Mit mondjunk a halálról a kisgyereknek?

Kaptam egy kérdést, ami talán másokat is foglalkoztat, és ilyenkor, húsvét előtt különben is nagyon aktuális.

A négyévesünk mostanában naponta többször is kérdezget a halálról: milyen lesz, mikor lesz, milyen lesz Istennél? Hogy tudnám az esetleges félelmeit feloldani, gyermeknyelvű választ adni? Úgy érzem, az én válaszaim nem elégítik ki.

Ha valaki meghalt, nem egészséges azzal kímélni a gyereket, hogy nem mondjuk meg neki, és reméljük, hogy majd elfelejti. Én így beszélnék erről egy kisgyereknek:

Isten, aki minden ember teremtője és apukája, most is itt van velünk, de most nem látjuk és nem halljuk Őt, mert ez a mostani szemünk és fülünk olyan, hogy csak a teremtett dolgokat látja, azok közül is csak azt, ami elég közel van és elég nagy… Ez a mostani testünk minden nap egy kicsit öregebb lesz, néha beteg is lesz, egyszer pedig végleg elromlik és meghal. A végleg elromlott testet eltemetjük, mert már nem lesz rá szükség; a meghalt ember Istentől kapni fog egy újat.

Van valaki, aki meg is mutatta, mi történik a halál után. Isten feltámasztotta Jézust, olyan új testben, ami nem öregszik meg, nem lesz beteg, és Istent is látja. Jézus megígérte, hogy mi is feltámadunk majd, ahogy Ő, és a mi feltámadott testünk is olyan lesz, mint az Övé: sose romlik el és sose hal meg. Ami a legjobb lesz benne: látjuk majd Istent is az új szemünkkel, halljuk a hangját is az új fülünkkel – végre megölelhetjük majd a teremtő apukánkat, és érezhetjük az ölelését. Azt is akkor értjük majd csak meg igazán, hogy Isten, aki a mi örökkévaló teremtőnk és apukánk, mennyire jó, mennyire szeret, és milyen jó a családjához tartozni.

Isten nemcsak a mi testünket teszi majd sokkal jobbá, mint ez a mostani, hanem az egész teremtett világot is meggyógyítja minden bajából. Amikor az új testünkben az új életre feltámaszt bennünket, és körülnézünk, látni fogjuk, hogy a világunk is meggyógyult és megújult.

Amikor meghal valaki, akit szeretünk, akkor nagyon fáj a szívünk és sírunk. Sokáig nem fogjuk egymást látni, és hiányozni fog. Ez nagy szomorúság. De egy nap Jézus visszajön, és együtt leszünk megint. Mindenkit feltámaszt, aki addig meghalt. Megint találkozunk, örülni fogunk egymásnak… és együtt fogunk örülni Jézusnak is, akinek az arcát akkor látjuk majd meg először. Nagy meglepetés lesz! Attól a naptól kezdve, hogy Jézus visszajön, nem lesz többé gonoszság, piszok, fájdalom, betegség, öregség és halál. Az emberek sem fogják többé bántani egymást. Ezeket a rossz dolgokat mind a Sátán hazugsága okozta, akit Jézus már akkor legyőzött, amikor a kereszten meghalt és feltámadt. A nagy meglepetés napján, amikor mi is feltámadunk, Isten beledobja egy tüzes tóba a gonosz Sátánt, hogy többet senkit ne tudjon becsapni, és ne tudja megint elrontani az embereket, meg a szépen helyreállított világot.

Akkor régen, amikor Jézus feltámadt a halálból, a barátainak meg is mutatta az új testét, hogy elhiggyék és nekünk is leírják ezt, amit most elmondtam. Néhány hétig még láthatták az új testében, együtt ettek, sétáltak és beszélgettek… de aztán elbúcsúzott és eltűnt a szemük elől. Mielőtt eltűnt, megígérte nekik, hogy velük fog maradi továbbra is, akkor is, ha nem látják. Soha nem hagyja el őket, és mindig fogja őket szeretni. Itt van velünk is, beszélhetünk is hozzá, csak ezzel a mostani szemünkkel nem láthatjuk. Ezért is várjuk annyira a nagy meglepetés napját, Jézus visszajövetelét, amikor mind együtt leszünk, és együtt meglátjuk Őt. Nem tudjuk, hogy pontosan mikor lesz, mert meglepetés. De húsvétkor ezt ünnepeljük. Jézus, akit a gonosz emberek bántottak és megöltek, feltámadt, mert Isten, aki az apukája, és a mienk is, feltámasztotta Őt. Megigérte, hogy mindenki mást is ugyanúgy fel fog támasztani egyszer – ennek örülünk már előre, és erre gondolunk húsvétkor: húsvét a feltámadás ünnepe.