Büntetés helyett

« KÉK fegyelmezés « Azt kormányozd, ami a gyerekedet kormányozza

Az alábbiakban olyan eszközöket ajánlok a kicsik (6 éven aluliak) és az éretlenek fegyelmezésére, amelyek segíthetnek, hogy ne legyél kénytelen erőszakos, félelemkeltő és manipulatív módszerekkel civilizált viselkedésre bírni őket. Már a kezdet kezdetén olyan fegyelmező stílust alakíthatsz ki, amelyben keretet és irányt adsz a gyerekeid viselkedésének, vezeted és tanítod őket, de amit teszel, az nem megy sem a lelki egészségük, sem a kapcsolatotok rovására. A kapcsolatra épülő következetes fegyelmezés segít, hogy a gyerekeid továbbra is tisztelettel (függő-elfogadó helyzetben) kötődjenek hozzád, és békességben tudjátok élvezni egymás társaságát.

Tartsunk szünetet!

Fontos, hogy együtt (ne küldd büntetésbe), és fontos, hogy időben; még mielőtt annyira kijön a sodrából, hogy már nem tudsz rá hatni. Ha tehát olyasmit csinál, amit nem engedhetsz meg (pl. olyasmivel akar játszani, ami veszélyes, elkezd püfölni egy másik gyereket, vagy olyasmit követel, amire “nem” a válasz), hagyd abba, amit csinálsz, keress egy nyugodt helyet, és tartsatok szünetet. Öt perc kettesben, mialatt kiöntheti a nagy érzéseit, és vigasztaló karodban megnyugodhat, megelőzhet egy dühkitörést, és segít helyreállítani a frusztráció folytán felborult lelki békét. Otthon erre való a pihenőkuckó.

Válasszunk mást!

A két-hároméveseknek már nagyon fontos, hogy hatással tudjanak lenni a dolgokra, egyedül csinálhassanak dolgokat, és azt, amit ők akarnak. Ugyanakkor még nem mérik fel, mi az, ami biztonságos és mások számára is elfogadható. Amikor hatalmas kedvük kerekedik valamihez, a nagy érzelem átmenetileg kiszorít a tudatukból minden “józan” ellenérvet, ami különben már sikeresen elültettél a fejükben.

Ha kicsid olyasmibe vág bele nagy szenvedéllyel, ami teljességgel elfogadhatatlan, adj neki két hasonló, de elfogadható alternatívát. Mondjuk télvíz idején a piros fürdőruháját veszi fel. Felháborodás helyett: “szó se lehet róla, hogy képzeled? azonnal vedd le azt a fürdőruhát és öltözz fel rendesen”, mondd inkább azt, hogy “szép ez a piros, de a fürdőruhához túl hideg van; a piros harisnyádat szeretnéd inkább felvenni, vagy a pöttyös nadrágodat a szép piros zsebekkel?”

Ily módon nem puszta tiltást kap a nyakába, hanem olyan választási lehetőséget, ami némi szabadságot is ad neki az általad kijelölt keretek között. A korlát nem fog neki jól esni, de – ha elég rugalmasan tud váltani – mégis élvezheti a hatalmát.

Ha úgy látod, hogy nem muszáj teljesen leállítani, amit a gyereked csinál, csak némi iránymódosításra van szükség, vagy arra, hogy picit higgadtabban és a lelki támogatásodat maga mellett tudva próbálkozzon újra, hagyd abba, amit csinálsz, menj oda hozzá, és mondj valami ilyesmit: “Az asztalra nem mehet a ragasztó. Folytasd ezen a papíron!” “Ezen a kis lukon nem fér át a fejed, ide a kezedet kell dugni. Nézd, ez a nagy lyuk való a fejednek. Most próbáld meg újra!” “Várj, vegyük le a ruhádat… így, most már kenheted magadra az iszapot!”

Menjünk ki!

Néha a helyváltoztatás önmagában jótékony hatással van egy-egy eszkalálódott helyzetre. A gyerekeknek amúgy is sokkal többet volna jó tartózkodni a friss levegőn, mint amennyi legtöbbjük életébe napjainkban belefér. Az agyuk majdnem akkora, mint a mienk, a tüdejük viszont a mienk egyötöde – már ebből érthető, miért nehezíti meg már az a magatartásukat, hogy nincs elég oxigén a zárt tér levegőjében.

A kicsidben buzog az alkotókedv, nem passzívan ül a képernyő előtt, és nem is téged nyúz, hogy szórakoztasd. Nagyszerű helyzet, nem is tudod, hány szülő álmodozik erről! Igen ám, de olyasmibe vág bele, amibe nem kellene. Mi a teendő? Hagyd abba, amit éppen csinálsz, és iktass be egy kis kimenőt: “A szőnyeget nem vágjuk ollóval, de gyere, menjünk az udvarra, és vágjunk egy kis füvet!”

Jobban viselkedik, és a stresszt is jobban bírja az a gyerek, aki eleget (azaz sokat) rohangál, mászik és ugrál odakint, biztonságos helyen, szabadon!outdoors

Lélegezzünk!

Egy jó, mély levegő (főleg az oxigéndúsabb fajtából) felnőttnek, gyereknek segíthet a lelki egyensúly visszanyerésében. Ráadásul még mókás is, amikor egymást nézzük mély levegővétel közben – főleg, ha a karjainkat is a magasba emeljük és leeresztjük közben, akár egy sas a nagy szárnyait. De vehetünk mély “oroszlánlevegőt” is, hogy elszálljon a mérgünk, vagy sok kis nyuszilevegőt, ha megijedtünk, vagy elfáradtunk valamitől.

Mit akartál csinálni?

Előfordul, hogy túl felnőttesen gondolkodunk, és nem vesszük észre, hogy a gyerekünk nem azért tett tönkre valamit, mert egy gonosz kölyök, hanem azért, mert kíváncsi volt rá, hogy hogy működik. Bármekkora a tárgyi veszteség, eldönthetjük, hogy azzal, amit csinálunk, még a kapcsolatunkat is rongáljuk, és a gyerekünk tudásvágyát is kioltjuk, vagy inkább a javára fordítjuk a sajnálatos esetet.

Tehát: hagyd abba, amit csinálsz, vegyél mély levegőt, és próbáld magadban tudatosítani, hogy a gyereked, és a jó kapcsolatotok fontosabb, mint a dolog, amit tönkretett. Kérdezd meg, min dolgozik – azzal a szándékkal, hogy valóban tudni akarod, milyen szándék vezette arra, aminek az eredménye olyan borzasztóan sült el.

Ha meggyőződtél róla, hogy a szándék jó volt (a tudásszomj, a kíváncsiság vezette, vagy valami más, alapvetően jónak mondható indíték, például téged akart meglepni valamivel), megértéssel javítsd ki. Mondd meg neki, hogy miért nem jó ez, amit csinált, és tereld járható útra! “Mit akartál csinálni?” – sokkal építőbb kérdés, mint az, hogy “Hogy jutott eszedbe, hogy kilyukaszd az egyetlen értékes vázánkat, ami még a drága Lili néni ajándéka volt? Hogy voltál képes súrolószerrel elcsúfítani ezt a bútort? Tűnj el a szemem elől, látni se bírlak!”

Lesz itt megoldás, nézzük csak…

A kicsik dühkitörése sokszor azzal indul, hogy nem tudnak megoldani egy problémát, amitől egyre nő bennük a feszültség, végül kitör a vulkán. Ha a közelében vagy, még a vulkánkitörés előtt közbeléphetsz – nem mindig a tiltás a megoldás, van, amikor csak segíteni kell. Ha látod, hogy olyasmivel küszködik, amit egy kicsit higgadtabb állapotban meg tudna csinálni (pl. ki akar nyitni egy ajtót, de már dühödten rángatja, mert nem veszi észre, hogy valamiben megakadt, amit el kellene onnan venni), hagyd abba, amit csinálsz, menj oda hozzá, és beszélj nyugodt hangon. Olyasmit mondj, amiből könnyen és gyorsan kiderül, hogy érted a problémát, és látsz megoldást. Ha azt érzi, hogy a közbelépésed nem újabb frusztráció forrása, hanem abban akarsz neki segíteni, amit ő is akar, van rá esély, hogy a rögeszmés igyekezetből kimozdul és figyel. Ekkor néhány egyszerű kérdéssel rávezetheted a megoldásra – így még az az élménye is meglesz, hogy végül ő vágta át a gordiuszi csomót.

Visszaforgatás

Mókás látvány, amikor egy videofelvételt nézvén megnyomjuk a “vissza” gombot, és mindenki hátrafelé mozog. Az elesés és a spagettievés különösen épületes látvány! Amikor egy meggondolatlan mondat kiszalad a számon, milyen jó volna, ha kapnék mégegy lehetőséget, és valami meggondoltabbat mondhatnék helyette!

A kicsiknek erre még nálunk is nagyobb szükségük van, mert amikor az érzelmeik és az indulataik mozgatják őket, nem gondolják meg előre, amit csinálnak és mondanak.

Amikor a kicsid önzően viselkedik, vagy egyszerűen csak nem olyan civilizáltan, ahogy tanítottad, adj neki mégegy lehetőséget! Ezzel a játékos fegyelmező eszközzel még az indulatait is leterelheted a rossz vágányról, és gyakoroltathatod vele a jobb viselkedésmintát, amit már megtanítottál neki, csak pont akkor nem jutott eszébe, amikor szüksége lett volna rá. Ha pedig még nem tanítottál neki használható forgatókönyvet erre a helyzetre, itt az alkalom.

Ahhoz, hogy értse, miről van szó, játsszatok visszaforgatást! Egy-egy rövid jelenetet játsszatok el visszafelé, és aztán megint az eredeti sorrendben! Vigyázat! Csak akkor fog működni, ha a beavatott nagyobbak hajlandóak jókedvűen együttműködni, és a móka kedvéért bosszankodás nélkül hagyják magukat előre-hátra tekergetni pár perc erejéig. Apa betrappolt a cipőjével a szőnyegre? Semmi baj; visszaforgatjuk a jelenetet! Megrázza kezét-lábát, és szépen kihátrál az előszobába, leveszi a cipőjét, és immár cipő nélkül jön be ugyanúgy, mint az előbb! Nagyon vicces, amikor valaki hátrafelé megy és megpróbálja visszafelé mindazt fordított sorrendben megcsinálni, amit az előző percben végrehajtott. Lépcső is van a lakásban? Annál izgalmasabb!

Ha a játékban már jól bevált a jelenetek visszaforgatása, bevetésre kész az újabb fegyelmező eszköz.

Tegyük fel, hogy a két-háromévesed kérdezés nélkül elveszi a testvére játékát. Mondd ki a varázsszót: “visszaforgatás!” Abbahagyja, amit csinált, megrázza kezét-lábát, és visszahátrál. Utána pedig megismétli a jelenetet, de ezúttal a jobb forgatókönyv szerint.

A visszaforgatással nemcsak azt tanítjuk meg, hogy mi nem elfogadható viselkedés, hanem azt is megtaníthatjuk és gyakorolhatjuk, hogy mi volna a jobb megoldás egy-egy helyzetben. És mindezt nem veszekedve, szemrehányóan, villámlás és mennydörgés kíséretében, hanem biztonságos, nevetős családi hangulatban.

Csodaszerek:

A könyv – olvass fel neki!

A jól megválogatott történetek olvasása is nagyszerű módja annak, hogy a kicsi gyerek ne csak a saját kárán tanuljon. Esti mese gyanánt, vagy nyaraláson a délutáni csendes pihenő alatt olvass neki olyan történeteket, amelyekben a szereplők hibát követnek el, nagy érzésekkel küzdenek, vagy valaki segít nekik jobb döntést hozni. Amikor olyasmit olvasol, amit mind a ketten élveztek, a kapcsolatotok is erősödik – a történetek világában tett közös kirándulás is szívösszeforrasztó közös élmény.

Mi mindent lehet olvasni? Csak néhány javaslat: E. B. White: Malac a pácban; Max Lucado Panchinello sorozata; Ezópusz (Aiszóposz) meséi, pl. A városi egér és a mezei egér; A. A. Milne: Micimackó; Lázár Ervin sok-sok meséje, Andersen és Grimm mesék, Rudyard Kipling állatos meséi. További ötletek: olvasovanevels.gportal.hu

A zene – hallgassátok, táncoljatok rá

Néha a lelkiállapot helyrebillenéséhez elég egy kis szünet és egy kis együttlét, jó hangulatban. Mindenkire jó hatással lehet, különösen felhős-stresszes időkben, ha bekapcsoltok egy jó zenét, és ugráltok vagy pihentek pár percet együtt. Amikor a lelki egyensúly visszatér, a gyerek máris jobban viselkedik, a szülő pedig sokkal jobban tűri a stresszt. Csak halkan jegyzem meg, erős idegzetűeknek: a zenét saját kezűleg előidézni még ennél is nagyobb élvezet!

A rajz – sokat elmond szavak nélkül

A gyerekeknek sokat segíthet a saját rossz döntéseik feldolgozásában is, ha lerajzolják, amit csináltak, és azt is, amit helyette jobb választás lett volna. A rajz jó lehetőséget ad arra is, hogy jobban értsd, hogy látja ő a dolgokat, és a történtek megbeszélésére is kiváló alapanyag – persze nem azonnal, hanem később, amikor már elvonult a vihar.

A báb – helyettünk beszél

A kicsik nagyon élvezik, amikor egy báb életre kel, és ő mutatja meg, hogy lehet helyrehozni a hibákat. “Brumi Maci vagyok, és nahát, úgy látom, valaki a padlóra rajzolt. Már megyek is a konyhába, és hozok egy vizes rongyot, aztán együtt megtisztítjuk ezt a padlót. Jössz velem?”

Miután a Maci és a kicsid közösen eltüntették a firkát a padlóról, a Maci folytatja, “Na most gyere, vegyünk elő papírt. Papírra rajzolunk. Úgy megéheztem! Rajzolsz nekem mézet, málnát, mogyorót?”

Kapcsolódó írások:

Hogy következik Jézus Krisztus megváltó művéből az, hogy nem büntetéssel neveljük a gyerekeinket?

« KÉK fegyelmezés « Azt kormányozd, ami a gyerekedet kormányozza

Büntetés helyett” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Nagyon tetszik ez a módszer, de nem tudom, hogyan valósíthatnám meg a mindennapokban. 1+ és 3+ évesek a gyerekeim, egyedül vagyok itthon velük, a takarítást már minimumon csinálom, de főznöm minden nap kell. Szóval a “hagyd abba amit csinálsz” 2 gyerek irányításánál már kb. egyenlő a “ne csinálj semmit, csak a gyerekekre figyelj”-el. A cikkben 1 gyerek igényeinek kielégítése szerepel, nagyon érdekelne, hogy 2-3 gyerekkel ez hogyan valósítható meg. 🙂

Hozzászólások lezárva.