minden erőmet összeszedve uralkodni magamon, visszafogni a kiabálást, de ez nem vezet messzire. A természet nem így oldja meg a dolgot. A belülről fakadó önmérséklet, az önkontroll nem az erőfeszítés eredménye. Visszafogom, visszafogom, visszafogom… aztán elfáradok, és már el is szabadult az indulat, amit vissza akartam tartani. Sőt, ha nagyon kimerít a küzdelem, nagyobb erővel tör ki az indulat. Nem ez a természetes megoldás. Ugyanúgy nem, mintha így próbálnék fogyókúrázni. Nem ehetek almás pitét. Nem ehetek almás pitét. Minél erősebben igyekszem visszafogni magam, annál jobban elfáradok. Muszáj lesz egy picurkát pihennem… és a pite azon nyomban eltűnik. Erőlködéssel tehát nemcsak a kiabálásról nem lehet leszokni, de még fogyókúrázni se lehet.

Egyszerre kell látnia magában az ellentétes irányba húzó vágyakat

Ami működik, az úgy kezdődik, hogy először megformálom magamban a jó szándékot: nem eszem almás pitét. És ugyanakkor nem tévesztem szem elől a bennem lévő ellentmondásos indítékot sem: de mennyire megenném azt a pitét! Egyszerre látom tehát a bennem lévő indulatot a pitefalásra, és a bennem lévő jó szándékot, hogy nem akarom megenni pitét. A kettő keveredéséből és konfliktusából jön létre bennem az egyensúly, az önmérséklet. Egyszerre látom magamban a pitefaló hajlamot, és azt is, hogy nem akarok pitét enni. A sajátom mindkét indíték. Amint szem elől tévesztem akár az egyiket, akár a másikat, hirtelen felindulásból cselekszem, és belém történik a pite egész véletlenül. A belül meglévő jó szándék hozza létre az ellentmondásos érzéseket, és ebből a belső konfliktusból születik a megfontoltság, az önmérséklet. Azzal, hogy a gyerekemből előhozom a jó szándékot, és rávezetem a saját belső konfliktusára, az érett emberre jellemző magatartás számára készítem elő a terepet. Így lesz képes egyre inkább nem az indulatai hatására, hanem a szándékainak megfelelően cselekedni.

Várakozással, ne elvárással!

Egy 3-4 éves gyerektől viszont még nem várhatom, hogy őszinte jó szándéka a cselekedeteiben is gyakran megnyilvánuljon. Agyában a prefrontális kéreg még nem érett meg arra, hogy egyszerre lássa a saját ellentmondásos érzéseit és gondolatait.

A jó szándékai még nem tudják mérsékelni az impulzusait, mert egy erős impulzus hatására szem elől veszíti saját, valóban létező jó szándékát. Még nem képes megfontolni, amit tesz. Türelmesen ki kell tehát várnod, amíg ennek is eljön az ideje. Várakozással nézz rá, ne elvárással!

De annak ellenére, hogy neki még nincsenek vegyes érzésekből adódó belső konfliktusai, már benne is kell, hogy legyen egy kis egyrészt-másrészt, ami már használható, amivel már elkezdhetsz dolgozni. Belőle is ELŐ lehet hozni A JÓ SZÁNDÉKOT – vele is el lehet érni, hogy a jó irányt ő maga célozza meg!

Ez az egészséges mesterfogás a megfontolt döntéshozatal képességét készíti elő. A legrosszabb állapotban lévő kamaszokkal is érdemes gyakorolni. Ha pedig körültekintően jársz el, és a csendes vízen próbálsz csak haladni, a nyugalmas időkben, nem a viharban, akkor már egy jól fejlődő, kiegyensúlyozott 4 évessel is megpróbálhatsz némi haladást elérni a ezen az úton. Amikor egy kisgyerek rátalál a saját jó szándékaira, és a benne lévő ellentmondásos érzésekre, szinte hallod, amint a prefrontális kéreg recsegve-ropogva növekedésnek indul. A valamivel nagyobb érettség pedig valamivel megfontoltabb viselkedésben is megnyilvánul.

A meghiúsult igyekezet is nevel – az alkalmazkodás-elengedés folyamata

[Hívd elő az elengedés könnyeit!]

Minden lelkiismereti konfliktus, minden belső ütközet támogat egy másik fontos belső folyamatot, az adaptációt is [ld. Az érett ember tud alkalmazkodni; A “jó” gyerek átérzi, amikor a törekvése hiábavaló; Mi történik, amikor megfenyíted a gyerekeidet?].

Amikor a jó szándékot nem sikerül megvalósítani, és mégiscsak az első felindulás, az impulzus győz, akkor a gyerek, akiben már élt az őszinte jó szándék, szomorú lesz. Bánatos lesz amiatt, hogy nem azt a jót tette, amit akart, hanem valami mást, amit nem igazán akart. A szemében megjelennek az elengedés könnyei – persze csak akkor találja meg magában ezeket a könnyeket, ha nem kérges a szíve. Meg nem valósult jó szándéka nyomán először jelenik meg a kisgyerekben, vagy a nehéz sorsú, éretlen kamaszban az az egészséges személyiségfejlődéshez is szükséges lelki történés, amit a Biblia bűnbánatnak és töredelmes szívnek nevez.

A saját jó szándékát hívd elő

Ehhez az sem elengedhetetlenül szükséges, hogy a gyerekkel, akivel dolgozol, jól kialakult bizalmas kapcsolatod legyen. Már azzal tudsz a viselt dolgain változtatni, ha sikerül napvilágra hoznod belőle valamilyen jó szándékot, ami alkalmas a nem kívánatos viselkedéssel való ütköztetésre. Csak azt próbáld elérni, hogy a saját elhatározás, a saját jó szándék formálódjon meg benne.

Egy 16 éves éretlennel is elkezdhetsz dolgozni, ha megszületik benne a szándék, hogy nem fog lopni. Eddig is tudta, hogy nem szabad lopni; illetve tudta, hogy mások azt akarják, hogy ne lopjon. De azt mások akarták, és nem ő. Eddig is tudta: ha elkapják, bajba kerül. Valószínűleg megvont benne a szándék, hogy ne kerüljön bajba – valószínűleg próbált is ennek hatására ügyesebben lopni. De az az elhatározás még soha nem merült fel benne korábban, hogy ne akarjon lopni. Ha csak ennyit elérsz, az már elég ahhoz, hogy haladni is tudj vele ebbe az irányba. De csak azzal a szándékkal lehet dolgozni, ami az ő saját szándéka. Amíg a jó irány csak mások szándéka, és nem ő maga célozza meg, addig, az ellenakaraton kívül mást nem vált ki belőle sem a külső kényszer, sem az erkölcsi magyarázat, sem a büntetés. Az ellenakarat pedig pontosan az ellentéte annak, mint amit akarunk. A változáshoz arra van szükség, hogy a jó dolog a gyerek saját jó szándéka legyen. Ez az út vezet a belülről szabályozott magatartáshoz.

Lehet, hogy olyan gyerekkel kellene dűlőre jutnod, akinek a riasztórendszere ki van akadva, és pirosan villog. Lehet, hogy nincs egyetlen megfelelő kötődése, biztonságos kapcsolata sem. De még belőle is elő lehet hozni a JÓ SZÁNDÉKOT – vele is el lehet érni, hogy a jó irányt ő maga célozza meg!

Ez legyen a legfőbb nevelőeszközöd a saját gyerekeiddel, és azokkal a nehezebb környezetből érkező gyerekekkel is, akikért az óvodában, az iskolában, vagy egyéb keretek között felelős vagy. De legyél velük türelmes, mert a jó szándék ritkán valósul meg azonnal a tettek mezején.

De hogy kell ezt csinálni?

szandek-felelosseg-2

Hogy lehet előhozni valakiből a jó szándékot?

Hogy lehet elérni, hogy a gyereked a saját jó szándékával maga célozza meg azt a jó irányt?

  • Kapcsold be a kötődő ösztönt: így kerülsz befolyásos pozícióba. Érd el, hogy bólintson, mielőtt munkához látsz!
  • A gyerekben próbáld megtalálni az okot (a meggyőző érvet), amiért a helyes irányba akar indulni.
  • Ha már beállt a jó irányba, állj mellé támogatással és bátorítással!
  • Mindig a jó szándékot nézd, ne az eredmény minőségét; különösen, amikor az eredmény nem olyan jó, mint a szándék.
  • Az eredmény tekintetében pedig légy TÜRELMES. A belülről kifelé ható változást készíted elő. A jó viselkedés kerül helyre utoljára.

Mielőtt munkához látsz, kapcsold be a kötődő ösztönt, mert csak a jó kapcsolat közegében tudsz a gyerekedre hatni! Érd el, hogy rád nézzen, mosolyogjon és bólintson. A bólintást mindenképpen várd meg, mielőtt munkához látsz! Mielőtt megmondod neki, hogy mit tegyen, be kell, hogy szálljon a csónakodba. Meg kell születnie benne a jó szándéknak, hogy a jó irány a saját célja, a saját haladási iránya legyen. A legjobb érvet kell felhoznod, ami erről meggyőzi. Hol található a legjobb érv?

A gyerekben próbáld megtalálni az okot (a meggyőző érvet), amiért a jó irányba akar indulni. Kell, hogy legyen benne valamilyen indíték, amivel dolgozhatsz. Minden gyerekben van valami, amivel el lehet indulni. Csak arra kell figyelni, hogy a sajátja legyen az az indíték, ami az első lendületet adja. Csak abból lehet kiindulni, ami már megvan benne.

Ha már beszállt a csónakodba, ha már beállt a jó irányba, állj mellé támogatással és bátorítással!

– Szerinted elég erős és kitartó vagy már ahhoz, hogy rád bízzam a szobád rendben tartását? Nem tudom, el tudnál-e már látni egy ekkora feladatot…
– Persze Anya, ne viccelj, már 9 éves vagyok!

Egészen más, ha nagy nehezen ő győz meg arról, hogy már rá lehet bízni a szobája (vagy szobarésze) tisztán tartását, rendjét, dekorációját, mintha te könyörögnél neki, hogy csináljon rendet. Ha sikeresen rábeszélt, akkor privilégium lesz a szoba takarítása, a felelősséggel is járó új választási lehetőségekkel és szabadsággal együtt. Egészen másképp áll majd neki a munkának, mintha a tévé vagy a foci mellől zavarnád be a szobájába rendet rakni, aminek az egész gondja és terhe a tiéd, mert ő még soha nem érezte úgy, hogy önmagát fejezi ki azzal, ahogy kinéz a szobája.

Engedd, hogy ő fogadjon fel téged asszisztensnek ahelyett, hogy azt hinné, neked segít, amikor például a saját szobájában porszívózik. Változtass a szerepeden! Tedd a dolgot az ő ügyévé, és szegődj mellé asszisztensnek. Nem neked takarít, hanem saját magának; a szobája most már az ő saját ügye – te pedig, ha megkér, segítesz. Bátorítsd és támogasd, mert tudod, hogy nem lesz azonnal sikeres, nem fogja tudni azonnal megvalósítani a jó szándékát – tehát szüksége lesz segítségre. De vedd komolyan, hogy te ebben az ügyben csak az asszisztens vagy, és ő a főnök. Abban segítesz, amiben ő érzi úgy, hogy segítségre van szüksége. És abban adsz tanácsot, amiben tanácsot kér. Sokkal nyitottabb füllel fogja meghallgatni, mivel lehet a legjobban eltüntetni a tükörre száradt foltokat, ha akkor mondod el, amikor már kíváncsi rá, mert az ő vágya, nem a tiéd, hogy eltűnjenek azok a foltok.

A takarítás csak egy példa a sok közül. Lehet kertrendezés, fűnyírás, állatok ellátása, valamilyen szereplésre való felkészülés, az iskolai feladatok önálló elvégzése, ételkészítés, bevásárlás, közlekedés, bármi, ahol a felelősségvállalás, a kitartó munkavégzés, vagy valamilyen cél megvalósítása felmerül.

Mindig a jó szándékával azonosítsd a gyereket, ne az eredménnyel, amit fel tud mutatni. Ahhoz, hogy végül mégiscsak elérjük a kitűzött célt, arra is szükségünk van, hogy mások a jó célunkkal, ne pedig a kevésbé jó eredményeinkkel azonosítsanak minket.

Mi van, ha nem is olyan őszinte az a jó szándék?

Mi van, ha csak azért mondja, hogy jót akar, mert ki akar keveredni a bajból? Csak át akar verni? Baleknak néz?

– Nem akartam! Tényleg! Őszintén! Nem gondoltam, hogy megdöglenek a halak, ha pár napig nem adok nekik enni!

Még akkor is, ha tudod, hogy csak kamuzik, hagyd rá, fogadd el, és menj bele:

Tudom, hogy komolyan mondod. Örülök, hogy te olyan ember vagy, aki hanyagságból soha nem okozna szenvedést a rábízott állatoknak. Ezek a halak most sajnos megdöglöttek, de tudom, hogy te lelkiismeretesen a gondját viseled minden élőlénynek, amelyik a gondoskodásodra szorul.

Ezzel még erősebben elülteted benne azt a bizonyos jó szándékot. Ha eddig nem vette komolyan az állatok ellátását, mostantól egy fokkal komolyabban fogja venni. Hidd el neki. Ne aggódj, hogy esetleg átver. Te nem a balek vagy, hanem az az ember, aki az előrelépést akarja. Tehát hidd el, hogy a gyereked előre lépett a nagyobb felelősség irányába. Hidd el, hogy őszinték a szándékai – és ettől lesznek még őszintébbek.

Az eredmény tekintetében pedig légy TÜRELMES. Éppen azon fáradozol, hogy elérd a belülről kifelé ható változást. A jó viselkedés, a látható eredmény a mozaik legutolsó darabja. Mire a jó teljesítmény, vagy a jó magatartás is a helyére kerül, már stabil lesz a változás tetőtől talpig, a felszíntől a gyökerekig. Az a fontos, hogy belülről induljon ki a saját szándék, a saját akarat.

Amikor előhozod a gyerekedből a jó szándékot, akkor nem a tetteit, hanem az elméjét vonod felügyelet alá. Mi is a FEGYELMEZÉS? Dr. Gordon Neufeld szerint a rend fenntartása a jó kapcsolat közegében, az önfegyelemre még nem érett gyerek életében. Olyan bánásmód, amely a gyerekben megerősíti a jó szándékot, és támogatja a harmonikus érés folyamatát. Az érési folyamat teszi egyre inkább képessé az érett, megfontolt, erkölcsi szempontból is átgondolt magatartásra.

torvenyemet-szivukbe-irom-beAzzal, hogy megkeresed és előhozod a saját jó szándékát, és eléred, hogy a saját jó szándéka a saját kitűzött célja legyen, amit ő maga akar elérni, a gyereked elméjében rendre cseréled a káoszt. Belül teremtesz rendet, és ezen keresztül hatsz a viselkedésére.

Ha a szívében rend van, akkor előbb, vagy utóbb a viselkedésében is rend lesz. Így működik a belülről kifelé ható nevelés. Azzal az egészséges és jó folyamattal működsz együtt, és arra is támaszkodsz, amit Isten végez a gyereked belsejében azzal, hogy szeretettel átitatott törvényét az elméjébe adja, és a szívébe írja:

A jó szándék belülről indul ki, nem kívülről válik belsővé. A szív belsejéből fakad. Megkeresni és előhozni nagyhatású nevelési beavatkozás, de Isten nem hagyott magunkra ebben sem.