Hívd elő a saját ellentmondásos indítékait!

« KÉK fegyelmezés

Fegyelmezz úgy, hogy az egészséges fejlődést támogasd!

A kapcsolatra épülő fegyelmezés egészséges mesterfogásai:

  1. Hívd elő a saját jó szándékát!
  2. Hívd elő a saját ellentmondásos indítékait!
  3. Hívd elő az elengedés könnyeit!

Az egészséges fegyelmezés második mesterfogása: hozd felszínre a gyerekedben meglévő ellentmondásos indítékokat (érzéseket és gondolatokat)! Segíts, hogy megtalálja magában a rossz indítékoknak ellentmondó “mérséklő elemeket”, amelyek ellensúlyozzák benne a rossz irányba ható indítékokat! Ez is nagyhatású beavatkozás, ami még sérült gyerekekkel is (akár magzati alkohol szindrómában szenvedő gyerekekkel is) jól lehet használni, és persze a legegészségesebbekkel is. A kamaszoknál remekül beválik.

  • Olyan ellenérvvel, vagy ellenérzéssel NE szembesítsd, ami még nincs meg benne!
  • A jó kötődés közegében dolgozz, és csak akkor, amikor nem dúl érzelmi vihar!
  • A belső konfliktus előidézésére inkább emlékeket használj!
  • A belső konfliktust normális dologként mutasd be!
merseklo-elem

Integráció

Olyan ellenérvvel, vagy ellenérzéssel NE szembesítsd, ami még nincs meg benne!

Állj ellen a kísértésnek, hogy olyan mérséklő elemmel próbáld ellensúlyozni a gyerek gondolatait vagy indulatait, ami még nincs meg benne. Ez nem azt jelenti, hogy kívülről kell a hiányzó elemet benyomni, hogy meglegyen. Sokkal célravezetőbb keresni egy olyan meglévő gondolatot, motivációt, ami mérséklő elemként működhet az adott helyzetben.

Az a cél, hogy a gyerekedben már meglévő ellentmondásos elemeket ott lássa együtt, egyszerre maga előtt. Akkor várható valódi előrelépés, ha egymás mellett tudod neki megmutatni a saját, egymásnak ellentmondó indítékait. Segíts neki, hogy együtt lássa, egyszerre élje át a benne lévő ellentmondásokat! Keresd meg benne, hozd felszínre! Az a legjobb, ha kérdésekkel sikerül rávezetned, és amikor hallod, hogy kimondja, te csak foglald össze azt, amit ő már megfogalmazott, ilyesféleképpen:

– Azt mondod, hogy nem szeretsz iskolába járni. És azt is mondod, hogy most iskolába kell járnod ahhoz, hogy egyszer majd pilóta lehess. Jól értem? Így gondolod?

Az integrációra való rávezetés csak akkor működik, ha nem olyasmit adsz a szájába, amit sose gondolt, vagy mondott. Az ellenérvnek is igaznak kell lennie a gyerekben. Tehát ne a saját felnőtt érveiddel szállj vele vitába, hanem belőle hozd elő azt a konfliktust, ami már most is megvan benne (pl. azért, mert eddigi élete során rengeteget tanulhatott tőled arról, hogy mi a jó, és mi nem az), csak ezt így, az adott kérdéssel kapcsolatban nem gondolta végig. Segítségeddel a saját, valódi “egyrészt-másrészt” élményében részesül, ami az érettség felé vezető út fontos része.

A jó kötődés közegében dolgozz, és csak akkor, amikor nem dúl érzelmi vihar!

Mindig a jó kötődés közegében dolgozz, és mindig akkor, amikor az esetleges érzelmi vihar már lecsendesedett! Ha volt valami vihar, várd meg, amíg kiértek a viharzónából, mert az intenzív érzelmi hullámok és mennydörgések közepette nem lehet őszintén beszélgetni, és nem lehet semmit higgadtan mérlegelni és megfontoltan eldönteni.

Akkor próbáld kihozni a gyerekedben lévő ellentmondásos érzéseket, amikor jó kapcsolatban vagytok, és amikor nem tombol köztetek, vagy körülöttetek érzelmi vihar.

A belső konfliktus előidézésére inkább emlékeket használj!

Miért? Azért, mert az emlékek alkalmasabbak a belső ellentmondások ütköztetésére, mint a jelenleg aktívan dúló érzések. Az agykéreg sokkal könnyebben keveri össze az ellentmondásos gondolatokat, mint az ellentmondásos érzéseket (csúnyán fogalmazva: a kognitív disszonanciát könnyebb elérni, mint az érzelmi ambivalenciát). A gyerek visszaemlékszik: „Igen, oda kellett volna adnom neki is a lapátot, de nem akartam, hogy játsszon vele.” De mostanra ez már csak egy emlék. Még van érzelmi tartalma, de már csak emlék. Tegnap történt. A nagyon éretlen, vagy értelmileg sérült gyerekekkel különösen érdemes az incidens után 1-2 napot várni, mielőtt megbeszéljük velük az ügyet.

Miért? Mert érzelmileg először maguk mögött kell hagyniuk a vihart ahhoz, hogy előre tudjanak lépni a feldolgozásban. Amikor előjön a belső ellentmondás, onnantól már a természet is elboldogul a gyerekkel.

Ezen a módon bármit körül lehet járni. Nemcsak a nehéz, rossz dolgokat. Bármivel kapcsolatban érdemes a gyerekekből előhívni az ellentmondásos gondolataikat, vagy érzéseiket, mert nagyon fejlesztő hatású; gondolkodni, mérlegelni és dönteni tanítja őket. „Egyik részed így érez, a másik részed pedig úgy. Egyrészt szeretnél elmenni Zsuzsi szülinapjára, másrészt viszont utálod, amikor parancsolgat neked.” A belső konfliktus felszínre hozásával a mérlegelés jó szokását segítesz kialakítani benne. Rászoktatod, hogy előbb gondolkozzon, mielőtt tesz valamit. Megláttatod vele a mérlegelnivalót, de magát a mérlegelést, a gondolkodást már nem te végzed el helyette. A belső konfliktus gyakorlásával a prefrontális kéreg növekedéséhez járulsz hozzá, amelynek következtében fejlődik az indulatszabályozás és az önfegyelem képessége. Következésképpen pedig formálódik a jellem, és javul a viselkedés.

worlds-best-dad-12

A belső konfliktust normális dologként mutasd be!

“Vacillálni, vagy nem vacillálni, ez itt a kérdés.”
– Shakespeare után szabado(sa)n

Fontos, hogy a gyereked is értse: a “vacillálás” a világ legtermészetesebb dolga, amiben nincs semmi szégyellnivaló.

– Ó, édesem! Nekem is vannak vegyes érzéseim! Egyrészt szeretnék…, másrészt viszont…
– Néha nagyon nincs kedvem…, de aztán arra gondolok, hogy…

Ezt is lehet modellezni. Túl sokszor mutatunk példát abban, hogy mennyire biztosak vagyunk a dolgunkban. És ritkán modellezzük az ambivalenciát, a belül egymásnak feszülő ellentmondásokat. Pedig az ambivalencia az, ahol az élet kérdéseire a válasz található! Az ambivalencia az önuralom forrása, nem a magabiztos fellépés. Elöl járhatsz ebben is!

Egy kivétellel. A vele kapcsolatos belső konfliktusaidat, ellentmondásos érzéseidet ne mutasd ki előtte! Néha annyira elcsigáz, hogy legszívesebben lefagyasztanád egy hétre. Miközben persze mindennél jobban félted és szereted. De úgy fel tud bosszantani, hogy ki tudnád dobni az ablakon. Az ilyesmit minden szülő megérti, de a gyereked nem. Tartsd meg magadnak – nem tudná kezelni. Az élet többi területén viszont ne leplezd a belső tépelődéseidet; áruld el őket bátran!

Kapcsolódó:


Az alsó kép lelőhelye