Autonóm személyiség

Autonómia = önszabályozottság, az érzelmi önállóság állapota, amely az őszinte és hiteles döntések meghozatalára való szabadsággal jár együtt.
AUTONÓM SZEMÉLYISÉG = a megfelelő önszabályozással rendelkező, érzelmileg is önálló, felnőtt ember, aki szabad arra, hogy legjobb belátása szerint cselekedjen.

A gyerek gondolkodó elméje nem a nevelés műve

A gyermek személynek születik – ez azt jelenti, hogy belülről változik, nem kívülről. Aktív felfedezőként ismeri meg a világot, nem passzív vödör, amit meg kell tölteni. Csak belülről tud változni és fejlődni! Az olyan nevelés, ami kívülről próbál hatni rá és a felszínt (a viselkedést vagy a mérhető teljesítményt) célozza meg, kudarcra van ítélve.

Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?

“Amíg kicsi voltam és okos és kedves és szép, mindig tudták, hogy kire hasonlítok.
Nagymama azt mondta: Istenem, akárcsak az anyja!
Nagypapa azt mondta: az ördögbe is, szakasztott az apja!
Emil bácsi azt mondta: a megszólalásig szegény Jolán!
Apukám azt mondta: mintha csak magamat látnám!
És anyukám azt mondta: azért talán rám is hasonlít egy kicsit!

Amióta nagy vagyok és nyegle és idétlen, csak ülnek és sóhajtoznak, hogy kire ütött ez a gyerek.”
– Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?

A bűn hatásai

A bűn Istentől is, egymástól is, sőt még a természettől is elidegenítette az embert.
A bűn miatt lett lyukas vödör a lelkünk, amibe folyton töltögetni kell a szeretetet, és soha nem elég. A félelem és a szégyen ver éket közénk a szeretteinkkel való kapcsolatunkban is.